A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
A Hamburgban járó turistának, ha akarja, ha nem, szemébe ötlenek a Helgoland szigetének meglátogatására invitáló tarka plakátok. És vajon melyik turista tud ellenállni a kísértésnek, hogy — akár utolsó márkáinak feláldozása árán is — átruccanjon a szigetre, amelyről annyit hallott? A plakátok és a prospektusok tanúsága szerint Helgolandon minden olcsó, mert vámmentes, a tenger vize (igaz, melegítve, úszómedencében) egész éven át 23 fokos, s a levegő állítólag a legtisztább az egész világon. Helgoland híres homokstrandja A magányos Helgoland vörös sziklái egyszerre csak kiemelkednek a tenger hullámai fölé, hogy az egész szinte már valószínűtlenül hat. A sziget nagyobb felső része magasabb, vörös márgából áll, átlag 53 méter magas; az alsó része agyaggal és homokkal borított lapály. Ettől szakította el 1720-ban a tenger a 2200 m hosszú, 300 m széles és mintegy 6 méter magas dűnét, amely azelőtt egy túrzással kapcsolatban volt a szigettel. A mesebeli Atlantisz maradványa ? Jürgen Spanuth német publicista Das enträtselte Atlantis (A rejtélyétől megfosztott Atlantisz) című nemrég megjelent könyvében azt állítja, hogy ez, a valamikor a harmadkorban keletkezett érdekes sziget. Platón mesebeli Atlantiszának maradványa. Egyesek közt ezt a feltevését azzal is alátámasztani igyekszik, hogy búvárok egy ősrégi kultúra maradványainak nyomaira bukkantak Helgoland partja mentén a tenger alatt. Spanuth elmélete csak feltevés, de az Északi-tengerből kiemelkedő, a kontinenstől 44,5 kilométerre fekvő, 1700 m hosszú, 600 m széles, kb. 4000 m kerületű, 0,55 km2 nagyságú kis szigetnek így is figyelemre méltó a története. Az első írásos feljegyzések Helgolandról a 14. századból származnak. Abban az időben a tengeren szállított különböző áruk átrakodására szolgált, mert a tengerészek édesvíz-forrást találtak itt és a szélárnyékos oldalon biztonságosan horgonyozhattak, noha az ellenkező oldalon erős, viharos szél és magas hullámverés veszélyeztette hajóikat. Nyilván ezért adták a környék fríz lakói a szigetnek a Hillige Luun (magyarul Szent Föld) nevet, amiből a Helgoland lett. Egyes szerzők Helgolandot a Homérosz eposzában, az Odüsszeiában említett Szkhéria szigetével, a phaeákok (fajákok) földjével azonosítják, ahol Odüsszeusz hosszú tengeri bolyongása után partra jutott, s ahonnan a phaeákok hazavitték Ithakába. Az eposz befejező részének ezekkel a szavaival érvelnek: És Odüsszeusz már észrevette a szárazföldet ... Amikor már csak olyan messze volt tőle, hogy át lehetett kiáltani, már meghallotta a hullámverés zaját, ahogy a tenger hullámai a sziklákat csapdosták. Hatalmas hullám zúgott, ahogy a szárazföldhöz csapódott, szörnyen fröcskölve, s a partot elborították a tenger habjai. Nem volt ott kikötő mely védte volna a hajókat, sem biztonságos hely, csak meredek hegyek és bércek és sziklaszirtek... Igaz, hogy ez a leírás Helgolandra is ráillik, de ha meggondoljuk, hogy Homérosz szerint Szkhéria Ithakától északra feküdt, akkor a görögöknek kell igazat adnunk, akik Szkhériát Korfu szigetével azonosították. Furcsa csere A 14. századtól 1714-ig a gothorpi hercegeké volt Helgoland, tőlük foglalták el a dánok, majd egy Klaus Störtebeker nevű, a maga idejében hírhedt kalózkapitány. Amikor már túlságosan veszélyeztette a hajókat s a parti kereskedelmet, a hamburgiak Simon von Utrecht vezetésével néhány jól felfegyverzett hajót küldtek ki Helgolandra. A kalózokat legyőzték, Störtebekert és alvezérét. Michelst sok más kalózzal együtt elfogták, Hamburgba vitték s ott kivégezték. A dánoktól 1807-ben az angolok vették birtokukba a szigetet és koronagyarmattá nyilvánították. Amikor Napóleon csaknem az egész északi-tengeri partvidéket elfoglalta és meghirdette Anglia ellen a kontinentális blokádot, az angolok Helgolandot bevehetetlen erőddé és „hivatalos" csempészközponttá építették ki. A 19. század végén a Német Birodalom is bekapcsolódott az imperialista hatalmak gyarmatszerző versenyébe. Afrikában egyebek között 1885-ben megszerezte a védnökséget Zanzibár szultánság fölött. Itt azonban az angolok érdekeibe ütközött, ezért 1890-ben Zanzibárt a hozzá tartozó Pemba- és Wita-szigettel együtt elcserélte Helgoland birtokáért, s a szigetet erős haditengerészeti támaszponttá építette ki. A természet romboló erői Helgolandnak valamikor a mainál jóval nagyobb volt a területe. A szigetet a tenger rohamosan pusztította. 1720 szilveszterén elszakította tőle az ún. dünét, a lapályos résznek jelentős területe került víz alá, egy édesvizű tóval, értékes legelőkkel. 1892—1906 között — az időközben megépített védőgátak ellenére újabb 1500 m2 föld került víz alá. 1894 végén az alsó szigetet a tenger nagyon megrongálta. Két évvel a zanzibári egyezmény aláírása után gránitfalakkal kezdték megerősíteni a németek a partot, különösen a szigetnek legjobban veszélyeztetett nyugati végét. 1882—1914 között nemcsak új, 40 méter magas világítótornyot, védett kikötőt, tengeri biológiai intézetet, hanem hatalmas erődrendszert is építettek. Az elvesztett első világháború után a Versailles-i békében a győztes antant hatalmak az erőd lerombolására kötelezték Németországot, ami 1919-ben meg is történt. 1935-ben, két évvel Hitler hatalomra jutása után ismét hozzákezdtek egy még korszerűbb erőd építéséhez. A sziget alatt a fasiszták tengeralattjáróKlaus Störtebeker, a kalóz támaszpontot, hatalmas lőszerraktárakat, 3000 katona számára bunkereket építettek... Angol repülők a második világháború folyamán több ezer bombát dobtak Helgolandra. A náci hadvezetés a bombázások szüneteiben kitelepítette a lakosságot. 1945 márciusában Erich Friedrichs, a sziget katonai parancsnoka tiszteknek egy csoportjával titokban tárgyalásokat kezdett az angolokkal a sziget átadásáról, mivel minden további ellenállás hiábavaló volt, repülőgépek szüntelenül bombázták a szigetet. 1945. április 18-ának reggelén, néhány órával azelőtt, hogy a világítótoronyra ki akarták tűzni a fehér zászlót, annak jeléül, hogy partra szállhatnak az angol tengerészgyalogság katonái és az ejtőernyősök, a helyőrség megadja magát, Gestapo-különítmény érkezett a szigetre, negyven tisztet letartóztattak, a parancsnokot a helyszínen agyonlőtték. Este angol bombázók hatalmas mennyiségű robbanó- és gyújtóbombát 16
