A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
Augusztus első felében képzőművészeti tábor vert tanyát a Kis-Duna partján. Nyárasd szomszédságában, a folyó vadregényes mellékágánál áll egy elhagyott, mondhatni lezsúfolt, bútorozatlan üdülő. Itt gyűlt össze kishiján félszáz fiatal, zömmel hazai magyar képzőművészek. Festők, szobrászok, fotósok találkoztak, — azzal a céllal, hogy néhány napon keresztül együtt dolgozzanak, ismerkedjenek egymással, egymás munkáival, elképzeléseivel. A gondolat, a szándék igencsak hasznosnak, jónak bizonyult, s ez többé-kevésbé a megvalósításról es elmondható. A képzőművészeti táborozás legfőbb erénye, minden körülményt figyelembe véve abban látszik, hogy a szándékból végre valóság lett, egyáltalán, hogy valami elkezdődött. Meg kell jegyezni, hogy az idei táborozás sem a puszta gondolatból jött létre, hiszen a dunaszerdahelyi járásban élő amatőr képzőművészek már több alkalommal, több nyáron át találkoztak, mert a járási népművelési ház jóvoltából találkozhattak. A jelzett intézmény ugyanis példás módon, immár esztendők óta igyekszik egy fedél alá hozni, alkotócsoporttá tömöríteni a territóriumában élő amatör képzőművészeket. Szándékaikat jól valósítják meg, munkájuk eredményes. Az idei, országos méretűnek is tekinthető képzőművészeti táborozás valójában tehát a dunaszerdahelyi járás amatőrjeinek korábbi táborozásaiból nőtte ki magát. Kik is jöttek el a táborba? Legnagyobb többségük amatőr volt. Olyan — nemcsak festeni szerető, de festeni tudó fiatalok, akik évek óta képzőművészeti körökben igyekeznek elsajátítani azt, ami a tehetséghez vagy annak szikrájához okvetlenül szükséges. Akik próbálkoztak vagy nem, akik már letettek, vagy még mindig nem tettek le arról, hogy a főiskola hallgatói legyenek. Aztán ott voltak azok, akik épp ezeken az esztendőkben végzik a képzőművészeti főiskolát, és volt néhány olyan, immár ismertnek mondható, művészként jegyzett ember, akik a főiskolát jónéhány esztendeje maguk mögött tudják. Ök, az utóbbiak voltak a legkevesebben. Pedig ha számba vesszük, tucatnyi olyan név kerül a listára, akiknek elmaradása szinte érthetetlen. Mert éppen a főiskolát végzett hazai magyar képzőművészek részvétele lett volna talán a legfontosabb, hiszen a képzőművészeti táborozás egyik legfőbb életrehívó oka az volt, hogy a meghívottak tanuljanak. Tanuljanak egy mástól, de kivált azoktól, akiktől lehet és van mit tanulni. Nem tudni, hogy miért azok a meghívott művészek képviseltették magukat a legkisebb létszámban, akiknek jelenléte okvetlenül hasznos lett volna. Számonkérni persze semmit sem lehet rajtuk, de azzal mindenképpen számolniok kell, hogy távolmaradásuk jóhiszeműen feltételezett oka mellett másféle feltételezés is felmerülhet. Bennem személy szerint rosszhiszemű gyanú is motoszkál, miszerint sok, egy nemzedékkel idősebb alkotó talán lealacsonyítónak találta, hogy amatőrökkel, fél-amatőrökkel, főiskolásokkal keveredjen egy fedél alá. Elképzelhe tő, hogy túlzók? Lehet. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy az egyébként remekül sikerült képzőművészeti táborozás gondolata jó gondolat volt. Az a reménykedés se látszik alaptalannak, hogy ami ezzel elkezdődött, az idővel valójában is olyan fórummá nő, mint amilyenné lehetőségei szerint nőhet. Dicséret illeti a kezdeményezőket, a megvalósítókat, a támogatókat, és azokat, akik ott voltak. Az utóbbiak tudják a legjobban, hogy mennyire jó volt, mennyire hasznos volt. Festmények, rajzok, vázlatok tucatjai, fotók százai születtek a Kis-Duna partján, rövid TÁRLAT A RÉTÉN Janiga József: Tanya Dolán György: Alkotók egy hét alatt, — mi több, még szobrok is. Ha ez a táborozás nincs, ezek az alkotások, — gyöngék és kiválóak — nem jönnek létre. Márpedig végignézve az ottani keltezésű vásznakat, akvarelleket, fotókat — azt mondhatom, hogy láttam egy jó tárlatot. Igaz, hogy „mezei tárlat" volt, de korántsem a szó pejoratív értelmében volt az. A szándék szerint ezek az alkotások rövidesen majd olyan helyen is megtekinthetők lesznek, ahol nemcsak az alkotók láthatják egymás müveit, de a közönség is. A közönség pedig majd kellemesen meglepődik. Fotó: Gyökeres (5) és Keszeli (1) -kszl-Kopócs Tibor: Téglavető : - -. . - -* VV' . Munkában a fényképész 4
