A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-12 / 28. szám

téli-tavaszi szünidők időszakában vagy ilyenkor, a nyári vakáció heteiben gépkocsisorok kígyóznak az országutakon, népes csoportok s baráti társaságok látogatják az ország városait és szebbnél szebb hegyes-völgyes vidékeit. Az ötletszerűen egyéni tervezéssel történő kirándulásokon kívül az utazási irodák révén szervezett országjárás is van, ami az utas válláról leveszi a szálláskeresés, étkezés és programösszeállitás gondját.

— Miben látja idegenforgalmunk ma még kerékkötő, mielőbbi megoldást sürgető gondjait?

— Abban, hogy a szállodák, a különböző szolgáltatások és a turisztikai berendezések létesítésében néhol „csak" néhány éves, ám sok helyütt csaknem másfél-két évtizedes lemaradást kell pótolni. Mindez szorosan összefügg a rendelkezésünkre álló anyagi-műszaki bázis bővítésének, célszerű kihasználásának kérdésével. Itt van például a vállalati üdülők kérdése. Kilencven-kilencvenöt százalékuk az év tíz-tizenegy hónapjában parlagon hever, az alig fél kilométerrel arrébb álló szállodában pedig pótágyat sem lehet bérelni... A jövőben az üzemeket is érdekeltekké szeretnénk tenni abban, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtsanak szállást az arra utazó turistáknak. Tervünk, hogy mielőbb megoldjuk a külföldön mindenütt jól bevált fizetővendég-szolgálat egyelőre még nyitott kérdéseit. Az eddigieknél nagyobb eréllyel kell megoldani az idegenforgalmi létesítmények tisztaságának, higiéniájának problémáját is, de a különböző szakkáderek, idegenvezetők létszámának dolgában sem állunk a legjobban. Fontos lenne, hogy az építkezési vállalatok is gyorsabb, jobb minőségű munkát végezzenek. Azt szeretnénk, hogy egy-egy új idegenforgalmi létesítmény ne a megépítés időtartamával váljon „történelmivé", hanem a komfortjával, külalakjával, sokoldalú kihasználhatóságával. Az új turistacentrumok kialakítása azért is fontos, mert jelenleg, például a nyári hónapokban, a Magas Tátra olyannyira zsúfolt, hogy a látogatók sok esetben egymást gátolják a pihenésben, de az ilyesmi környezetvédelmi szempontból is rendkívül káros.

— Mit mondana el beszélgetésünk befejezéseképpen ?

— Talán a felvillantott gondolatok és a mielőbbi megoldás reményében említett problémák, legalábbis hozzávetőlegesen, képet adtak az idegenforgalom anyagi hasznáról és kiaknázható lehetőségeiről. Remélem, hogy a most zajló idegenforgalmi csúcsszezonban előbbre lépünk a gondok megoldásában és a pihenést nyújtó, új ismeretekre oktató nemzetközi turizmus népszerűsítésében. Ennek reményében kívánok a Hét valamennyi olvasójának kellemes élményekkel teli, vidám szabadságot!

MIKLÓSI PÉTER

LÁTNI

zánk érkező külföldiek hangulata a mérce.

— Valóban: mire költ nálunk a vendég?

— A különböző felmérések szerint az idegenforgalomból származó bevétel tavaly, országos viszonylatban, milliárdos tételekre rúgott. A pontos részletekre azonban nem is olyan könnyű a válasz, hiszen a pénzköltés milyensége és mértéke sok tényezőtől függ. Nem mindegy például, hogy a turista csoporttal utazik-e vagy egyénileg; hogy csak egyetlen éjszaka alatt, távolabbi úticélja felé, keresztülrobog az országon vagy csupán két-három napos pihenő után folytatja tovább útját. Az sem közömbös, hogy szállodában lakik, rokonokat keres föl, esetleg megadott cím alapján ingyen tölt nálunk néhány éjszakát. Figyelembe kell venni továbbá az utazás célját és tartalmát is.

— Mindezek tudatában levonhatók bizonyos tapasztalatok?

