A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-13 / 37. szám
ÚJ ÖTVÖZETEK MÁSODPERCEK ALATT A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai-kémiai intézetében nagy jelentőségű felfedezésre jutottak a világhírű kémikus, Nyikolaj Szemjonov akadémikus vezetésével. Kidolgozták az önvezérlö nagy hőmérsékletű szintézis (a három orosz szó kezdőbetűiből SVS-nek rövidített) módszerét, amellyel különböző höálló és szuperkemény anyagot lehet előállítani elsődleges kiindulási anyagokból — méghozzá a szó valóságos értelmében másodpercek alatt. Lassított filmfelvételekkel sikerült behatóan tanulmányozni az új szintézis-módszer jelenségeit. Fényes hullám jelenik meg és burkolja be a megmunkálásra váró anyagot — mintha valamiféle belső erő hajtaná. Az intézet kutatóinak sikerült megfejteniük ennek a belső erőnek a titkát. Mintha valamilyen kicsiny Nap hatolna át a fémek, nem fémes anyagok és vegyületek alkalmas kombinációján. Ez a parányi Nap pedig megolvasztja az olvaszthatatlant, például szilárd tömbbé egyesíti a hőálló és vegyileg semleges anyagokat. A gyorsan mozgó SVS-hullám hőmérséklete nem sokkal marad el a Nap felszínének hőmérsékletétől: kétezer fok, de olykor a négyezer fokot is eléri (a napfelszín hőmérséklete hatezer fok). És mindez külső hőforrás nélkül megy végbe, kizárólag a kiindulási anyagok, források belső energiája révén. Csak rövid höimpulzus szükséges a folyamat beindításához. Általában elegendő megfelelő villamos impulzust vezetni a wolfram gyújtószálra. Máskor átmeneti gyújtóvegyületet, gyújtótablettát használnak. Ha pedig a folyamat már beindult, a hőmérséklet tovább emelkedik, az exotermális folyamatból merítve energiáját, óriási hőmennyiség felszabadításával. Az SVS-szintézis lényege: gázok nélküli égési reakció. A gáz nélküli égés tudományos kutatása még csak a kezdet kezdetén tart. Az éghető anyagok nem hoznak létre gázokat, mint a közönséges égés során, hanem a kiinduló szilárd állapotból közvetlenül egy másik szilárd állapotba alakulnak. Az SVS-módszert már csaknem 200 vegyület létrehozására használják. Az egyik elem „elégetése" egy másik elem jelenlétében értékes vegyületeket hoz létre: fémek és nem fémek vegyületeit, tisztán nem fémes vegyületeket. Sok hőálló anyagot előállíthatnak Így, különleges kemencék, külön hőforrások, nagy nyomás vagy különleges katalizátorok alkalmazása nélkül. Az intézetben kidolgozták a szuperkemény ötvözetek gyártását is az SVS-módszerrel. Már a legkülönbözőbb, nagyon kemény, szerszámkészítésre alkalmas ötvözeteket sikerült így előállítani. Nincs bennük drága wolfram vagy kobalt, de ugyanúgy használhatók, mint ezeknek a fémeknek az ötvözetei. Az SVS-módszerek kétségtelen előnye az egyszerű technológia és az, hogy nagyon gyors: a keményfémek másodpercek alatt létrejönnek kiindulási anyagaikból — ez új lendületet adhat az új ötvözetek kutatásának. A hőálló és szuperkemény anyagok előállításának alapvetően új módszere, a szovjet tudomány kiemelkedő vívmánya. Jelentőségét nem lehet túlbecsülni abban a korszakban, amikor mind több anyagra van szükség, különleges körülmények között: nagy hőmérsékleten, nagy hidegben, nagy vákuumban vagy óriási nyomáson. Érthető tehát, hogy a Szovjetunióban külön bizottság alakult az SVS-módszer további elméleti tanulmányozására és gyakorlati hasznosítására. Már számos területen a gyakorlatban is használják az új eljárást, egyedül a csiszolópaszták gyártásában 70 millió rubelt sikerült megtakarítani az elmúlt három évben az SVS-módszer alkalmazásával. Az SVS-módszert és változatait már a világ számos fejlett ipari országában szabadalmazták. MUMIFIKÁLÓDOTT TETEMEK Ősidők óta foglalkoztatja az emberisé get a kérdés, hogy miként, milyen eljá rásokkal lehet az emberi tetemet állandósítani, megőrizni az enyészettől. Az évezredek során számos nép mumifikálta az elhunytak tetemeit, különböző eljárásokat dolgozva ki erre. A mumifikáció tulajdonképpen a test valamely részének vagy egészének kiszáradásos elhalása. A mumifikálódás kétféle módon történhet: spontánul és mesterségesen. Régészeti ásatások alkalmával mindkét esettel találkozhatunk, bár Közép-Európában eléggé ritkán. Néha római szarkofágokban előfordulnak legalább részben mumifikálódott tetemek. Eléggé gyakran figyelhetünk meg spontán mumifikálódást kriptasírokban. Az itt talált tetemeknek sötétszürke, néha barnás árnyalatú a bőre, amely szorosan a csontokra feszül, a hajzat és a szőrzet is rendszerint megmarad, de törékeny. