A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
takarmányt." S honnan vette az embereket? Megmozgatott mindent, aminek keze-lába van. Az erdők az „erdészeké”, a rétek a szövetkezeté, a vadak a vadászoké, de mindezeknek az embereknek közös a céljuk': minél többet adni a társadalomnak. Ha valaki meg tudja fogni a vadászpuskát, az a kaszát is meg tudja fogni. S bizony, kiderült, hogy még a vadászok sem felejtették el, hogy kell a kaszával bánni; nem is hoztak szégyent magukra. Ján Gaál, a szövetkezet elnöke még az adminisztratív munkaerőket is „beszervezte". Közös erővel — no meg kaszával és gerelyével — bebizonyították, hogy meg lehet tölteni a takarmánytárolókat. Vajon követi-e valaki a pribylinaiak példáját? Akár Kelet-Szlovákiában is... Ezekben a napokban az időjárás Latabár Kálmánt, a híres magyar komikust jutatta eszembe, aki egykor így énekelt:... nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van, ősszel esik az eső, soha sincsen szép idő. Hát valóban, ezen a nyáron nemigen élveztük a napfényt. Meggyőződésem, hogy sok ember felteszi a kérdést, vajon lesz-e még nyár ebben az évben? Jogos a kérdés, hiszen július végén szinte őszies, esős, hűvös idő lepte meg az embereket. Ismét előkerültek a melegebb felöltők, s egyszerűen nem tudjuk, hogyan öltözködjünk. Nem kedvez az időjárás az üdülőknek sem; a víz talán még melegebb, mint a levegő. De minden bizonnyal a szövetkezeti dolgozók és az agronómusok figyelik, kémlelik leginkább az eget, hiszen az időjárás szeszélyei következtében mindenütt késik az aratás. Nehezebben érik a gabona, amely ebben az évben ígéretesen fejlődött, jó termést ígért. Persze, ha az aratás késik, ezzel egyidőben késik a tarlóhántás és a zöldtakarmány vetése is, mert a mezőgazdaságban már így van, hogy a késés többféle összefüggésében hátráltatja a mezőgazdasági munkálatokat és nem utolsósorban a jövő évi termés előkészítését. Most pillanatnyilag az aratás a lényeges: a szövetkezeti dolgozók féltő gonddal figyelik a gabonatáblákat, mert bizony az időjárás szeszélye egyszerre egész évi munkájuk gyümölcsét pusztíthatná el, s ez nemcsak a szövetkezeti dolgozók, de az egész társadalom kárát jelentené, hiszen a mindennapi kenyerünkről van szó, és arról, hogy önellátóak legyünk gabonából, hogy ne kelljen valutáért, behozatallal pótolni a hiányzó mennyiséget. Szövetkezeti dolgozóink tehát az időjárás jóvoltából újabb erőpróba előtt állnak. Mondjuk meg őszintén, nem először, és nem is utoljára, hiszen a mezőgazdaság mindig függ az időjárás szeszélyeitől. Szövetkezeti parasztságunk eddig mindig megállta a helyét és munkájával bizonyította a nagyüzemi gazdálkodás óriási előnyeit. Meggyőződésünk, hogy most is megtesznek mindent az aratás gyors befejezése érdekében. Kihasználják a nap minden óráját és percét, mindent elkövetnek, hogy a kenyérgabona minél előbb és minél kisebb veszteséggel a magtárakba kerüljön. Nem kis feladat ez az aratás szervezői számára, akiknek feladatuk hogy szervezési/eg biztosítsák az emberi és gépi erő legcélszerűbb kihasználását. Ennek érdekében különösen a technika, a kombájnok és más gépi erő maximális kihasználása a döntő kérdés. De ezen túlmenően még az is lehetséges, hogy a megdőlt gabona betakarításánál meg kell fogni a kasza nyelét is, mint ahogy azt valamikor apáink tették. Az aratás nemcsak a szövetkezeti dolgozók gondja, de össztársadalmi kérdés is, megköveteli, hogy a nemzeti bizottság és a társadalmi szervezetek is kapcsolódjanak be az aratás gyors elvégzésébe, mindenütt, ahol erre szükség van. Ez hazafias kötelesség. Az aratás jobb megszervezésével és gyors befejezésével párhuzamosan nem kisebb feladatot jelent a kenyérgabona gyors elszállítása a magtárakba. Ez igen lényeges kérdés, mert nemcsak a gabonatáblákon lehetséges a nagy szem veszteség, de szállítás közben is tetemes károk keletkezhetnek, ha a szállítóeszközök, a teherautók és pótkocsik nincsenek gabonaszállításra kellőképpen előkészítve. A gyakorlatból ismerjük, mert évente ismétlődő jelenség, hogy az aszfaltos útra hullott búzaszemek nyomában haladva pontosan követni tudjuk a gabona útját egészen a magtárakig; sok-sok kilométeren keresztül, ami több száz sőt ezer mázsát tesz ki országos méretben. Nem kisebb gondot jelent a gabona szárítása, mert az időjárás következtében számolni kell a gabona nedvességével is. A gabona betakarítása tehát bonyolult folyamat. Sok mindent kell tennünk, amíg elmondhatjuk, hogy minden rendben van, biztosítottuk a kenyeret a dolgozók asztalára. Hála és köszönet mindenkinek, aki ebben a felelősségteljes munkában részt vesz és lelkiismeretesen hozzájárul dolgozóink életszínvonalának további emeléséhez. 3