— A turisták által elköltött pénz nagy része a szállásra és az étkezésre fogy el, esetleg ajándékra. A szórakozással öszszefüggő kiadások viszont csekélyek. Részben azért, mert a turizmus arányaihoz képest kevés a szórakozási lehetőség, részben pedig azért, mert a színház, a mozi, a sportesemények belépőjegyei olcsóak és ez senkit sem késztet különösebb költekezésre. A kempingekben lakó vagy rokonlátogatáson levő turisták az élelmiszerüzletekben kétszer-háromszor annyit költenek, mint a szállodákban lakók. A hazánkba érkező külföldiek jelentős hányada átutazó, ezért fontos feladat a tranzitútvonalak mellett az éttermi és büféhálózat fejlesztése. Ennél is célszerűbb lenne azonban, ha megfelelő műsorkínálattal hosszabb-rövidebb ideig hazánkban tudnánk tartani a vendéget. Általános tapasztalat, hogy minél távolabbról érkezik valaki, annál tovább marad. A legrövidebb ideig az NDK-ból és Magyarországról érkezők, a legtovább a tengerentúlról jött vendégek maradnak. Az itt-tartózkodási statisztikát jelentősen javítják a gyógyfürdői kezelés és a gyógyturizmus más formái is, a jövőben ezért ezeket a lehetőségeket is jobban kell kihasználnunk. Más szavakkal, hogy a gyógyulástól a vásárlásig, a szállástól a szuvenírig vagy a szórakozásig, lehetőleg több napon át, költsön a vendég.

— A belföldi turizmus miképpen van jelen az idegenforgalom egészében?

— Távolról sem mostohagyerekként! Hétvégén, munkaszüneti napokon, a

Itt a nyár, s annak ellenére, hogy Medárd óta zivatarok és záporok ijesztgetnek bennünket, aki teheti közülünk, útrakerekedik, vagy úgy, hogy kiveszi a szabadságát s valahová a vizek mellé vándorol, a Balaton mellé vagy valamelyik tenger partjára, esetleg szurkolóvá válik s követi a futballistákat az azúrkék olasz ég alá, ahol aztán még az angol hidegvér is felforrósodik, s míg a játékosok lent a pályán szolidan és kissé álmatagon rúgják a labdát, addig fent a torinói lelátókon vérbeborult aggyal pofozzák egymást az angol turisták. A futballistákkal és szurkolókkal egyidőben azonban mindenféle uralkodók is utazgatnak, öröm őket látni a tévé képernyőjén, például amint Khaled szaud-arábiai uralkodó megérkezik Bonnba s fehér burnuszba burkolózva lépked a repülőtéren új olajegyezmények felé. Egy másik király, a svéd, viszont ifjú feleségével együtt Párizsba látogat, a francia köztársasági elnök díszpompával fogadja őt és kézcsókkal kanadai feleségét. Utazási lázban ég továbbá a kínai külügyminiszter is, már a harmadik északi országot látogatja meg, úgy látszik, ő a hűvösebb éghajlatot kedveli, akárcsak Ziaur Rahman sejk, bangladesi elnök, aki hat minisztere kíséretében utazott Londonba. S noha e nagy diplomáciai utazgatás pátosszal és emelkedettséggel tölti el az ember lelkét, azért azt is örömmel látom, hogy az ablakom alatt szolid kiskocsik — Skodák, Moszkvicsok, Dáciák, sőt Trabantok — suhannak el, megrakodva utazóbőrönddel, némely kocsi sárga és piros sportcsónakot visz, ezek feltehetően csak ide mennek a Dunára, ami persze nem zárja ki, hogy ha kedvük tartja békésen „lecsorogjanak" a Fekete-tengerre, egy biztos, ezek az utasok nem akarnak megoldani semmiféle válságot, s csupán az vigasztalhat bennünket, hogy nem is okoznak válságokat, feszültségeket, nemzetközi bonyodalmakat.

Még jobban tetszenek ezek a lobogó hajú lányok és karcsú fiúk, akik kerékpáron vágtak neki a nagyvilágnak s piros arccal, jókedvűen vágtatnak el, csivitelve és kacarászva az ablakom alatt, felszabadultan, szinte repülnek s tán meg sem állnak a Balatonig. De az is lehet, hogy a csehországi halastavak felé kerekeznek, innen az ablakból ezt nem lehet megállapítani, azt a közhelyet viszont igen, hogy jó fiatalnak lenni!

Lassan rajtam a sor, nekem is döntenem kell, hova megyek a nyáron. Legszívesebben a moszkvai olimpiára mennék, sajnos sportteljesítményeim pillanatnyilag nem tesznek erre alkalmassá. Maradna még Szicília. Azt a szigetet szívesen bejárnám újra, tekintet nélkül a maffiára, de a legújabb rádióhírek szerint a napokban ismét működni kezdett az Etna, én viszont sem a forró lávát, sem a földrengést nem kedvelem, s mint elvi alapokon álló antialkoholista a pompás szicíliai borokat is mellőznöm kellene, így aztán más tájak felé kell néznem. Az lesz hát a legjobb, ha összecsomagolok, itthagyok csapot-papot s elmegyek Zsélybe, ahol nincsenek tűzhányók, nincs tektonikus zűrzavar, viszont vannak békés erdők, virágos rétek, madarak.

3