A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-23 / 34. szám
vámos errefel az asszonyhoz küldte kolléganőjét, aki végigtapogatta a gyanús nöszemélyt — s 24 női bugyit húzott le róla. Amikor aztán megkérdezték tőle, miért kell annyi nadrág, még neki állt feljebb. A párkányi vasútállomás vámhivatalában előhoztam a bugyiesetet Varnak Anionnak, a kirendeltség vezetőjének. — Sajnos, előfordulnak ennél még cifrább dolgok is — mondta a vámfelügyelő, és fényképeket rakott elém. — Az ezen látható több tucatnyi cipőt és sok száz zsebkendőt három külföldi akarta kicsempészni az országból. És bár egyetlen fillért sem váltottak hivatalosan, mégis 28 000 koronáért vásároltak árut. Ezt a sok szentképet, szobrot és vallásos röpiratot meg egy öregaszszonytól koboztuk el; alig bírtuk lecipelni a vonatról tömött koffereit. Nagy fogás volt az a 60 000 korona is, amelyet egy nő kézitáskája bélésébe rejtve akart kicsempészni az országból. Ennek a csempészésnek más csattanója is volt, éspedig az, hogy gazdája örökségként kapta, s ezt hivatalosan is átutaltathatta volna. — Úgy látszik, ügyes emberek dolgoznak az Önök kirendeltségénél — fejeztem ki elismerésemet az előzékeny vámfelügyelö előtt. Pedig hát akkor még nem tudtam, hogy olyan szocialista munkabrigádnak a vezetője Vaniak Anton, amelynek 29 tagja közül 16 vámos az országban elsőnek nyerte el a Szocialista Munkabrigád cím aranyfokozatát. Nem is beszélve arról, hogy a párkányi vámhivatal már háromszor nyerte el a külkereskedelmi minisztérium vörös zászlaját. Komppal Esztergomba A párkányi komp a legkisebb forgalmú határátkelő hely. Reggel fél nyolctól este 6-ig tizenegyszer kelhetünk át a Dunán, Párkány és Esztergom között; vagyis akár Párkányból, akár Esztergomból indulunk, 18 személykocsi és 280 személy juthat át a túlsó partra a kompon. De nemcsak szép időben, hanem télen is, nyáron is, mindaddig, amíg be nem fagy a Duna. Természetesen, itt is van vámkirendeltség, itt is van útlevélkezelés, és itt is vigyázni kell a pénzistent imádó kapzsi emberekre. Kunžel Jozef vámos mesélte többek közt, hogy mekkora „halat" fogott legutóbb is, ezen a szlovák—ma gyár barátságot szimbolizáló Barátság nevű kompon. — Az tűnt fel nekem — mesélte a vámos —, hogy elegáns Zsigulijával mindenáron soron kívül igyekezett lehajtani a kompról egy ifjú. Tüzetesebben szemügyre vettem hát a kocsit, s azonnal felfedeztem a „bibit". A Zsiguli sárhányójába egy madzagot eresztett le az ipse, s erre 96 aranygyűrű volt felfűzve. Egy szivemnek jobban tetsző dolgot is megtudtam Kunžel barátunktól. Azt, 7. Megérkezett a komp 2. A szárnyas hajó brigádja: Pavlov Jozef, Šmida Dušan gépész, Golej Július kapitány, Jakubička Viliam gépmester és Varjassy Ferenc kormányos 3. Az aranyérmes Vaniak Anton kedvence a párkányi turistáknak 4. Van-e elvámolni valója? Nagy László (3) és Zolczer László (1) felvételei hogy szabad idejükben sportolnak a párkányi vámosok. Fociznak, kézilabdáznak és röplabdáznak. A röplabdacsapat kapitánya maga Kužel Jóska. Fehér hajó a kék Dunán Azt hiszem, hogy riportutam legizgal masabb részét Klement Čaplának, a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat személyszállítási osztálya vezetőjének köszönhetem. No nem azért, mintha különösebb érdekességeket tapasztaltam volna a bratislavai kikötő vámkirendeltségén, hanem mert lehetővé tette, hogy a Voszhod I nevű pompás szárnyashajón utazzak Pestre. Ilyen kényelmes, korszerű járművel ugyanis még sohasem utaztam, így aztán külön-külön élvezhettem a három és fél órás útnak minden csínját-bínját, százféle előnyét. Az ablakok előtt elsuhanó csodaszép Ouna-kanyart, a lágy kísérőzenét, Golej Július kapitány és Varjassy Ferenc kormányos baráti figyelmességét és nem utolsósorban a szárnyashajó büféjének frissítőit. Igazán nem tudom, hogy miért izzadnak vonaton vagy buszon a Bratislavából Budapestre utazó turisták, amikor a vámolás és az útlevélkezelés is gyorsabb és udvariasabb a hajóállomás várótermében. És mindemellett meg a témát sem kellett elhanyagolnom, ora-3 kon keresztül mesélte vamossztoriiait a hajó kapitánya. Elmondta például, hog\ néhány évvel ezelőtt, amikor meg a bratislavai hölgyek nagyban vásároltat a pesti pulóvereket, egy kirándulóhajót vezetett Pestre — Forró augusztusi délután volt már — mesélte komoly arccal —, amikor visszaindultunk a magyar fövárosbo. En persze nyitott szemmel járok, hamar észrevettem, hogy két-harom pulóvert is összevásároltak maguknak a hölgyet. Tréfás kedvű lévén, mindjárt eltökél tem, hogy kissé megleckéztetem őket . Kihirdettem a hangosbeszélőn keresztül, hogy mindenki jöjjön az étterembe a koffereket azonban ne csukják bt Persze, hogy megijedtek a hölgyek gyorsáig magukra kapták a pulóvereket úgy gyülekeztek a szűk étteremben. Er: pedig eközben jól befüttettem, s addig melegítettem a termet, amíg tűzpirosra nem gyúlt a lányok es az asszonyok arca. Néhány percnyi izzasztás utar aztán újból kihirdettem, hogy mindenk visszamehet a lakófülkéjébe, ahol csu pán a vámbizonylatot szedi össze majd a vámos! Flát Így tett pontot vamosriportomra Golej Július, a Voszhod szarnyashajó tréfás kapitányé NEUMANN JANOS 13
