A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-09 / 32. szám

Scampamorte férfi maradt Ha valaki férfinak születik, és utóbb operáció útján nővé lesz, nem követel­heti a születésére vonatkozó anyaköny­vi bejegyzés korrigálását. Ezt állapította meg az olasz alkotmánybíróság, amely első ízben foglalkozott az úgynevezett „transzszexualitás" konkrét előfordulá­sával. A livornói törvényszék három és fél évvel ezelőtt kezdte meg Riccardo di Scampamorte polgári perének tárgya­lását. A fiatalember, akinek — állítása szerint — már gyermekkora óta női lelke volt, 1970-ben Casablancába uta­zott, és ott annak az Olaszországban tiltott műtétnek vetette alá magát, amelynek következtében testileg is el­vesztette a férfit jellemző vonásokat. Ezek után kérte anyakönyvi kivonata helyesbítését — ezt azonban az olasz törvények nem teszik lehetővé. Scampamorte ügyvédje a peres eljá­rás során a hatályos 1939-es törvény alkotmányellenességére hivatkozott: e törvény ugyanis a születésre vonatkozó bejegyzés helyesbítését csak a követ­kező három esetben engedi meg: 1. a személy nevére vonatkozó tárgyi téve­dés a bejelentő téves nyilatkozata foly­tán; 2. a polgári tisztviselő által elköve­tett tévedés; 3. ha a szexuális jellemző vonások módosulása az eredetileg nem teljesen kialakult nemnek természetes fejlődése folytán következett be. Az alkotmánybíróság — bár felhívta a par­lament figyelmét erre a kényes témára — megállapította, hogy a „szexuális azonossághoz való jog" nem foglaltatik benne az alkotmány 2. szakaszában. így tehát az újabb törvény megjele­néséig Scampamorte és sok más transzszexuális egyén anyakönyviig to­vábbra is férfinak tekintendő. Hogyan szagoljunk? Ha az ember valami orrfacsaró bűzt érez, igyekszik elmenekülni még a kör­nyékről is. A kellemes illatot viszont szeretné minél jobban élvezni, ezért szagolgatja hosszan és elmélyülten a különféle virágokat, illatszereket, sőt az aromás ételeket, italokat is. Pedig a kellemes szagokban nem érdemes el­mélyedni, mert a közhiedelemmel el­lentétben, minden illatot akkor érzéke­lünk jobban, ha gyorsan és futólag sza­goljuk meg. A hosszú, mély beszívás az első impresszió után közömbösíti szag­lásunkat az illat iránt, akár kellemes az, akár nem. Drága jogosítvány A második világháború idején a brit hadsereg — messze a partoktól, nem­zetközi vizeken — betonoszlopokra lég­védelmi ágyúállásokat telepített. A há­ború után az ágyúkat leszerelték, a betonszigetek azonban megmaradtak. Tizenkét évvel ezelőtt egy Roy Bates nevű angol elfoglalt egy ilyen elhagyott ágyúállást, és megalapította rajta a Sealand hercegséget. Természetesen ő lett a „hercegség" uralkodója. Egy zug­nyomdában bélyegeket, kinevezési oki­ratokat, autóvezetői jogosítványokat nyomatott, és nagyszabású üzleti vállal­kozásba fogott. Az ügynökei kirajzottak a világ minden tájára, és okmányokat árultak. Az érdeklődök 300 fontért vá­sárolhatták meg a „Sealand hercegség konzulja" büszke címét, 200 fontért a hercegség autóvezetői jogosítványát. Ez utóbbit főleg azok kapkodták szét, akik hazájukban megbuktak az autóve­zetői vizsgán. A bécsi rendőrség a „herceg" megbí­zottjától 500 ilyen biankó jogosítványt foglalt le, de jó néhány már korábban vevőre talált. A sealandi jogosítvánnyal közlekedő autósok számáról a hatósá­goknak hozzávetőleges adataik sincse­nek. „A dologban az a legbosszantóbb — mondja a bécsi közlekedésrendészet egy magas rangú tisztje —, hogy azon a nyavalyás szigeten nemhogy autó, de még út sincs. Egy normális busz csak üggyel-bajjal tudna megfordulni rajta." Karneváli rodeo A bikával nem jó tréfálni, még akkor sem, ha az embernek fegyvere van, mint a hagyományos koródán. A hei­­delbergi karneválon részt vevő bohó­cok azonban nem ismernek félelmet, és szőrén ülik meg a veszedelmes állatot. A közönség mindenesetre biztonságos kerítés mögül nézi a mutatványt. Az anya is kérdéses? Azok az orvosok, akik mesterséges úton különleges kémcsőben (epruvettában) fogamzást hajtottak végre, azt állítják, hogy a megtermékenyített petesejtet át lehet ültetni más anya méhébe, és vele kihordatni a magzatot, ha a valódi anya — például testi fogyatékosság miatt — nem alkalmas a magzat kihordására. Ez egyelőre még persze a fantázia birodal­mába tartozik, de megvalósulása ese­tén erkölcsi, pszichológiai és jogi prob­lémákat vet föl. A gyermeket kihordó és megszülő nőnek át kellene adnia a gyermeket a szülés után annak, akitől a pete származik? Vagy mi volna ebben az ügyben a salamoni ítélet? A brit törvényhozás máris buzgón töri a fejét, hogy az esetleg bekövetkező probléma ne érje készületlenül. Kéket adok zöldért Az új divat először Hamburgban ütötte fel a fejét. A Bundesbank tisztviselői figyeltek föl rá, hogy újabban egyre több sérült bankjegyet kell hibátlanra kicserélniük. A legfeltűnőbb az volt, hogy a bankjegyek mind azonos módon voltak megcsonkítva: a sarkuk hiány­zott, ahol a címlet olvasható. Az első pillanatban világos volt, hogy ez nem lehet véletlen, de a megoldást jó ideig nem találták. Aztán egyszer mégiscsak kipattant a titok: iskolás gyerekek vág­ják le a bankjegyek sarkát. Különös gyűjtőszenvedély harapód­zott el a hamburgi iskolákban: pénzda­rabokat gyűjtenek a nebulók — vagyis, pontosabban: pénzek darabjait. Az a szerencsés gyerek, akinek sikerül a papa ezermárkás bankójának sarkát le­nyisszantania, akár három-négy ötszá­zas-sarkot is kaphat érte. A forgalmi érték tehát elvált a névértéktől, és új cserearányok alakultak ki. A Bundes­­bankot persze ez nem érdekli — a sérült bankjegyeket ugyanis neki kell hibátlanra kicserélnie. Buzgón keresik hát a módot, ahogyan megállíthatnák ezt az új divatot. 22

Next

/
Thumbnails
Contents