A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-13 / 37. szám

ÚJ ÖTVÖZETEK MÁSODPERCEK ALATT A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai-ké­miai intézetében nagy jelentőségű felfede­zésre jutottak a világhírű kémikus, Nyikolaj Szemjonov akadémikus vezetésével. Kidol­gozták az önvezérlö nagy hőmérsékletű szin­tézis (a három orosz szó kezdőbetűiből SVS-nek rövidített) módszerét, amellyel kü­lönböző höálló és szuperkemény anyagot lehet előállítani elsődleges kiindulási anya­gokból — méghozzá a szó valóságos értel­mében másodpercek alatt. Lassított filmfel­vételekkel sikerült behatóan tanulmányozni az új szintézis-módszer jelenségeit. Fényes hullám jelenik meg és burkolja be a meg­munkálásra váró anyagot — mintha valami­féle belső erő hajtaná. Az intézet kutatóinak sikerült megfejteniük ennek a belső erőnek a titkát. Mintha valamilyen kicsiny Nap hatolna át a fémek, nem fémes anyagok és vegyüle­­tek alkalmas kombinációján. Ez a parányi Nap pedig megolvasztja az olvaszthatatlant, például szilárd tömbbé egyesíti a hőálló és vegyileg semleges anyagokat. A gyorsan mozgó SVS-hullám hőmérsék­lete nem sokkal marad el a Nap felszínének hőmérsékletétől: kétezer fok, de olykor a négyezer fokot is eléri (a napfelszín hőmér­séklete hatezer fok). És mindez külső hőfor­rás nélkül megy végbe, kizárólag a kiindulási anyagok, források belső energiája révén. Csak rövid höimpulzus szükséges a folyamat beindításához. Általában elegendő megfele­lő villamos impulzust vezetni a wolfram gyúj­tószálra. Máskor átmeneti gyújtóvegyületet, gyújtótablettát használnak. Ha pedig a folya­mat már beindult, a hőmérséklet tovább emelkedik, az exotermális folyamatból me­rítve energiáját, óriási hőmennyiség felsza­badításával. Az SVS-szintézis lényege: gá­zok nélküli égési reakció. A gáz nélküli égés tudományos kutatása még csak a kezdet kezdetén tart. Az éghető anyagok nem hoz­nak létre gázokat, mint a közönséges égés során, hanem a kiinduló szilárd állapotból közvetlenül egy másik szilárd állapotba ala­kulnak. Az SVS-módszert már csaknem 200 ve­­gyület létrehozására használják. Az egyik elem „elégetése" egy másik elem jelenlété­ben értékes vegyületeket hoz létre: fémek és nem fémek vegyületeit, tisztán nem fémes vegyületeket. Sok hőálló anyagot előállíthat­nak Így, különleges kemencék, külön hőfor­rások, nagy nyomás vagy különleges katali­zátorok alkalmazása nélkül. Az intézetben kidolgozták a szuperkemény ötvözetek gyártását is az SVS-módszerrel. Már a legkülönbözőbb, nagyon kemény, szerszámkészítésre alkalmas ötvözeteket si­került így előállítani. Nincs bennük drága wolfram vagy kobalt, de ugyanúgy használ­hatók, mint ezeknek a fémeknek az ötvöze­tei. Az SVS-módszerek kétségtelen előnye az egyszerű technológia és az, hogy nagyon gyors: a keményfémek másodpercek alatt létrejönnek kiindulási anyagaikból — ez új lendületet adhat az új ötvözetek kutatásá­nak. A hőálló és szuperkemény anyagok előállí­tásának alapvetően új módszere, a szovjet tudomány kiemelkedő vívmánya. Jelentősé­gét nem lehet túlbecsülni abban a korszak­ban, amikor mind több anyagra van szükség, különleges körülmények között: nagy hő­mérsékleten, nagy hidegben, nagy vákuum­ban vagy óriási nyomáson. Érthető tehát, hogy a Szovjetunióban külön