A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-06 / 36. szám
Kisantal József középtermetű, keménykötésű férfi; a ruha elfödi.acélos karizmait, csak a válla sejteti testi erejét. Mérnöki diplomát szerzett a közgazdasági főiskola számítástechnikai karán, de élethivatásául a pedagógiát választotta, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Középiskolában tanít. Már diákkorában rendszeresen sportolt, atlétikában felnőttek versenyein nyert díjakat, kerékpározásban bekerült az országos ifjúsági válogatottba, teniszezésben kétszer megnyerte a nem regisztrált játékosok tornáját, s mindezek mellett a labdarúgást és az asztaliteniszt is be tudta iktatni életrendjébe. A főiskola elvégzése után, már a közgazdasági iskola tanáraként. Tankó Viktor és Lászka János rimaszombati barátai révén megismerkedett a vizitúrázással, s ettől kezdve a kajakozás-kenuzás lett a kedvenc sportága. Kezdetben a kurinci tavon hasították a hullámokat, fáradtságot nem ismerve edzettek, fejlesztették tudásukat. 1975-ben a négy főből álló akkori rimaszombati „csapat" tagjaként végre a Duna vizére szállhatott. Vagyis a szívós forgalom meghozta gyümölcsét, leghöbb vágya teljesült, hiszen a vízisportolóknak a nagy folyam jelenti az igazi erőpróbát. A nagy vízzel való első találkozás — bár nehézségekkel járt — sikeresnek bizonyult, elhatározta tehát, hogy legalább egy túrát minden évben nyélbeüt a Dunán. Képletesen mondva: izmos marka szinte összenőtt az evezővel. Később a feleségével is megszerettette a vizisportot. s eljött az idő, amikor már kettesben „csuroghattak le" a Dunán — Bratislavából kiindulva, Budapesten keresztül, Mohácsig. Miután pedig három gyermekük elérte a megfelelő életkort, elkezdődött Kisantalék „családi" vízitúrázása. A következő években az egész Kisantal-família lényegében a vízen vakációzott. A Békemaraton 50. évfordulójának esztendejében a családfő hírét vette, hogy a jubileum folytán az az évi nagy sportesemény „nyitott verseny" lesz, azaz bárki benevezhet. Hogy akaraterejét, fizikumának teherbírását ilyen módon is próbára tegye, ő is bejelentette részvételét, s felkészülésként két héten át naponta 40 kilométert futott kora reggel az országúton. Rimaszombat határában, s a környező falvakat is útba ejtve. A Békemaraton napján metsző szél fújt, havas eső hullt, ám Kisantal József habozás nélkül rajthoz állt, s végig is futotta a távot, jóllehet a kísérő autóból többször is kiszóltak, hogy beülhet a kocsiba, ha akar. A célvonal átlépésekor mérhetetlen boldogságot érzett, s csöppet sem bánta, hogy (mint utóbb kiderült) 6 kilót adott le testsúlyából futás közben. Tévedne, aki életmódjáról, tetteiről hallva úgy vélné, hogy valamilyen szertelen kalandvágy űzi. Kiegyensúlyozott, megfontolt, nyugodt ember; a sportolás, testedzés szerves alkotóeleme élete harmóniájának. Az elmondottakkal párhuzamosan, a hetvenes évek közepe táján az iskolában elkezdte szervezni a vízitúrázó-szakkört. Azt akarta, hogy mások (elsősorban a tanítványai) is részesei lehessenek olyan szép élményeknek, amilyeneket neki és családjának nyújtott a vízi természetjárás. Az első esztendőben csak néhányan kapcsolódtak be a munkába, a következő tanévben már 10 tagja volt a körnek, jelenleg pedig 25 fő a diáktagság létszáma. Persze a kívülálló „vendégeket" is szívesen maguk közé fogadják, a követelmény velük szemben csupán az, hogy át kell esniök az alapkiképzésen. A Rima vizén történt gyakorlatozás után a Hernádon, Vágón, Dunajecen bonyolított le a csoport többnapos túrákat, majd kibővítették akcióik