A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

ELŐADÁS Szombathy Viktor Ipo/yvarbón A minap került a könyvesboltokba Szombat­hy Viktornak, a Rimaszombatban született és a háború óta Budapesten élő neves írónak Száll a rege várról várra című, a szlovákiai várakról szóló mondákat tartalmazó kötete, melyet a Madách Könyvkiadó jelentetett meg. A CSEMADOK ipolyvarbói helyi szervezete meghívta a szerzőt, hogy olvasói elbeszél­gethessenek Szombathy Viktorral legújabb könyvéről a helyi szervezet Palóc Közműve­lődési Klubjának összejövetelén. „Ebben a könyvben a magyar történelemről van szó" — mondta előadásának bevezetőjében az író. Megjelenítette gyermekkora színhelyét, a Rima völgyének természeti szépségeit, a környező nagy hegyekben tett izgalmas bo­lyongásait, Murány, Ajnácskő várának „bir­tokbavételét". Cserkészként nekivágott a Magas-Tátra havas hágóinak, bebarangolta a mesés Vág völgyét. Szombathy Viktor huszonnyolc útikönyv szerzője. Az elsőt 1956-ban a Gondolat Kiadó felkérésére írta. Legkedvesebb könyvének a palócvilág iránti vonzalma miatt a Nógrád című könyvét tart­ja. Bár 1940 óta a magyar fővárosban él, szülőföldjétől teljesen elszakadni nem tu­dott, nem is akart. Ezt bizonyítja több ki­adást megért könyve, a Szlovákiai utazások, és az ősszel a Panoráma sorozatban 3. kiadásban megjelenő Csehszlovákia című útikönyve. Szombathy Viktorban gyöngéd, kedves, szeretetre méltó embert ismertek meg a varbóiak. Törékenynek tűnő szikár termeté­ből sugárzik az erő, az emberi világunk iránti hűség és szeretet, a megismerés szenvedé­lyes vágya Azok, akik az író-olvasó találko­zón (mintegy ötvenen) megvásárolták az 56 szlovákiai vár mondáit feldolgozó legújabb művét, ezt elolvasván bizonyára kiszűrik a várak históriáiból a saját épülésükre legin­kább szolgáló mondanivalót. Urbán Aladár KÖNYV Csurka István: Házm estersira tó Az alig negyvenhat esztendős Csurka István immár több, mint negyedszázada van jelen a magyar irodalomban (első novellája, a nagy port fölvert „Nász és pofon", 1954-ben húsz­­esztendős korában jelent meg) s e negyed­század alatt számos vihar kerekedett előbb egy-egy elbeszélése, az utóbbi időkben pe­dig egy-egy drámája körül. Most „Házmestersirató" címmel, két kö­tetben jelentette meg a Magvető könyvkiadó Csurka tizenhárom színpadi művét a „Száj­­hös"-től a „Majálisig" és a „Házmestersira­tó"-ig, s a darabok újraolvasása megerősíti az olvasót hitében, hogy e müvek nagyobb részét nem kezdte ki az idő vasfoga. Bizo­nyítja ezt egyebek között az alig néhány napja látott „Ki lesz a bálanya" című meg­rendítő tragikomédia, amelyet „A magyar dráma harminc éve" sorozatban vetített a budapesti televízió s bizonyítja az a három darab is, amely jelenleg látható budapesti vagy vidéki színpadon (a több mint másfél évtizede irt, de csak most bemutatott „Defi­cit" valamint a „Házmestersirató" és a „Ma­jális"). Miért jók s ugyanakkor népszerűek is a Csurka-darabok? Azért, mert a szerző soha nem kerülgeti a „forró kását", mindig a legközepébe nyúl az élet és a társadalom problémáinak, hogy azt ne mondjuk, a da­rázsfészkébe s a mai ember, a mai társada­lom égető kérdéseit feszegeti s próbálja megválaszolni. Alaptémája: a modern ipari társadalom „eszközemberének", a forradalmak utáni időkbe született „forradalmárok"-nak a vál­sága. Mert ez a langyos életmód- kergeti hétről hétre, éjszakáról éjszakára a „Bála­nya" elvetélt forradalmárait-intellektüeljeit a kártyázásba, a „Deficit" két házaspárját a partner-cserébe vagy a „Majális" alkoholista író-hősét a végzetes alkoholizmus karjaiba. Csurka fanyar iróniával s szatirikus hangon fogalmazza meg valamennyi írását. Ugyan­akkor némi bátortalan s inkább titkolt mint deklarált lírával. S szinte valamennyi „hőse" kulcsfigura. A „Ki lesz a bálanya" Czifrája köztudottan az ötvenes évek végén tragikus öngyilkossá lett kiváló kritikus, Czibor János tragédiájáról, illetve annak előzményeiről szól, a „Majális" alkoholista írója is „valósá­gos" figura, Csurka ifjúkori író-barátja, az ugyancsak korán és tragikusan elpusztult Szabó István (Csurka az ö emlékének ajánlja az egész müvet). De bizonyosan megvannak a modelljei a „Döglött aknák" figuráinak is, ugyanúgy, ahogy a „Versenynap" lóverseny­megszállottjainak az „Eredeti helyszín" fil­meseinek vagy a „Házmestersirató" szoci­ológus hőseinek és antihőseinek is. Csurkának egyetlen vetélytársa volt a mai magyar színpad szerzői között: Örkény Ist­ván. Az ö ugyancsak tragikus és korai halála óta szerzőnk e téren vetélytárs nélkül uralko­dik, noha a magyar dráma fénykorát éli, hiszen annyi jó „mai magyar drámát" soha nem láthattunk még színpadon, mint az elmúlt évtizedben. —esi— Jókai Mór: Emléksorok Napló 1848—49-ből A rossz