A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-11 / 41. szám

kossága pedig képviselőválasztások előtt állott (hét hónap múlva tartották meg). A munkásosztályt és valamennyi dolgozót elő kellett készíteni a választási küzdelemre, meg kellett magyarázni a kommunista mozgalom igazi értelmét, harcát a demokráciáért és az egyre erősödő fasizmus ellen.

Az országban a munkástömegek életfeltételei egyre rosszabbodtak, kiéleződtek a gazdasági és osztályellentétek, egyre világosabban látta a munkásosztály, hogy helyzete az adott történelmi viszonyok között reménytelen. Ezért bírt óriási jelentőséggel a világ első szocialista államából érkező sportolók személyes jelenléte, ami Újabb lökést adott a hazai kommunista és munkásmozgalomnak.

— „Gyakran emlékszem vissza 1934. évi kassai tartózkodásomra — írja egy levelében N. G. Ozolin —, az még a Beneš-féle Csehszlovákia volt. Amikor megérkeztünk Prágába, emberek tízezrei vonultak az utcákra, vörös zászlókat lobogtatva. Ezután következett a hosszú utazás Kassára. Az állomáson mintegy 7500 ember várt bennünket, és ha meggondolom, hogy a városnak akkor még csak 35 000 lakosa volt, ez nagy dolog. A fogadás is nagyon emlékezetes volt. A Beneš-féle kormány nem jó szemmel nézte a szovjet sportolók látogatását, és az amügy is »híres« kassai rendőrség provokációt készített elő. A főutca felé haladtunk, ahol az esti tüntető tömeg menetelt; nem messze a börtöntől egyszercsak minden indoklás nélkül őrizetbe vettek bennünket."

Három és fél napig tartották a rendőrségi fogdában, majd kiutasították őket az országból. Zárt teherautókon vitték ki a szovjet sportolókat a vasútállomásra. Nyilván nem akarták, hogy a munkástömegek erről tudomást szerezzenek. A sokat emlegetett Beneš-féle demokrácia ezúttal ismét kimutatta a foga fehérét.

A szovjet sportolók látogatásaival kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy Kassa mindig is olyan központ volt, ahol a proletár internacionalizmust, a népek barátságát magától értetődőnek tartották.

Augusztus 31-én volt 56 éve annak, hogy az első munkás testnevelési ünnepély lezajlott Kassán — első ízben szovjet sportolók részvételével.

ABOSI ISTVÁN

KELET-SZLOVÁKIA KOMMUNISTÁINAK

Az 1938. évi müncheni diktátum majd az ezt követő bécsi döntés után, amely Magyarországnak ítélte Szlovákia és Kárpátalja magyar lakosságú területeit, Kassa (Košice) lett itt az illegális kommunista szervezkedés központja. Ennek számos oka volt. Kassának nagy forradalmi hagyományai voltak, amelyek még a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság idejére nyúlnak vissza. A párizsi kommün bukása után Oroszországban, majd Magyarország és a mai Szlovákia területén jött létre Közép-Európában az első proletárdiktatúra 1919-ben. E tanácsköztársaságok bukása után számos politikai emigráns menekült a magyarországi fehérterror elől Kassára, akik tevékenyen hozzájárultak a forradalmi szervezetek politikai és eszmei színvonalának megszilárdításához. 1919 óta Kassán a munkásmozgalom forradalmi szárnya volt túlsúlyban, a pártnak és a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek számos aktív, áldozatkész, tevékeny tagja volt a két világháború közötti időszakban. A további jelentős tényező az volt, hogy a pártszervezetek mellett különböző más baloldali kulturális, sport- és gazdasági jellegű tömegszervezetek hathatósan támogatták a párt tevékenységét.