terét, s a Sajó, az Ipoly és a Garam is tevékenységük színhelye lett. A HULLÁMOK HÁTÁN ... : Előkészület a „keresztelőre Dunai „keresztelő vízitúrákat táborozások tarkítják, amelyek még jobban elmélyítik a természettel való kapcsolatukat. A vízi természetjárás, ez az izgalmas és sok romantikát kínáló sportág, végleg meghonosodott Gömör fővárosában. A szakkör fejlődésének további szintjét a külföldi túrák megkezdése jelentette. Többek közt Lengyelországban, a Dunajec ottani szakaszán 92 kilométert tettek meg négy nap alatt. S emlékezetes volt a magyarországi Sümeg közelében végrehajtott akció is, ahol egy melegvizű patak van, amely télen sem fagy be. A vizitúrázás idénye egyébként áprilistól novemberig tart. A vadvízi túrák a legnehezebbek, melyek során erős sodrású hullámok hátán kell helytállni. A szakkör tagjai igen lelkesek. A kajakokat, kenukat, úszómellényeket és a vízhatlan felszerelést az iskola alagsorában őrzik. Erkölcsi és anyagi támogatást az iskola igazgatóságától és SZISZ-szervezetétől, valamint a Járási Ifjúsági és Pionirháztól kap a csoport. 1979-ben nagy esemény koronázta meg addigi buzgólkodásukat. Kisantal Józsefet a csehszlovák Duna-túra bizottság felkérte, hogy legyen a vezetője a nemzetközi Dunatúra egyik útszakaszának, mivel Rimaszombatból népes gárda jelentkezett a rendezvényre. A Duna bulgáriai szakaszának 421 km hosszúságú részét jelölték ki számukra, Vidintöl a delta közelében levő Szilisztráig. A gyülekezés helyére autóbusszal utaztak a gömöriek, s Kisantal József természetesen erre az útra is magával vitte a saját családját is. Vidinben összeismerkedtek a bolgár, az NDK-beli, a jugoszláv, a magyar, az NSZK- ból érkezett résztvevőkkel, s már velük együtt tekintették meg a város nevezetességeit és az ott folyó ásatásokat. Az egész közös akció mindvégig a Duna menti népek barátságának nemes ügyét szolgálta. Festői tájakat láthattak a vízről, s a pihenőhelyeken — sátorozás közben — a bolgárok bőkezű vendégszeretetét is megismerhették, akik főleg dinnyével és szőlővel halmozták el a túrázókat. A kondér körül, a tábortűz fénye mellett különböző nyelveken zengtek a vidám dalok. Kedves színfoltja volt az együttlétnek az ún. „dunai keresztelők" ceremóniája, ami abból áll, hogy a régi, tapasztalt „vizesek" egy-egy kerek folyamkilométernél, sebtében készített jelmezben dunai nevet adnak azoknak, akik először eveznek a Dunán. 1978-ban a rimaszombati vízikollektíva lett a járás legjobb turistaszakosztálya. S tavaly Kisantal József személy szerint is kitüntető elismerésben részesült: a CSSZTSZ illetékes bizottsága a járás legjobb turistájának minősítette. Összesen 946 kilométert evezett az idényben a patakok, folyók, folyamok hullámain. A csoport az idén szeretne részt venni a Bratislava—Mohács távon rendezendő Duna-túrán; ezenkívül a szakkör hat tagja Bratislavából indulva (Budapesten és Belgrádon át) le akar hajózni Szilisztráig, ezzel a teljesítménnyel ugyanis Kisantal József megszerezheti a Duna-túra arany jelvényét, öt társa pedig az ezüstöt. (Az aranyat 2500, az ezüstöt 1600 km megtételével lehet kiérdemelni). A célok és feladatok méltóan kötődnek az eddigi eredményekhez. Az érettségit követően eltávozottak helyére az első évfolyamból új tagokat kell verbuválni. Az eddiginél is jobb kiképzéssel el akarják érni, hogy a jövőben még gyakrabban járhassanak a komoly teljesítményt igénylő „nehéz" folyókra és vadvizekre. S megkísérlik fokozatosan tömegsporttá fejleszteni Rimaszombatban a vízi természetjárást. VERES JANOS Jozef Tokár felvételei 22