nyelvek azt tartják: Jókainak számta­lan műve közül ez a legjobb írása. E „huncutkodó" bevezető után máris el kell mondani, hogy eddig nem publikált munkáról van szó, amelyről tudott is, nem is az irodalomtörténet. Bár a mesemondó több helyütt is megemlíti, hogy szemtanúi pon­tossággal papírra vetette a magyar szabad­ságharc eseményeit, de a kéziratot sehol sem találták; sokan nem is hittek létezésé­ben. Egy 1851-ben édesanyjának írt levelé­ben ez áll: „A múlt hetekben a polícia megtiltotta ezentöl forradalmi tárgyakról ír­nom .. . Most egy Emléksorok 1848-49- ből című munkám van vizsgálat alatt. Ezzel már nem tudom, mi fog történni." Egyebek között az történt vele, hogy a „polícia" nem engedélyezte a nyomtatást, mindössze ti­zenöt ív erejéig, amit gyorsan el is koboztak és a papírból gyermekjátékot csináltak — vallja másutt Jókai. Maga a kézirat előkerülése, utazása is kicsit egy romantikus Jókai-regény részlete lehetne. Venezuelából, Caracasból került elő, Vladár Ervin küldte meg egyéb Jókai regé­nyek kéziratával. A Vladár családdal került Dél-Amerikába, de hogy pontosan hogyan, kinek a kezébe adta át a szerző, az mind­máig tisztázatlan maradt. Nos, visszatérve az első mondathoz, bizo­nyára sokan igazat adnak majd a rossz nyelveknek. Bár ha a Napló nyelvezete ne­hézkes is, mégis lebilincselő, rengeteg új ismeretet feltáró olvasmány. Olyan részlet­­kérdésekre derül fény, amelyekre eddig hasztalan keresték a választ. Például Kos­­suthról elmondja, hogy a forradalmi Pest elhagyására mindháromszor neje vette rá, aki nagy befolyással bírt férjére. Mint általá­ban a nők. S végezetül egy idézet a könyvből, amely egyben Jókai forradalmi hitvallása is lehet­ne: „Nem a vezetők voltak nagyok; a nép volt óriás, mely őket fölemelte. Ha tudtak volna oly készek lenni az áldozatokra a legelsők, mint a legutolsók, nem folyt volna ki annyi drága vér — és nem folyt volna ki hiába!" A Naplót Jókai (valószínűleg) 1850-ben irta. —zolezer— HANGLEMEZ Szereti Ön Kodályt? A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „Szereti Ön ...?" sorozatának egyik legújabb lemeze a Kodály Zoltán művei iránt érdeklődök szá­mára készült, nekik szeretne ízelítőt nyújtani századunk zenetörténete világszerte ismert és elismert egyéniségének művészetéből. Terjedelmes életművéből kiválasztani és egyetlen lemezre „sűríteni" mindazt, ami Kodályra leginkább jellemző, szinte lehetet­len. Ennek ellenére a „Szereti Ön Kodályt?" című Hungaroton-hanglemez remek ízelítőt ad Kodály életművéből. Az első lemezoldal Kodály világhírűvé lett daljátékából, a Háry János ból mutat be hat részletet (Kezdődik a mese. Fölszántom a császár udvarát. Bécsi harangjáték. Szegény vagyok, Toborzó és Intermezzo), Házy Erzsébet, Melis György, a Komor Vilmos vezényelte Magyar Állami Operaház Férfikarának, a Ferencsik János vezényelte Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának, az Erdélyi Miklós vezényelte Magyar Állami Operaház Zenekarának tol­mácsolásában. A második lemezoldal megszólaltatja a „Marosszéki táncok" zongoraváltozatát Zempléni Kornél előadásában. A Kodály er­délyi népdalgyűjtéséből származó anyagból Kodály nagyszerű arányérzékkel felépített, telthangzású, derűs karakterű kompozíciót alkotott, melynek formája Jdsrondó, három közjátékkal, kódéval. Török Erzsébet a „Zöld erdőben" és a „Kocsi szekér" című Kodály­­népdalfeldolgozásokat énekli a második le­mezoldal további darabjaként. A B-lemezol­­dal befejező részét a „Mátrai képek" zárja a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának elő­adásában, Vásárhelyi Zoltán vezényletével. Az 1931-ben keletkezett „Mátrai képek" — háromrészes népdal-szvit. Háromtagú első része a híres mátrai betyár, Vidróczky tragi­kus sorsáról szól. Az idillikus váltó hangú középső rész is háromszakaszos és mintegy előkészíti a virtuóz módon vidám finálét. A népszerű „Szereti Ön ...?" sorozatban kiadott új Kodály-lemez bizonyára sok új hívet szerez majd a magyar zeneművészet kimagasló egyéniségének. SÁGI TÓTH TIBOR Krakkóban két napon át 64 038 fajta ga­lambot tekinthettek meg az érdeklődök. A szárnyaló kiállításon számos díjnyertes ga­lambot mutattak be. Az elemes arcmasszírozó gépet a fejére erősíti a tulajdonos, s máris átadhatja ma­gát a frissítő élvezetnek. A nürnbergi talál­mányi kiállításon bemutatott szerkezet re­ménnyel töltheti el mindazokat, akik eddig masszírozásügyben másokra szorultak. Óránként háromezer tojást feltörő szerke­zetet készített két tréfás kedvű nyugatné­met fiatalember. Találmányukat azonban nem hajlandók tovább tökéletesíteni, mert a kemény tojás látványa borzalommal tölti el őket. Pedig egyes éttermek és salátaké­szítő üzemek érdeklődnek a találmány iránt. 8

Next

/
Thumbnails
Contents