A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
A dicsérő szavak után joggal kérdezhetjük: hogyan válhat a Nap az ember ellenségévé? Mielőtt erre rátérnénk, ismerkedjünk meg a Nappal és a benne végbemenő folyamatokkal. Napunk G2 színképtipusú csillag, színe sárga, felületi hőfoka 6000 K. Az átmérője közel 1 400 000 km. Energiatermelését a középponti részében végbemenő atommagreakciók táplálják. A Nap középponti részékoznak. „Nyugodt" a Nap akkor, ha a fotoszférában csak a granuláció látható. Ez azonban igen ritkán fordul elő, a naptevékenység 11 évenként ismétlődő minimumainak éveiben, s mindössze csak néhány hónapig. Az aktiv Nap ill. a naptevékenység legismertebb és legszembetűnőbb jelenségei a fotoszférában látható napfoltok. A napfoltok rendszerint sötét magból (umbra) és a körül-A NAPTEVÉKENYSÉG VESZÉLYEI 300 200 100 1945 1950 1955 1960 1965 Egy protuberancia felrobbanása a napkorongon. Napfoltcsoport a fotoszférában. A nagyobb napfoltokban elkülöníthető a sötét umbra és a világosabb, szálas szerkezetű penumbra. Jól látható a granuláció is. A Nap sugárzásának köszönhetjük létünket, mert minden élet forrása a Nap. Nélküle a Föld csak egy megdermedt, jégbefagyott, élettelen égitest lenne, lenne, amely örökké bolyongana a végtelen és a sötét Világmindenségben. Már az ősi kultúrák hitvilágában is jelentős szerepet játszott. Istenként tisztelték. s áldozatokat mutattak be, hogy kegyeibe férkőzzenek. Sok ősi nép a Nap fiainak nevezte magát. A napisten tiszteletére az áldozatokon kívül templomokat, piramisokat és más csodálatra méltó építményeket hoztak létre. így szerezhetünk tudomást arról, hogy már ősidők óta úgy tisztelte az ember a Napot, mint az élet megteremtőjét, a fény és a hő kiapadhatatlan forrását. Évezredek teltek el, míg az ember felismerte, hogy Napunk a Tejútrendszer egyik, nem is olyan különleges csillaga. Számunkra mégis a legjelentősebb, mert sugárzása nélkül elképzelhetetlen a földi élet kialakulása és fennmaradása. RONCSOLÓDÓ ÓZONPAJZSUNK A sztratoszféra ózonrétegének halogénezett szénhidrogének okozta elbomlása feltehetően kétszer gyorsabban megy végbe, mint korábban számították. Ez annyit jelent, hogy ha e vegyületek alkalmazását azonnal betűben uralkodó 15 millió fok hőmérséklet, a 200 milliárd atmoszféra nyomás és a 100 g/cm3-es sűrűség lehetővé teszi, hogy négy hidrogénatom egyesüléséből — fúziójából — egy héliumatommag keletkezhessen. Közben óriási mennyiségű energia szabadul fel, ami főleg hő, fény, gamma - és röntgensugárzás formájában történik. Az energia először sugárzással terjed, majd a Nap külső részében áramlással (konvekció) jut a napfelszínre. A Nap felszíne — a fotoszféra — egy néhány száz kilométer vastagságú réteg. A szemünkbe érkező fény 99 százaléka ebből a rétegből származik. A fotoszféra hőmérséklete 6000 K. Felületének fényessége nem egyenletes — fényes szemcsékből, granulákból áll. A fotoszférát egy sokkal vastagabb, kb. 10 000 km vastagságú réteg: a kromoszféra övezi. Nyugodt körülmények között hosszúkás, világos és sötét sávok tarkítják. A napatmoszféra külső része a korona. A napkorona mérete millió kilométer nagyságrendű és a belőle kiinduló anyagrészecskék (az ún. napszél) vagy korpuszkuláris sugárzás a Földünket is eléri. A felvázoltak az ún. nyugodt Napra vonattanák, az ózonréteg 16,5 százaléka még így is elbomlana, s ennek fele a következő 30 évben. E riasztó megállapításra az amerikai nemzeti kutatóközpont jutott a legújabb laboratóriumi és légköri mérések alapján. A mintegy 25 kilométeres magasságban elhelyezkedő légköri ózonréteg a Nap ibolyántúli sugárzásának körülbelül 99 százalékát elnyeli. Koncentrációját a képződési és széthullási reakciók tartják természetes egyensúlyban. Ezt az egyensúlyt borítják fel a A napfolt-re/atívszám (1) és az 1000 gépkocsira eső közlekedési balesetek száma Tokióban (2) és Japánban (3) 1945 és 1965 között. vevő valamivel világosabb penumbrából áll nak. A napfoltok kísérői a fáklyák, melyek a napkorongon látható fényes területek. A fáklyák a foltok előhírnökei és egyben figyelmeztetések, hogy a fotoszférában, vagy az alatta levő rétegben valamilyen zavar készülődik. A kromoszférában az aktív vidékek fényes területek. A koronában