A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-06 / 36. szám

Ez már az Óperencián túl van történelem előtti korokban is élt már itt az ember: több várnak alapjait még a kelták rakták le, s a római birodalom északi — Nori­cum nevű — tartományának itt húzódott a határa a Duna völgyé­ben, itt vonultak nyugat felé a népvándorlás korának harcias né­pei, köztük a hunok, meg az ava­rok; ellenkező irányban erre ha­ladt keresztül a kereszteshadak egy része a Szentföld felé; Napó­leon seregei ezen az úton jutottak el Győrig; errefelé menekültek a második világháború utolsó nap­jaiban a visszavonuló hitleri ha­dak ,.. • • • A Duna az osztrák szakaszán, főleg Linztől fölfelé még csak ser­dülő korú kis óriás, Straubingnál, a 2321. folyami kilométernél alig harminc méter széles még a med­re. De a duzzasztóműveket kivé­ve másutt sincs több ennek a tízszeresénél. Serdülő korú, de mint egy életre való kamasznak óriási az ereje. Nyolc vízerőmű turbináiban tombolja ki magát, keskeny szakaszain, hat-hét mé­teres vízállás esetén 14 ezer ló­erős hajókat képes cammogásra kényszeríteni, sokszor meg is állí­tani. És amit nagyon tud: bámu­latba ejteni az embert. A szem is belefárad, annyi érdekesnél érde­kesebb látnivalót kínál partjain: nudistákat, ENSZ-várost, népsza­vazással tétlenségre ítélt atome­rőművet, romantikus tájakat, jel­legzetes osztrák falvakat, kisvá­rosokat, ahol a kertvendéglők hangulatos kis kávéházak utcára kitett asztalainál mindig ülnek vendégek és jó szerencsét, jó utat kívánva integetnek az elhaladó hajók utasainak. Hajó pedig arrafelé annyi jár a Dunán mint erdőben a madár: megszámlálhatatlan. Veszélyes is a közlekedés a szűk meder piros­fekete bólyákkal kijelölt hajózó csatornáin. Errefelé tapasztalt, öreg rókák marka szorítja a kor­mánykereket, akik mint a tenye­rüket, ismerik a folyamot, ennek sodrát, minden kanyarát s éjsza­ka radar nélkül is neki mernek vágni az útnak. Zavarban vagyok: az Al-Duná­ra, a Vaskapura, s a Kazán-szoros­ra azt mondtam, szép, csodála­tos. Milyen jelzővel illessem most a Wachaut, a Dunának ezt a sza­kaszát? Mondjam, hogy mese­szép, fantasztikus?... Hát igen, szép a Duna felső s alsó szakasza egyaránt, de ne­kem mégis a középső a legszebb. Ez a táj áll legközelebb a szívem­hez, mert itt van az otthonom, a szülőföldem. ZOLCZER JÁNOS Kétszer az alkoholról EGY PÉLDA: Hűvös, barátságtalan nyári este ... Délután óta kitartóan zuhog az eső. A széles külvárosi utcák egyikén egy teher­gépkocsi száguld, gyorsan rohanó kerekei nyomában messze fröccsen a tócsákban álló víz. Pillanatok alatt leér a lankás domboldal­ról, ahol enyhe ívben jobbra kanyarodik az út... és a nedves útburkolaton ekkor várat­lanul megpördül s hatalmas csattanással nekivágódik a járdaszéli lámpaoszlopok egyikének. Egy pillanatig dermedt csönd, aztán a gépkocsivezető — a fején vérző sebbel — kiszáll a kocsiból; harmincöt­negyven év körüli útitársnője azonban esz­méletlenül a vezetőfülkében marad ... Né­­hányan az esti járókelők közül körülállják a balesetet, valaki rendőrért és mentőkért tele­fonál. Az események további láncolata már pró­zai : rendőrjárőr érkezik, a sofőrt vérvételre s kihallgatásra szállítják és a szerencsétlenség súlyos kimenetelére való tekintettel egyben előzetes letartóztatásba is helyezik. És amíg a közbiztonsági szervek a helyszíni terep­szemlét végzik, a legközelebbi kórház orvo­sai a májrepedést és fejzúzódást szenvedett asszony életéért küzdenek. Sajnos, a sérülé­sek azonban annyira súlyosak, hogy nem tudják megmenteni. Másnapra elkészül a véralkohol-vizsgálat eredménye: az ittasan karambolozó sofőr vérében 2,2 ezrelékes alkoholszintet állapí­tottak meg az orvosszakértök, ami a bírósági gyakorlatban erősen súlyosbító körülmény­nek számít. EGY MÁSIK PÉLDA: A húszéves Jaroslav Z.-t a rendőrjárör tulajdonképpen csak egy gyakorta előforduló, apró szabálysértés mi­att igazoltatta. A gyakorlott szemű rendőr főtörzsőrmesternek azonban feltűnt, hogy a szőke fiatalember lélegzete valahogy „aro­­másabb" a szokásosnál; ezért megkérte, hogy fújjon bele az alkoholszondába — és az üvegcső alján levő kristályos anyag bizony zöldeslilára szineződött... Ami ezután következett, az amúgy is sejt­hető: Jaroslav Z.