A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
J Rubato Gesztete (Hostice) Énekelte: özv. Sótér Zsigmondné (87) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958 É 2. Ha rosszra fordítod, Szívem szomorítod, ott verjen meg a jó isten, Ahol nem gondolod. 3. Verjen meg, verjen meg. Veretlen né hagyjon, A szép fekete főd, Nyugodni sé hagyjon. Tempo giusto Péterfala (Petrovce) Énekelte: Cene Erzsébet (27) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958. | GÖMÖR NÉPZENÉJE/13. A népdalgyűjtés nem minden esetben megy simán és gyorsan. Sokszor napokba telik, míg a gyűjtő megtalálja azokat az énekeseket, akik a legjobban megőrizték a falu ősi népdalkincsét. Nem mindenki hajlandó, egy idegennek azonnal énekelni. Ha pedig hajlandó, nem mindig ér rá, vagy ha ráér nem biztos, hogy mindjárt eszébe jutnak a régi népdalok, amelyeket sok esetben már évek óta nem énekelt. De az is hátráltatja a gyűjtést, hogy az énekes nem tudja még, a gyűjtőt milyen dalok érdeklik, hisz az, hogy régi dal, elég viszonylagos fogalom. Amit fiatal korában az idősebbektől hallott, az régi, de nem biztos, hogy népdal. A népdalgyüjtőnek válogatnia kell az elhangzott dalok között, kérdezni kell. Rá kell vezetnie az énekest arra a valóban helyi hagyományra, amit a legtöbb esetben Inem sokra értékel az énekes mondván „az csak olyan semmi falusi nóta". Gyakran többször is fel kell keresni az énekest, hogy tiszta képet kapjunk egy-egy dallamtípus, vagy népballada jellegzetes voltáról. Bartók Béla — aki egyébként igen kitartó és fáradhatatlan gyűjtő volt — 1907-ből való, Gyergyó-kiénfalvi párbeszéd néven ismert levelében, élethűen írja le a népdalgyüjtő rögös útját. A levél végén ezt írja: „6 hétnél tovább ezt a színjátékot nem lehet folytatni. Míg álmomban is ennek töredékeit hallom: „Jézus tartsa meg ... Honn van-e ... Elmene kaszálni... szenténekek ... Kerek ez az erdő nem fér a zsebembe". Borzalom! Isten veled Gyergyó magas fennsíkja, húsvétig nem látlak. Karácsonyig csizmát nem viselek, konzervet nem látok”. Természetesen nem minden gyűjtőút ilyen fárasztó. Különösen akkor nem, ha a gyűjtőmunkában helyi segítőtársakra akad az ember. Ma már a legtöbb helyen, könnyebben megy a gyűjtés. Az énekesek nagyobb része ma már tudja, hogy milyen célból folyik a gyűjtés, s így nem feltételezi a gyűjtőről, hogy az visszaél a bizalmával. 1956 nyarán, Geszteten (Hostice), Jesztén (Jestice), Péterfalán (Petrovce) és a környező pusztákon csaknem egy hónapot töltöttem. Sokat gyalogoltam ugyan, de megérte, mert közel 200 népdalt jegyeztem fel, illetve rögzítettem magnetofonszalagra. Mai számunkban ebből a gyűjtésből közlünk kettőt. 2. Nem úgy van már, mint vót régén. Nem az a nap süt az égén, Nem az a nap, nem az a hold, Nem az a szeretőm, ki vót. ■■■■■■■■
