A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

GÖMÖR

NÉPZENÉJE/14.

Csúcsom (Čučma)

Énekelte: Ondrej Márton (66 é.) Gyűjtő: Ág Tibor, 1968

Viszik Petro Misát, Jancsival a vasra. Siratja az anyja utána, utána.

Ne sírj, édesanyám, így kell annak lenni, A zsivány Kosikért halált kell szenvedni.

m

a

g,

■■■■

Ha a mai olvasó a ponyváról hall, önkéntelenül is a két világháború között megjelent filléres kalandregényekre gondol. Pedig a ponyva múltja sokkal régibb időkre vezethető vissza. A könyvnyomtatás feltalálásával majdnem egyidős a ponyván árult irodalom, amely nem is volt mindig értéktelen, hiszen a levelekre szedett kódexektől kezdve, a széphistóriákon keresztül, Petőfi, Arany, sőt Shakespeare-tragédiák tárgyáig, sok minden került a ponyvára.

„A sokat szidott ponyvairodalommal kapcsolatban nem a szegény ponyva szó tehet arról az értékcsökkentő nyelvi jelentésváltozásról, amely három-négyszáz esztendős élete derekán jóval túl — körülbelül egy évszázada — belémart." — írja Pogány Péter: A magyar ponyva tükre című könyvében.

Az olcsó, ponyván árult irodalom „lefokozásáért" elsősorban a kapitalizálódó társadalom, a szenzációhajhászó író-iparosok és a nagy bevételekre áhító nyomdatulajdonosok tehetnek.

A ponyvairodalomnak hatása a népköltészetre, sok népballadánkban is kimutatható. A „Pávás lány" a 18. századi, a betyárballadák jelentős része a 19. századi ponyvaváltozatokban is szerepel.

Ortutay Gyula az európai motívumok cserélődéseinek okai közt említi: „A népi vásári ponyva, a képes moritások, a vásári énekesek, a képmutogatók szövegei... ugyanolyan televény talaja voltak székely népballadáinknak, mint a históriás énekek, a széphistóriák s virágénekek."

A 19. század második felében a ponyvairodalom egyre jobban a hajmeresztő gyilkossági történetekre specializálja magát. A sok közül idézzünk egyet, amelynek maga a címe is a biztos üzleti siker szolgálatában állt. „Szomorú történet, melyben megírattatik, hogy Szőllős Rozi férjét Ondré Jánost favágó fejszével mint vagdalta halálig Csúcsom községben Gömör megyében, írta Mikó László (Pest, Bartalits, év nélkül)

Mai számunkban nem ezt, de egy hasonló helyi gyilkosságról szóló történetet közlünk.

ÁG TIBOR