Az 1939. év elején Kassáról megindított, majd az egész Magyarországhoz viszszakerült területre, sőt egész Budapestig kiterjedő illegális kommunista pártszervezkedést Horthyék politikai rendőrsége nem nézte tétlenül. Az első nagy méretű letartóztatásokat a budapesti Vasas szakszervezeti csoportban hajtották végre, majd a letartóztatások az ország más részeire is kiterjedtek. Hatszáz főre tehető azoknak a száma, akiket ebben az időben letartóztattak és bíróság elé állítottak. A kommunista pereket Budapesten, Kassán és Győrött rendkívüli ötös különtanácsok folytatták le. Kassán 1940 nyarán az első antikommunista perben Szász Imre és társai ellen, a másodikban Pollák Nándor és társai ellen emeltek vádat. A Kárpát-ukrajnai monstre per Anugré György és társai ellen folyt, míg a Győrött megtartott tárgyalások ügyiratai, ahol a perbe fogott komáromi (Komárno), losonci (Lučenec) és érsekújvári (Nové Zámky) kommunisták ellen folyt a bírósági eljárás az Oszvald Ferenc és társai elnevezést viselték.

A kommunista szervezkedés két neves vezetőjének, Schönherz Zoltánnak és Szekeres Sándornak sikerült elmenekülniök a letartóztatások elől, és a már jól „kitaposott" úton Kárpátalján át eljutottak a Szovjetunióba.

Az illegális kommunista párt leleplezésének feladata a magyar királyi honvédség kémelhárító osztályához tartozott. Noha a rendőrségnek és a csendőrségnek birtokában volt a kassai kommunisták névsora, de a jól megszervezett konspiráció miatt másfél éven át sikerült nyomára jutniok az illegális kommunista tevékenységnek.

1940 április elején Budapesten letartóztattak egy ifjú kommunistát, kommunista röplapok terjesztése közben érték tetten. A vallatás folyamán fény derült arra, hogy a szálak Kassára vezetnek. A kémelhárítóknak így sikerült letartóztatniuk és bíró-HARCA

(1938-1945)

ság elé állítaniuk 57 kassai kommunistát, köztük e sorok íróját is.

Letartóztatásom után a kassai hadtestparancsnokság fogadójába vittek. Egy hosszú folyosón, majd több helyiségen át vezetett két detektív. Az egyikben megfigyeltem néhány elvtársat, akik felemelt kezekkel, arccal a falnak fordulva, reszkető térdekkel álltak: Cséry Ernő, Pajor Jóska, Juraj Polák és mások. E látványt „megpuhításnak" szánták a számomra. Beiöktek egy kisebb helyiségbe, több detektív vett körül, s egy patkányképü megkérdezte :

— Tudod-e, mit jelent az a szó, hogy konspiráció? Azt válaszoltam, hogy nem. Erre hatalmas pofont kaptam, úgyhogy pár pillanatra elszédültem. Ezután a következőket közölte velem a patkányképű:

— Ha elárulod, milyen funkciód volt a pártban, kivel voltál kapcsolatban, ha mindent megmondasz, amit tudsz az illegális kommunista párt tevékenységéről, úgy a hajad szála sem görbül meg. Mi ugyan mindent tudunk rólad, de ezt a te saját vallomásoddal akarjuk összeegyeztetni. Ha hallgatsz, magadra vess! Tíz perc időt kapsz a gondolkodásra. Ezzel végeztem ...

A percek múltak, mozdulatlanul álltam, összeszorított fogakkal és ököllel, s közben állandóan ismételgettem magamban: „Nem beszélek ... nem beszélek .. .ť'

A patkányképű vészjóslóan végigmért kidülledt szemeivel; — No, gyerünk, miért nem nyitod ki a pofádat? — ordított rám.

— Csak két szót mondhatok; kommunista vagyok, ehhez nincs mit hozzátenném — válaszoltam nyugodt hangon.

— Nincs mit? Akkor levetkőztetni, megkötözni és lócára vele.

A pribékek levetkőztettek, s odakötöztek egy lócához, majd kezdtek gumibottal „megdolgozni". A kihallgatás egy órát tartott. Egész testemben szörnyű fájdalmat éreztem, mely helyenként zsibbadássá változott, majd eszméletemet vesztettem. De csak rövid időre. Fellocsoltak hideg vízzel, mire valamelyest magamhoz tértem, de nem voltam még teljesen öntudatnál. Körülnéztem s magam körül csak a pocsolyát meg a vödröt láttam.

Rövidesen jött a patkányképü felügyelő.

