A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-06 / 36. szám
Ez már az Óperencián túl van történelem előtti korokban is élt már itt az ember: több várnak alapjait még a kelták rakták le, s a római birodalom északi — Noricum nevű — tartományának itt húzódott a határa a Duna völgyében, itt vonultak nyugat felé a népvándorlás korának harcias népei, köztük a hunok, meg az avarok; ellenkező irányban erre haladt keresztül a kereszteshadak egy része a Szentföld felé; Napóleon seregei ezen az úton jutottak el Győrig; errefelé menekültek a második világháború utolsó napjaiban a visszavonuló hitleri hadak ,.. • • • A Duna az osztrák szakaszán, főleg Linztől fölfelé még csak serdülő korú kis óriás, Straubingnál, a 2321. folyami kilométernél alig harminc méter széles még a medre. De a duzzasztóműveket kivéve másutt sincs több ennek a tízszeresénél. Serdülő korú, de mint egy életre való kamasznak óriási az ereje. Nyolc vízerőmű turbináiban tombolja ki magát, keskeny szakaszain, hat-hét méteres vízállás esetén 14 ezer lóerős hajókat képes cammogásra kényszeríteni, sokszor meg is állítani. És amit nagyon tud: bámulatba ejteni az embert. A szem is belefárad, annyi érdekesnél érdekesebb látnivalót kínál partjain: nudistákat, ENSZ-várost, népszavazással tétlenségre ítélt atomerőművet, romantikus tájakat, jellegzetes osztrák falvakat, kisvárosokat, ahol a kertvendéglők hangulatos kis kávéházak utcára kitett asztalainál mindig ülnek vendégek és jó szerencsét, jó utat kívánva integetnek az elhaladó hajók utasainak. Hajó pedig arrafelé annyi jár a Dunán mint erdőben a madár: megszámlálhatatlan. Veszélyes is a közlekedés a szűk meder pirosfekete bólyákkal kijelölt hajózó csatornáin. Errefelé tapasztalt, öreg rókák marka szorítja a kormánykereket, akik mint a tenyerüket, ismerik a folyamot, ennek sodrát, minden kanyarát s éjszaka radar nélkül is neki mernek vágni az útnak. Zavarban vagyok: az Al-Dunára, a Vaskapura, s a Kazán-szorosra azt mondtam, szép, csodálatos. Milyen jelzővel illessem most a Wachaut, a Dunának ezt a szakaszát? Mondjam, hogy meseszép, fantasztikus?... Hát igen, szép a Duna felső s alsó szakasza egyaránt, de nekem mégis a középső a legszebb. Ez a táj áll legközelebb a szívemhez, mert itt van az otthonom, a szülőföldem. ZOLCZER JÁNOS Kétszer az alkoholról EGY PÉLDA: Hűvös, barátságtalan nyári este ... Délután óta kitartóan zuhog az eső. A széles külvárosi utcák egyikén egy tehergépkocsi száguld, gyorsan rohanó kerekei nyomában messze fröccsen a tócsákban álló víz. Pillanatok alatt leér a lankás domboldalról, ahol enyhe ívben jobbra kanyarodik az út... és a nedves útburkolaton ekkor váratlanul megpördül s hatalmas csattanással nekivágódik a járdaszéli lámpaoszlopok egyikének. Egy pillanatig dermedt csönd, aztán a gépkocsivezető — a fején vérző sebbel — kiszáll a kocsiból; harmincötnegyven év körüli útitársnője azonban eszméletlenül a vezetőfülkében marad ... Néhányan az esti járókelők közül körülállják a balesetet, valaki rendőrért és mentőkért telefonál. Az események további láncolata már prózai : rendőrjárőr érkezik, a sofőrt vérvételre s kihallgatásra szállítják és a szerencsétlenség súlyos kimenetelére való tekintettel egyben előzetes letartóztatásba is helyezik. És amíg a közbiztonsági szervek a helyszíni terepszemlét végzik, a legközelebbi kórház orvosai a májrepedést és fejzúzódást szenvedett asszony életéért küzdenek. Sajnos, a sérülések azonban annyira súlyosak, hogy nem tudják megmenteni. Másnapra elkészül a véralkohol-vizsgálat eredménye: az ittasan karambolozó sofőr vérében 2,2 ezrelékes alkoholszintet állapítottak meg az orvosszakértök, ami a bírósági gyakorlatban erősen súlyosbító körülménynek számít. EGY MÁSIK PÉLDA: A húszéves Jaroslav Z.-t a rendőrjárör tulajdonképpen csak egy gyakorta előforduló, apró szabálysértés miatt igazoltatta. A gyakorlott szemű rendőr főtörzsőrmesternek azonban feltűnt, hogy a szőke fiatalember lélegzete valahogy „aromásabb" a szokásosnál; ezért megkérte, hogy fújjon bele az alkoholszondába — és az üvegcső alján levő kristályos anyag bizony zöldeslilára szineződött... Ami ezután következett, az amúgy is sejthető: Jaroslav Z.