bizottság ala­kult az SVS-módszer további elméleti tanul­mányozására és gyakorlati hasznosítására. Már számos területen a gyakorlatban is használják az új eljárást, egyedül a csiszoló­paszták gyártásában 70 millió rubelt sikerült megtakarítani az elmúlt három évben az SVS-módszer alkalmazásával. Az SVS-mód­­szert és változatait már a világ számos fejlett ipari országában szabadalmazták. MUMIFIKÁLÓDOTT TETEMEK Ősidők óta foglalkoztatja az emberisé get a kérdés, hogy miként, milyen eljá rásokkal lehet az emberi tetemet állan­dósítani, megőrizni az enyészettől. Az évezredek során számos nép mumifi­­kálta az elhunytak tetemeit, különböző eljárásokat dolgozva ki erre. A mumifi­­káció tulajdonképpen a test valamely részének vagy egészének kiszáradásos elhalása. A mumifikálódás kétféle mó­don történhet: spontánul és mestersé­gesen. Régészeti ásatások alkalmával mindkét esettel találkozhatunk, bár Kö­­zép-Európában eléggé ritkán. Néha ró­mai szarkofágokban előfordulnak lega­lább részben mumifikálódott tetemek. Eléggé gyakran figyelhetünk meg spon­tán mumifikálódást kriptasírokban. Az itt talált tetemeknek sötétszürke, néha barnás árnyalatú a bőre, amely szoro­san a csontokra feszül, a hajzat és a szőrzet is rendszerint megmarad, de törékeny. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy milyen fizikai tényezők követkéz tében jön létre a spontán mumifikáló­dás. Ahhoz, hogy a tetemek mumifiká lódjanak. aránylag nagy vízveszteség — ez néha eléri a 85 %-ot is, — megfelelő hőfok és szellőzés szükséges. Mumifi­kálódás létrejön akkor is, ha a hullarot hadás elmarad. Persze nemcsak krip tákban mumifikálódnak a tetemek Ó-Egyiptomban például a szegény csa ládok halottaikat minden konzerválás nélkül a sivatag forró homokjába te­mették, faszenet téve alájuk azért, hogy ez felszívja a nedvességet. A sivatag­ban található nagyszerű klimatikus vi­szonyok miatt ezek a holttestek nagy­szerűen konzerválódtak. Az itt talált tetemek súlya természetesen nagyon lecsökken, egy Núbiából előkerült kora­szülött csecsemömaradvány összsúlya 43 gramm volt. Meg kell még említenünk, hogy a jég és a láp is nagyszerűen konzerválja az emberi tetemeket. Az utóbbinak, a láp­nak nagyszerű konzerváló „erejét" bi­zonyítja a csaknem 2000 éves, a dániai Tollunból származó germán láphulla. Ezt a meztelenül eltemetett (lápba do­bott) idősebb férfit kötéllel fojtották meg. Annyira konzerválódott, hogy tes­te ép állapotban került elő. Jól kivehe­tők voltak arcvonásai, s még gyomor­­tartalma is tanulmányozható volt. A tudósok elemzései után kiderült, hogy a germán férfi utolsó étkezése pépes ételből állott, amelynek összetétele: to­jássárgája, kender és gyomnövénymag­vak. A mesterséges mumifikálás egyik igen bevált eljárása volt a balzsamozás, amelynek eredete ó-Egyiptomba tehe­tő. A balzsamozás az egyiptomiaknál abból a felfogásból származott, hogyha a test elpusztul, akkor a lélek halhatat­lanná válik. Legelőször csak az isteni eredetű fáraók tetemeit balzsamozták be, később a szokás általánossá vált. A balzsamozás fő vonalaiban a követke­zőkből állt: a test belső szerveit eltávo­lították (külön edényekbe tették), majd a tetemet mintegy 70 napig nátronfür­­döben áztatták. Utána a múmiák belse­jét gyantával, olajokkal, iszappal, ho­mokkal, fűrészporral