— No mi van, kihúztatok belőle valamit?

— Nem, meg sem mukkant — volt a válasz —, kutyafajzat ezek a kommunisták. Én azt hittem, hogy ezekkel a csehekkel könnyebb dolgunk lesz; úgy látom, hogy a kommunista bandának egy iskolája van, legyen az cseh vagy magyar.

A vádirat kézbesítése után átvittek minket a kassai kerületi törvényszék fogházába. Itt fellélegezhettünk. Megszűnt az embertelen vallatás.

Hosszú hetek után eljött a bírósági tárgyalás napja. 57 vádlott a bíróság előtt. A tárgyalás alatt az épületet rendőrkészültség őrizte. A vádat egy dr. Rajníc István nevű miskolci ügyész képviselte. A büntetőtanács öttagú volt.

Az államügyész a legocsmányabb szi-ROJÁK DEZSŐ

dalmat zúdította ránk. Felindultan ordította, hogy „... fanatikus bűnözőkkel állunk szemben, akik a társadalom számára teljesen elvesztek, akiket el kell távolítani az emberi társadalomból, hogy annak egészséges testét ne fertőzzék meg ..

Mi, a kommunista párt neveltjei emelt fővel hallgattuk végig a kemény Ítéleteket. Mi, akik a fasizmus elleni harc első soraiban álltunk, szilárdan hittük, hogy a küzdelem csakis a mi győzelmünkkel végződhet.

* * *

Schönherz és Szekeres elvtársak Moszkvába érkezésük után felvették a kapcsolatot a Komintern illetékes szerveivel. 1940 nyarán a Komintern Végrehajtó Bizottsága Schönherz és Szekeres elvtársak jelentése alapján újból megtárgyalta a magyarországi párt helyzetét és határozatban kimondta, hogy a KMP legfontosabb feladata harc a növekvő fasiszta német befolyás ellen, az ország további fasizálódásának megakadályozása, az ország függetlenségének megőrzése. A határozat szerint csak jól szervezett, központilag irányított és vezetett kommunista párt valósíthatja meg a komoly feladatokat Ezért a Komintern Végrehajtó Bizottsága a magyarországi pártmunka megjavítására, a KMP irányítására és a szervezeti hálózat kiépítésére három elvtársat: Schönherz Zoltánt, Skolnyik Józsefet és Szekeres Sándort, mint egyenrangú titkárokat Magyarországra küldte. Szekeres és Skolnyik 1940 augusztusában érkeztek meg Magyarországra, a szokásos jól kiépített kárpátaljai úton. Schönherz csak később, 1940 novemberében tért haza. Mindhárman felsőbb utasításra Budapestre telepedtek le.

Mindhárom elvtárs a CSKP neveltje volt. Schönherz még mint középiskolás Kassán kapcsolódott be a kommunista ifjúmunkás mozgalomba. Villamosmérnöki tanulmányainak befejezése után nem folytatott mérnöki tevékenységet, hanem a CSKP központi munkatársa lett és a kommunista ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. Skolnyik József 1935-ben végezte el Moszkvában a politikai főiskolát. Hazatérése után járási párttitkárként működött Szlovákia magyarlakta járásaiban. Szekeres Sándor a két világháború között tagja volt a kassai területi pártvezetőségnek és vezető funkcionáriusa a szabók szakszervezetének.

A határtalan Horthy-terror ellenére a Moszkvából megérkezett három kommunista Schönherzcel az élen kiépítette a Magyarországi Kommunisták Pártjának öttagú illegális Központi Bizottságát, két budapesti elvtárs bevonásával. A párt rövid tevékenysége után kiépítette szervezeti hálózatát, 1942 tavaszán már nagyobb arányú, népfront jellegű tömegakciókat szervezett. Ilyen akció volt, hogy megszervezték a legális „Történelmi Emlékbizottságot", amely az antifasiszta szervezetek tömörítését szorgalmazta. A bizottság első nagyobb nyilvános akciójaként 1942. március 15-én megszervezte az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörése évfordulójának megünneplését és a budapesti Petőfi-szobor megkoszorúzását.

Az illegális Központi Bizottság irányítá-15