-nek át kellett szállnia a sárga-fehér rendőrkocsiba, a legközelebbi orvosi rendelőben egy ampullányi vért vettek tőle, amit a legközelebi orvostani laboratóriumba küldtek. Néhány nappal később idézést kapott a járási rendőrfőkapitányság szabálysértési hatóságára, ahol közölték vele az ellene indult eljárás végeredményét: vérében a szakemberek 1,4 ezrelékes alkoholszintet állapítottak meg, ami a számok és a büntetések nyelvén ötszáz korona pénzbírságot és a hajtási igazolvány több hónapra szóló megvonását jelenti. Jaroslav Z. esete — szerencsére — nem a baleseti, hanem az ittas vezetésen rajtakapott gépkocsivezetők statisztikáját gazdagítja. Lehetséges, hogy csak pár kilométerrel kellett volna még arrább hajtania, és akkor... § § § Az ittas járművezetők — természetesen — nemcsak hazánkban, hanem világszerte egyre több gondot okoznak, hiszen a részeg vagy „csupán" spicces gépkocsivezetők és kerékpárosok súlyosan veszélyeztetik a közlekedésbiztonságot. A véralkoholszintnek a legalsó küszöbértéke, amely a volán mellé ülő ember számára még megengedett, országonként más és más. Például Ausztriában és Angliában a még megengedett véralkohol-koncentráció 0,8 ezrelék, Svájcban 1,3 ezrelék, míg hazánkban (és a szocialista országokban általában) egyáltalában nem fogyaszthat szeszes italt járművet vezető személy. Hogy miért, az is nyilvánvaló. A közlekedésbiztonsági bírósági tárgyalások orvosszakértöje szerint: — Alkoholfogyasztás következtében erősen csökken a járművezetők figyelme és ítéletalkotó képessége. Az enyhe fokú ittasság is tompítja a távolságbecslési érzéket s különösen a részegség kezdeti szakaszában vakmerőségre, gyorshajtásra, felelőtlen előzésekre ösztönöz. Az ittasság mértékében szerepe van az egyéni tűrőképességnek is, bár ez sohasem jelenthet mentséget. Van, aki jobban „bírja" az italt, de aznap éhgyomorra, kialvatlanul vagy csupán a szokásosnál kimerültebben fogta kezébe a poharat, és így hamarább fejébe száll az ital. Az elfogyasztott alkohol igen gyorsan, általában egy-másfél óra alatt felszívódik és a vérben meg a különböző szervekben azonos töménységben van jelen. A lebomlása, a bomlástermékek kiválasztása viszont sokkal lassabban megy végbe. Például egy liter bor távozása a szervezetből 14—15 óráig is eltarthat... Hazánkban a közlekedésrendészeti szolgálat és a bíróságok következetes szigorának eredményeképpen az utóbbi években csökkent az alkoholmámorban vezető sofőrök száma; a részegség jelenleg a közlekedési baleseti ranglista negyedik-ötödik helyén szerepel. Ha viszont mégis ittasan merészel valaki volán mellé ülni, az minden esetben óriási veszéllyel jár. Az alkoholos állapot kétféle módon bizonyítható: szondával és véralkohol-vizsgálattal. Mindkét módszer megbízható, de vitásnak tűnő esetekben vagy balesetek alkalmával mindig a véralkohol-vizsgálat dönt egyértelműen. Ennek az eljárásnak feltalálója egy svéd orvos: Widmark doktor volt, aki először mutatta ki tudományosan is, hogy az alkohol á gyomorból és a bélből felszívódik a vérbe, ahol a teljes kiküszöbölésig kimutatható és megmérhető. Sőt, ez utóbbi eljárással — bizonyos határidőn belül — utólagosan is kimutatható, hogy mikor és mennyit ivott az érintett gépkocsivezető! § § § Az alkoholizmus veszélyeire figyelmeztető kiadványok egyikében olvasom: „A szeszes italok fogyasztása hazánkban intenzíven növekszik. Az ötezernél kisebb létszámú községekben a kocsmalátogatók a lakosságnak több mint egy harmadát teszik ki. Az alkohol személyiségbomlasztó hatására pedig misem jellemző jobban, minthogy a bontóperek felében, a bűnügyek és szabálysértések csaknem háromnegyedében szintén közrejátszik." A bírósági tárgyalásoknak ebbe a második csoportjába tartoznak az ittas járművezetők büntetőperei is. És a törvényszéki gyakoriat azt bizonyítja, hogy magyarázni lehet, de menteni semmiképpen sem az efféle embertelen könnyelműséget. 17