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen fizikai tényezők követkéz tében jön létre a spontán mumifikálódás. Ahhoz, hogy a tetemek mumifiká lódjanak. aránylag nagy vízveszteség — ez néha eléri a 85 %-ot is, — megfelelő hőfok és szellőzés szükséges. Mumifikálódás létrejön akkor is, ha a hullarot hadás elmarad. Persze nemcsak krip tákban mumifikálódnak a tetemek Ó-Egyiptomban például a szegény csa ládok halottaikat minden konzerválás nélkül a sivatag forró homokjába temették, faszenet téve alájuk azért, hogy ez felszívja a nedvességet. A sivatagban található nagyszerű klimatikus viszonyok miatt ezek a holttestek nagyszerűen konzerválódtak. Az itt talált tetemek súlya természetesen nagyon lecsökken, egy Núbiából előkerült koraszülött csecsemömaradvány összsúlya 43 gramm volt. Meg kell még említenünk, hogy a jég és a láp is nagyszerűen konzerválja az emberi tetemeket. Az utóbbinak, a lápnak nagyszerű konzerváló „erejét" bizonyítja a csaknem 2000 éves, a dániai Tollunból származó germán láphulla. Ezt a meztelenül eltemetett (lápba dobott) idősebb férfit kötéllel fojtották meg. Annyira konzerválódott, hogy teste ép állapotban került elő. Jól kivehetők voltak arcvonásai, s még gyomortartalma is tanulmányozható volt. A tudósok elemzései után kiderült, hogy a germán férfi utolsó étkezése pépes ételből állott, amelynek összetétele: tojássárgája, kender és gyomnövénymagvak. A mesterséges mumifikálás egyik igen bevált eljárása volt a balzsamozás, amelynek eredete ó-Egyiptomba tehető. A balzsamozás az egyiptomiaknál abból a felfogásból származott, hogyha a test elpusztul, akkor a lélek halhatatlanná válik. Legelőször csak az isteni eredetű fáraók tetemeit balzsamozták be, később a szokás általánossá vált. A balzsamozás fő vonalaiban a következőkből állt: a test belső szerveit eltávolították (külön edényekbe tették), majd a tetemet mintegy 70 napig nátronfürdöben áztatták. Utána a múmiák belsejét gyantával, olajokkal, iszappal, homokkal, fűrészporral tömték ki, végül a testet pólyával tekerték be. Ennek burkolatai közé sokszor a kivett szív helyébe köböl készült szivet, vagy szent szkarabeusz bogarat tettek azért, hogy a halott a túlvilágon se nélkülözze az értelem székhelyét. Az ismert Tutenkhamon fáraó testét 72 napig kezelték a balzsamozás során. De nemcsak az egyiptomiak balzsamozták halottaikat, hanem a kb. 2400 évvel ezelőtt élt szkíták is ismerték ezt az eljárást. Az ö eljárásuk azonban egyszerűbb volt: az agyvelőt, a belső szerveket és az izmok nagy részét eltávolították, majd a test üregét fűvel és szőrrel tömték ki, aztán összevarrták a metszéseket. A halott konzerválásának, „megtartásának" gondolata és gyakorlata sok népnél ismeretes volt, így az egyes indián népeknél, például Mexikóban, Peruban stb. Az ecuadori jivarók például a koponyacsontok eltávolítása után a fejet zsugorították. Befejezésül meg kell említenünk, hogy ezek a mumifikálódott tetemek nemcsak az egyes régészeti korok kutatóinak árulnak el sokat a régmúlt idők embereiről, hanem az orvostudomány számára is nélkülözhetetlenek. A múmiák vizsgálata alapján az orvostudomány számtalan „ősi" betegséget állapított meg, illetve regisztrált. TRUGLY SÁNDOR A RÁK ÉS A BARBITURÁTOK A lehetséges rákkeltő vegyületek egyre bővülő listájára újabb név került: a barbiturátoké. Az amerikai Notre Dame Egyetem kutatóinak közleménye szerint a főként nyugtátokban és altatókban alkalmazott barbiturátok maguk nem okoznak rákot, de elősegítik a már kialakult daganatok növekedését és terjedését. Főként a nátriumbarbiturátokról bizonyosodott be az állatkísérletek során, hogy elősegítik a bél- és májrák növekedését. Azokban a kísérleti patkányokban, amelyeknek ivóvizébe nátriumbarbiturátot kevertek, átlagosan kétszer annyi daganat fejlődött ki, mint a gyógyszermentes vízzel itatott állatokban. TÖBB FÉNY — NAGYOBB HÚSHOZAM Eddig csak a tyúkokról tudták, hogy akkor tojják a legtöbb tojást, ha napjukat 14—16 órára hosszabbítják meg. A michigani állami egyetem kutatói most megállapították, hogy a szarvasmarhák téli súlygyarapodása naponta tíz százalékkal nő. ha 16 órán át világosságban és nyolc órán át sötétségben tartják őket. Az állatok tehát több húst termelnek, anélkül, hogy többet ennének. Ugyanilyen jelentős súlygyarapodást figyeltek meg a leedsi egyetem kutatói is juhokon, mesterségesen megváltoztatva a sötétség és a világosság, vagyis a nappalok és az éjszakák természetes váltakozásának időtartamát. A michigani kutatók egyébként azt is megfigyelték, hogy a tehenek napi 16 órás világosságban tíz százalékkal több tejet adnak a laktációs periódus első 60 napjában mint a természetes téli megvilágításban. EMELETES TÓ Az Írország nagyságú Arai-tavat Közép-Ázsia vándorló homokdombjai között, két folyó táplálja: Az Amu-Darja és a Szir-Darja. Legújabban felfedezték, hogy az Aral-tó voltaképpen két tó: egyik a másik tetején. Az alsó szint vízzel átitatott üledék, 300— 500 méterrel a felső tó mélye alatt. A föld alatti tavat nyilvánvalóan a Tien-Sanhegység völgyeiből leszivárgó víz táplálja és a szakértők most annak lehetőségeit vizsgálják, hogy miként lehetne ezt a vizet felhasználni a felső tó kiszáradásának megakadályozására.