-nek át kellett szállnia a sárga-fehér rendőrkocsiba, a legközelebbi orvosi rendelőben egy ampullányi vért vettek tőle, amit a legközelebi orvostani laboratóri­umba küldtek. Néhány nappal később idé­zést kapott a járási rendőrfőkapitányság sza­bálysértési hatóságára, ahol közölték vele az ellene indult eljárás végeredményét: vérében a szakemberek 1,4 ezrelékes alkoholszintet állapítottak meg, ami a számok és a bünte­tések nyelvén ötszáz korona pénzbírságot és a hajtási igazolvány több hónapra szóló megvonását jelenti. Jaroslav Z. esete — szerencsére — nem a baleseti, hanem az ittas vezetésen rajtaka­pott gépkocsivezetők statisztikáját gazdagít­ja. Lehetséges, hogy csak pár kilométerrel kellett volna még arrább hajtania, és ak­kor... § § § Az ittas járművezetők — természetesen — nemcsak hazánkban, hanem világszerte egy­re több gondot okoznak, hiszen a részeg vagy „csupán" spicces gépkocsivezetők és kerékpárosok súlyosan veszélyeztetik a köz­lekedésbiztonságot. A véralkoholszintnek a legalsó küszöbérté­ke, amely a volán mellé ülő ember számára még megengedett, országonként más és más. Például Ausztriában és Angliában a még megengedett véralkohol-koncentráció 0,8 ezrelék, Svájcban 1,3 ezrelék, míg ha­zánkban (és a szocialista országokban álta­lában) egyáltalában nem fogyaszthat szeszes italt járművet vezető személy. Hogy miért, az is nyilvánvaló. A közlekedésbiztonsági bíró­sági tárgyalások orvosszakértöje szerint: — Alkoholfogyasztás következtében erősen csökken a járművezetők figyelme és ítéletal­kotó képessége. Az enyhe fokú ittasság is tompítja a távolságbecslési érzéket s külö­nösen a részegség kezdeti szakaszában vak­merőségre, gyorshajtásra, felelőtlen előzé­sekre ösztönöz. Az ittasság mértékében szerepe van az egyéni tűrőképességnek is, bár ez sohasem jelenthet mentséget. Van, aki jobban „bírja" az italt, de aznap éhgyomorra, kialvatlanul vagy csupán a szokásosnál kimerültebben fogta kezébe a poharat, és így hamarább fejébe száll az ital. Az elfogyasztott alkohol igen gyorsan, általában egy-másfél óra alatt felszívódik és a vérben meg a különböző szervekben azonos töménységben van jelen. A lebomlása, a bomlástermékek kiválasztása viszont sokkal lassabban megy végbe. Példá­ul egy liter bor távozása a szervezetből 14—15 óráig is eltarthat... Hazánkban a közlekedésrendészeti szol­gálat és a bíróságok következetes szigorának eredményeképpen az utóbbi években csök­kent az alkoholmámorban vezető sofőrök száma; a részegség jelenleg a közlekedési baleseti ranglista negyedik-ötödik helyén szerepel. Ha viszont mégis ittasan merészel valaki volán mellé ülni, az minden esetben óriási veszéllyel jár. Az alkoholos állapot kétféle módon bizonyítható: szondával és véralkohol-vizsgálattal. Mindkét módszer megbízható, de vitásnak tűnő esetekben vagy balesetek alkalmával mindig a véralko­hol-vizsgálat dönt egyértelműen. Ennek az eljárásnak feltalálója egy svéd orvos: Wid­­mark doktor volt, aki először mutatta ki tudományosan is, hogy az alkohol á gyomor­ból és a bélből felszívódik a vérbe, ahol a teljes kiküszöbölésig kimutatható és meg­mérhető. Sőt, ez utóbbi eljárással — bizo­nyos határidőn belül — utólagosan is kimu­tatható, hogy mikor és mennyit ivott az érintett gépkocsivezető! § § § Az alkoholizmus veszélyeire figyelmeztető kiadványok egyikében olvasom: „A szeszes italok fogyasztása hazánkban intenzíven nö­vekszik. Az ötezernél kisebb létszámú közsé­gekben a kocsmalátogatók a lakosságnak több mint egy harmadát teszik ki. Az alkohol személyiségbomlasztó hatására pedig mi­sem jellemző jobban, minthogy a bontópe­rek felében, a bűnügyek és szabálysértések csaknem háromnegyedében szintén közre­játszik." A bírósági tárgyalásoknak ebbe a második csoportjába tartoznak az ittas járművezetők büntetőperei is. És a törvényszéki gyakoriat azt bizonyítja, hogy magyarázni lehet, de menteni semmiképpen sem az efféle ember­telen könnyelműséget. 17

Next

/
Thumbnails
Contents