találhatók a napfáklyák vagy protuberanciák, melyek a napkorongon látható néhány százezer kilométer hosszú képződmények. A Nap peremén a sötét háttérből kiemelkedő alakzatként tűnnek fel. Az aktív vidékeken előfordulnak nagyon gyors változást mutató, aktív protuberanciák is, melyek egy része a napkitörésekkel — berekkel — lehet kapcsolatban. A napkitörések fehér fényben csak ritkán láthatók, ezért észlelésük a hidrogén 656,3 nanométer hullámhosszúságú vonalán történik. A napkitörések mint hirtelen kifényesehalogénezett szénhidrogének. Az erős ibolyántúli sugárzás minden élőlényre káros. Egyes kutatók becslése szerint az ózonréteg mintegy öt százalékának az elbomlása tíz százalékkal növelné meg az ibolyántúli sugárzást a földfelszínen. Ennek egyebek között a bőrrákos megbetegedések tíz százalékos növekedése lenne a következménye. Arról, hogy az ózonréteg elbomlásának milyen szórópalackokból és hűtőszekrényekből kiszabaduló és a sztratoszférába felemelkedő dések jelennek meg. A kitörések időtartama néhány perctől néhány óráig terjed. Napkitörésekkor megnövekedik a Nap ibolyántúli-, röntgen-, valamint rádiósugárzása is. Az elektromágneses sugárzáson kívül a fler magjából részecskesugárzás is kiindul. A részecskék áthaladva a napkoronán a napszélbe kerülnek, s egy-két nap alatt elérhetik a Földet. A legnagyobb berekben közel fénysebességű részecskék keletkeznek, melyek 10—15 perc alatt elérik a Földet. Szerencsére a flerekből érkező ibolyántúli-, röntgen és részecskesugárzás nem jut le a Földre, mert az ibolyántúli és röntgensugarat elnyeli a légkör, a részecskéket pedig a Föld mágneses tere fogja be. A légkörben elnyelődve a különféle hullámhosszúságú elektromágneses sugárzások megzavarják az ionoszférát és ezzel zavart okoznak a rádióvételben. A részecskesugárzás a Föld mágneses terében okoz zavarokat, mágneses vihart hoz létre, s a sarkok közelében a sarki fényt idézi elő. A Föld természetes védőrendszerét csak a legnagyobb flerekből érkező igen nagy energiájú részecskék képesek áttörni. A napkitörésekböl érkező sugárzások leérve a Földre, valamint közvetve is komoly változásokat idézhetnek elő a bioszférában is. A kutatók összefüggést fedeztek fel az egyes betegségek, például a gyermekbénulás, ázsiai kolera, vörheny, fertőző sárgaság, malária, szamárköhögés, vírusos náthajárvány gyakorisága, az ember testi-lelki állapota és a naptevékenység között. Igaz, a fertőzéses betegségek terjedését a modern gyógyszerek erősen fékezik, ezért sok esetben már nehéz kimutatni az összefüggést. Más a helyzet a nem fertőző betegségeknél, mint például az infarktus esetében. Az infarktus előfordulása és a betegség lefolyásának súlyossága függ a Föld mágneses terének változásaitól, ami viszont a naptevékenység függvénye. A naptevékenység az egészséges emberi szervezetre is kihathat bizonyos körülmények között. Erős mágneses viharok idején megváltozik a vér összetétele, a pulzus, a vérkeringés, de a hormonok termelése is. A mágneses viharok az idegrendszer működését is befolyásolhatják. Az idegrendszer működésének jellegzetes és érzékeny mutatója egyebek között a közúti- illetve a munkahelyi balesetek száma is. A gépjármüvek megnövekedett sebessége, a közúti forgalom egyre fokozódó sűrűsége megköveteli, hogy a gépjárművezetők megfontoltan, nyugodt idegekkel reagáljanak a legváratlanabb közlekedési helyzetben is. Ilyen körülmények között az idegrendszer működésének kis eltérései is komoly következményekkel járnak. Ezt talán legjobban a mellékelt ábra szemlélteti. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi szintjén a Napból érkező káros sugárzást egyelőre nem tudjuk távol tartani. De lehetőségünk van arra, hogy a veszélyt időben előrejelezzük, s ezáltal a következményeit a minimálisra csökkentsük. MOLNÁR IVÁN hatása lenne a növényi életre és a földi klímára, még nagyon keveset tudunk. Az Egyesült Államokban már betiltották a fluorozott szénhidrogének felhasználását a szórópalackokban, más országokban azonban még nem hoztak ilyen rendelkezést. A difluor-klórmetán felhasználása a hűtőszekrényekben az utóbbi két évben 25 százalékkal nőtt, és öt évenként megkétszereződik a metilkloroform oldószerként való felhasználása az iparban. 18