tömték ki, végül a testet pólyával tekerték be. Ennek bur­kolatai közé sokszor a kivett szív helyé­be köböl készült szivet, vagy szent szkarabeusz bogarat tettek azért, hogy a halott a túlvilágon se nélkülözze az értelem székhelyét. Az ismert Tutenk­hamon fáraó testét 72 napig kezelték a balzsamozás során. De nemcsak az egyiptomiak balzsa­mozták halottaikat, hanem a kb. 2400 évvel ezelőtt élt szkíták is ismerték ezt az eljárást. Az ö eljárásuk azonban egyszerűbb volt: az agyvelőt, a belső szerveket és az izmok nagy részét eltá­volították, majd a test üregét fűvel és szőrrel tömték ki, aztán összevarrták a metszéseket. A halott konzerválásának, „megtartásának" gondolata és gyakor­lata sok népnél ismeretes volt, így az egyes indián népeknél, például Mexi­kóban, Peruban stb. Az ecuadori jivarók például a koponyacsontok eltávolítása után a fejet zsugorították. Befejezésül meg kell említenünk, hogy ezek a mumifikálódott tetemek nemcsak az egyes régészeti korok ku­tatóinak árulnak el sokat a régmúlt idők embereiről, hanem az orvostudomány számára is nélkülözhetetlenek. A mú­miák vizsgálata alapján az orvostudo­mány számtalan „ősi" betegséget álla­pított meg, illetve regisztrált. TRUGLY SÁNDOR A RÁK ÉS A BARBITURÁTOK A lehetséges rákkeltő vegyületek egyre bővülő listájára újabb név került: a barbiturátoké. Az amerikai Notre Dame Egyetem kutatóinak közleménye szerint a főként nyugtátokban és altatókban alkalmazott barbiturátok maguk nem okoznak rákot, de elősegítik a már kialakult daganatok növekedését és terjedését. Főként a nátrium­­barbiturátokról bizonyosodott be az állatkísérletek során, hogy elősegítik a bél- és májrák növekedését. Azokban a kísérleti patkányokban, amelyeknek ivóvizébe nátrium­­barbiturátot kevertek, átlagosan kétszer annyi daganat fejlődött ki, mint a gyógyszermentes vízzel itatott állatok­ban. TÖBB FÉNY — NAGYOBB HÚSHOZAM Eddig csak a tyúkokról tudták, hogy akkor tojják a legtöbb tojást, ha napjukat 14—16 órára hosszabbítják meg. A michigani állami egyetem kutatói most megállapították, hogy a szarvasmarhák téli súlygyarapodása naponta tíz százalékkal nő. ha 16 órán át világosságban és nyolc órán át sötétségben tartják őket. Az állatok tehát több húst termelnek, anélkül, hogy többet ennének. Ugyanilyen jelentős súlygyarapodást figyeltek meg a leedsi egyetem kutatói is juhokon, mesterségesen megváltoztatva a sö­tétség és a világosság, vagyis a nappalok és az éjszakák természetes váltakozásának időtartamát. A michigani kutatók egyébként azt is megfigyelték, hogy a tehenek napi 16 órás világosságban tíz százalékkal több tejet adnak a laktációs periódus első 60 napjában mint a természetes téli megvilágításban. EMELETES TÓ Az Írország nagyságú Arai-tavat Közép-Ázsia vándorló homokdombjai között, két folyó táplálja: Az Amu-Darja és a Szir-Darja. Legújabban felfedezték, hogy az Aral-tó voltaképpen két tó: egyik a másik tetején. Az alsó szint vízzel átitatott üledék, 300— 500 méterrel a felső tó mélye alatt. A föld alatti tavat nyilvánvalóan a Tien-San­­hegység völgyeiből leszivárgó víz táplálja és a szakértők most annak lehetőségeit vizsgálják, hogy miként lehetne ezt a vizet felhasználni a felső tó kiszáradásának megaka­dályozására.

Next

/
Thumbnails
Contents