A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-30 / 35. szám
Az erre járók nemigen törődnek a tiltó táblákkal, s nagyon gyakran átmerészkednek az építkezést az utcai forgalomtól elválasztó kerítés hasadékain: körbejáratják kíváncsi tekintetüket, vallatják a köveket, az árkokat, az egyelőre „mezítelen" építményeket, amelyek még csinosításra, csodálatosabbnál csodálatosabb „ruhákra" várnak, hogy az esztendő vége felé már teljes díszben fogadhassák látogatóikat. S miről beszélnek a kövek, miről beszélnek az árkok, a félig kész, mezítelen építmények, miről vall az épülő szökőkút? Mit mond vajon a Gottwald tér, amikor „megszólal"? 1. 2. Miként a kíváncsi erre járók, magam is azért bújok át a kerítésen, hogy kivallassam a köveket, hogy megszólaltassam a bratislavai Gottwald teret. Kérdezni akarok, de ahogy körülnézek, elakad a szavam. Az ilyen hatalmas, emberek sokaságát lekötő építkezést általában felbolydult méhkashoz, esetleg hangyabolyhoz szokták hasonlítani, a Gottwald téri építkezés esetében azonban egyáltalán nem lenne helytálló az efféle hasonlat. Nem lenne helytálló, mert csupán a nagy sürgés-forgást, a szüntelen mozgást, a meg-nem-állást érzékeltetné, a munka csodálatosságát, embert-felemelő monumentalitását aligha. A szó, a hasonlat itt nem elég ... Ne keressünk hát megfelelő kifejezést, úgysem találunk. Mondjuk el csak egészen prózaian, hogy ezen a téren, ezekben a napokban nincs megállás. S nemcsak a csehszlovákiai építővállalatok — a Stavoindustria meg a Doprastav — dolgozói nyüzsögnek a hatalmas területen: éppen most egy TEFU feliratú teherautó is megjelenik a „színen", követ pakolnak le róla . .. A Doprastav híd- és betonút építő vállalat dolgozói között még ismerőssel, falumbelivel is találkozom: VARJÚ SANYI, a mester, úgy beszél az építkezésről, mintha már be is fejezték volna. Én még csak az óriási felfordulást, a rengeteg embert, az árkokat, a gödröket meg a gépeket látom, de ő már „látja" az elkészült szökőkutat, a teret díszítő zöld sávokat, körülöttük az alacsony, fehérbetonból készült falakat, a szintén fehér járdákat, a tér legalján meg a kioszkokat, ahol valószínűleg frissítőket vásárolhat majd a látogató. Hallgassuk csak! A Gottwald tér most az ö szájával beszél .. . Tavaly márciusban kezdték a munkát, amely szerinte mintegy három esztendőt igényelne. Október végig befejezik ... 3. Bizonyára fővárosunk egyik büszkesége lesz ez a lenyűgöző, így „fölfordítva" is csodálatos tér, amely első munkáselnökünkről, Klement Gottwaldról kapta a nevét, s amelynek dominánsa éppen a Gottwald-emlékmű lesz, BÁRTFAY TIBOR szobrászművész monumentális alkotása. Az emlékművön egyébként ugyanolyan hévvel dolgoznak az emberek, mint a tér többi részén. Tulajdonképpen az a bizonyos TEFU feliratú teherautó is hozzájuk, a kőfaragókhoz jött, nekik hozott kőanyagot a szobor mögötti pilon burkolásához. S most már azt is áruljuk el, kik dolgoznak ezen az emlékművön — hiszen Bártfay mester olyannyira figyelmünkbe ajánlotta őket! A budapesti Képzőművészeti Kivitelező Vállalat dolgozói négyen vannak, az emlékmű alkotója szerint mind a négyen kiváló szakemberek: PÁL ANDRÁS, LICSÁK ANTAL, SZAKÁL ANDRÁS és BENKE ZOLTÁN. 4. SZAKÁL ANDRÁS neve talán nem is egészen ismeretlen olvasóink előtt, főleg azok előtt nem, akik már régebben figyelemmel kísérik a sportvilág eseményeit: ő volt az a neves sportlovas, aki főbb ízben is magyar bajnokságot nyert. Tehát nem lehet éppen érdektelerva kérdés: — Hogyan lett sportolóból köszobrász, hogyan jutott el a lovaktól a kőhöz?-i- A sportnak és a kőfaragásnak tulajdonképpen semmi köze egymáshoz. Mindenki tudja, hogy a sportból nem lehet megélni, az nem lehet életre szóló hivatás, munka. Kőfaragó úgy lettem, hogy jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára, aztán nem vettek fel. Elhatároztam hát, hogy a következő évben majd ismét jelentkezem, addig is munkát vállalok „köszobrászéknál". Aztán meg annyira megtetszett ez a foglalkozás, hogy a főiskolára többet nem is jelentkeztem ... — Nem bánta meg? — Nem. A magyarországi kőszob rászok: Pál András, Szakái András, Licsák Antal és Benke Zoltán. ■4 ► Pál András és az emlékmű 12
