A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-11 / 41. szám

A CSEMADOK indulása idején, 1949-ben, a mai töketerebesi (Trebišov) járás magyarlak ta területén két járás osztozott: a királyhel­­meci és a nagykaposi, ezenkívül a nagymihá­­lyi járásból is tartozott hozzá néhány község. Az első CSEMADOK-szervezet 1949 őszén Királyhelmecen, majd Nagykaposon alakult meg, s ezzel élénk tevékenység kezdődött az anyanyelvi kultúra ápolása területén. 1960-ig, a területi átszervezésig mindkét járás önálló életet élt, s a CSEMADOK-szer­vezet irányítása is a két járási központból történt. A volt királyhelmeci és nagykaposi járás területén 1950-ben 20 helyi szervezet mű­ködött mintegy ezer taggal. Jelenleg a töke­terebesi járás 50 helyi szervezetének közel ötezer tagja van. A CSEMADOK-szervezetek kezdettől fog­va szorosan együttműködtek az 1950-ben megnyílt magyar tannyelvű iskolák pedagó­gusaival, akik a legtöbb helyen kezdeménye .zői voltak a népművelési és népművészeti munka felújításának a magyar falvakban, kisvárosokban. Rohamosan fellendült a szín­játszó mozgalom, megélénkült az előadói tevékenység, megszülettek az első tánccso­portok. Az ötvenes években sor került az első író-olvasó találkozóra. Egri Viktor és Szabó Béla voltak az elsők, akik meglátogatták Királyhelmecet és Nagykapost. A szerzői es­tek rendezése a Bodrogközben és az Ung vidékén az ötvenes évek derekán kezdett fellendülni, s főleg Királyhelmecen vált rend­szeressé. 1960-ban a területi átszervezés évében viszonylag kevés irodalmi megmoz­dulásra került sor. 1961-töl viszont fokoza­tosan újra rendszeressé váltak az irodalmi estek, író-olvasó találkozók. Amatör képzőművészek tárlata További fellendülést hozott a járásban a jelenleg is működő Vox Humana irodalmi színpad elődjének, a Bodrogközi irodalmi színpadnak 1962-ben történt megalakulása. Az irodalmi estek szervezésében a legrend­szeresebb tevékenységet a királyhelmeci, nagykaposi, szentesi, szinyéri, nagytárkányi helyi szervezetek fejtették ki. író-olvasó talál­kozókat szerveztek magyarországi, szlovák és a szlovákiai magyar írókkal. A hazai ma­gyar irodalom képviselői között talán egy sincs, aki ne járt volna a Bodrogközben vagy az Ung vidékén. Az irodalmi megmozduláshoz szorosan hozzátartoznak a vers- és prózamondók ve­télkedői, valamint az irodalmi színpadok fesztiváljai. Örömmel tölt el mindannyiunkat az a tény, hogy évről évre egyre népszerűbb a vers- és prózamondók versenye. Nem mondhatjuk el ugyanazt az irodalmi színpa­dok vetélkedőiről. Ennek ellenére, az elmúlt évek folyamán Borsiban. Nagykövesden, Kis­tárkányban, Nagykaposon voltak próbálko­zások. Rendszeresebb munkát csak a király­helmeci Vox Humana fejt ki. Az irodalmi tevékenységen kívül a népmű­velés más formáit is felhasználták a CSEMA­DOK helyi, szervezetei. Nagyon népszerűek lettek az egészségügyi előadók. A különböző előadások, tanfolyamok szervezése mellett az utóbbi években a közművelődési tevé­kenység új formája, a klubmozgalom is je­lentkezik. Az amatör művészeti tevékenység terüle­tén a helyi szervezetei kezdetben a színját­szásban fejtettek ki igen aktív tevékenységet. Az ötvenes, de még a hatvanas években is ez dominált a műkedvelő tevékenységben. Alig akadt község a járásban, ahol ne működött volna színjátszó csoport. Olykor 35—40 be­mutatóra is sor került egy évadban. Nem mondható ez el viszont a hetvenes évekről. A színjátszás annyira visszaesett, hogy volt olyan év, amikor csak két színjátszó csoport működött. Az utolsó egy-két év arra enged következtetni, hogy túljutottunk a mélypon­ton: a színjátszó együttesek száma újból felfelé ível. A legörvendetesebb az, hogy a mennyiségi változás mellett jelentős minősé­gi javulás is érezhető. Ennek egyik bizonyíté­ka, hogy kiérdemelte a szereplést az idei kerületi versenyen a nagykaposi és az abarai, míg a komáromi Jókai-napokon a királyhel­meci színjátszó csoport. A korábbi években a legnagyobb sikereket a perbenyiki, kiskö­­vesdi, kistárkányi, borsi, nagykaposi, battyá­­ni, leleszi és királyhelmeci színjátszók érték el. Az esztétikai nevelés egyik fontos és szük­séges formája az ének- és zenekari tevé­kenység. A színjátszáshoz képest egy évti­zeddel rövidebb múltra tekint vissza az énekkari tevékenység. A hatvanas évek kez­detéig felnőtt-énekkar nem is működött a járásban. Akkor viszont azzal büszkélkedhet­tünk, hogy volt tíz iskolai énekkarunk. Ez jelenleg nagyon hiányzik. Nincs számottevő iskolai énekkar, pedig annak idején a nagy­kaposi, a királyhelmeci, majd később a bolyi országos szinten több ízben is sikeresen szerepelt. Felnőtt-énekkar elsőként Király­helmecen alakult, majd Perbenyik, Nagyka­por Nagytárkány és Kistárkány következett. A hetvenes évek elején alakult meg a Magyar Tanítók Járási Énekkara, majd a bodrogszer­­dahelyi vegyeskórus. Ezt követően egymás után alakultak az éneklőcsoportok, s ezek azóta is aktívan tevékenykednek. Hosszú lenne felsorolni éneklöcsoportjaink minde­gyikét, de hadd tegyek említést legalább azokról, amelyek országos rendezvényeken is szerepeltek. Az első Battyánban alakult 1971 -ben, majd ezt követte Perbenyik, Kis­tárkány. Bély, Kiskövesd. Jelenleg járásunk­ban 17 éneklöcsoport működik. Az ötvenes evekben több népi zenekar működött az akkori két járás területén, a hatvanas évek kezdetére viszont fokozatosan megszüntet­ték tevékenységüket. A hetvenes évek elejé­től kezdtek alakulni a citerazenekarok, s ezek jelenleg is aktívan működnek. Citerazeneka­­raink közül a legnagyobb sikereket a bodrog­­szerdahelyi és a nagykövesdi érte el. A néptánc-mozgalomnak jóformán alig voltak nálunk hagyományai. Az első tánccso­portok Szentesen, Bodrogszerdahelyen, Ki­rályhelmecen, Nagykaposon, Deregnyőn, Csicserben, Abarán, Kiskövesden alakultak. Az ötvenes-hatvanas években a tánccsopor­tok nem fejtettek ki rendszeres tevékenysé­get. így is volt azonban néhány olyan színvo­nalas csoport —, mint a kistárkányi, csicseri, abarai, nagykaposi, leleszi, szőlöskei, dereg­­nyői—. hogy méltón képviselték a járást országos rendezvényeken. Minőségi válto­zást a tánccsoportok munkájában a hetve­nes évek hozzák, amikor a CSEMADOK járási 6

Next

/
Thumbnails
Contents