A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
Scampamorte férfi maradt Ha valaki férfinak születik, és utóbb operáció útján nővé lesz, nem követelheti a születésére vonatkozó anyakönyvi bejegyzés korrigálását. Ezt állapította meg az olasz alkotmánybíróság, amely első ízben foglalkozott az úgynevezett „transzszexualitás" konkrét előfordulásával. A livornói törvényszék három és fél évvel ezelőtt kezdte meg Riccardo di Scampamorte polgári perének tárgyalását. A fiatalember, akinek — állítása szerint — már gyermekkora óta női lelke volt, 1970-ben Casablancába utazott, és ott annak az Olaszországban tiltott műtétnek vetette alá magát, amelynek következtében testileg is elvesztette a férfit jellemző vonásokat. Ezek után kérte anyakönyvi kivonata helyesbítését — ezt azonban az olasz törvények nem teszik lehetővé. Scampamorte ügyvédje a peres eljárás során a hatályos 1939-es törvény alkotmányellenességére hivatkozott: e törvény ugyanis a születésre vonatkozó bejegyzés helyesbítését csak a következő három esetben engedi meg: 1. a személy nevére vonatkozó tárgyi tévedés a bejelentő téves nyilatkozata folytán; 2. a polgári tisztviselő által elkövetett tévedés; 3. ha a szexuális jellemző vonások módosulása az eredetileg nem teljesen kialakult nemnek természetes fejlődése folytán következett be. Az alkotmánybíróság — bár felhívta a parlament figyelmét erre a kényes témára — megállapította, hogy a „szexuális azonossághoz való jog" nem foglaltatik benne az alkotmány 2. szakaszában. így tehát az újabb törvény megjelenéséig Scampamorte és sok más transzszexuális egyén anyakönyviig továbbra is férfinak tekintendő. Hogyan szagoljunk? Ha az ember valami orrfacsaró bűzt érez, igyekszik elmenekülni még a környékről is. A kellemes illatot viszont szeretné minél jobban élvezni, ezért szagolgatja hosszan és elmélyülten a különféle virágokat, illatszereket, sőt az aromás ételeket, italokat is. Pedig a kellemes szagokban nem érdemes elmélyedni, mert a közhiedelemmel ellentétben, minden illatot akkor érzékelünk jobban, ha gyorsan és futólag szagoljuk meg. A hosszú, mély beszívás az első impresszió után közömbösíti szaglásunkat az illat iránt, akár kellemes az, akár nem. Drága jogosítvány A második világháború idején a brit hadsereg — messze a partoktól, nemzetközi vizeken — betonoszlopokra légvédelmi ágyúállásokat telepített. A háború után az ágyúkat leszerelték, a betonszigetek azonban megmaradtak. Tizenkét évvel ezelőtt egy Roy Bates nevű angol elfoglalt egy ilyen elhagyott ágyúállást, és megalapította rajta a Sealand hercegséget. Természetesen ő lett a „hercegség" uralkodója. Egy zugnyomdában bélyegeket, kinevezési okiratokat, autóvezetői jogosítványokat nyomatott, és nagyszabású üzleti vállalkozásba fogott. Az ügynökei kirajzottak a világ minden tájára, és okmányokat árultak. Az érdeklődök 300 fontért vásárolhatták meg a „Sealand hercegség konzulja" büszke címét, 200 fontért a hercegség autóvezetői jogosítványát. Ez utóbbit főleg azok kapkodták szét, akik hazájukban megbuktak az autóvezetői vizsgán. A bécsi rendőrség a „herceg" megbízottjától 500 ilyen biankó jogosítványt foglalt le, de jó néhány már korábban vevőre talált. A sealandi jogosítvánnyal közlekedő autósok számáról a hatóságoknak hozzávetőleges adataik sincsenek. „A dologban az a legbosszantóbb — mondja a bécsi közlekedésrendészet egy magas rangú tisztje —, hogy azon a nyavalyás szigeten nemhogy autó, de még út sincs. Egy normális busz csak üggyel-bajjal tudna megfordulni rajta." Karneváli rodeo A bikával nem jó tréfálni, még akkor sem, ha az embernek fegyvere van, mint a hagyományos koródán. A heidelbergi karneválon részt vevő bohócok azonban nem ismernek félelmet, és szőrén ülik meg a veszedelmes állatot. A közönség mindenesetre biztonságos kerítés mögül nézi a mutatványt. Az anya is kérdéses? Azok az orvosok, akik mesterséges úton különleges kémcsőben (epruvettában) fogamzást hajtottak végre, azt állítják, hogy a megtermékenyített petesejtet át lehet ültetni más anya méhébe, és vele kihordatni a magzatot, ha a valódi anya — például testi fogyatékosság miatt — nem alkalmas a magzat kihordására. Ez egyelőre még persze a fantázia birodalmába tartozik, de megvalósulása esetén erkölcsi, pszichológiai és jogi problémákat vet föl. A gyermeket kihordó és megszülő nőnek át kellene adnia a gyermeket a szülés után annak, akitől a pete származik? Vagy mi volna ebben az ügyben a salamoni ítélet? A brit törvényhozás máris buzgón töri a fejét, hogy az esetleg bekövetkező probléma ne érje készületlenül. Kéket adok zöldért Az új divat először Hamburgban ütötte fel a fejét. A Bundesbank tisztviselői figyeltek föl rá, hogy újabban egyre több sérült bankjegyet kell hibátlanra kicserélniük. A legfeltűnőbb az volt, hogy a bankjegyek mind azonos módon voltak megcsonkítva: a sarkuk hiányzott, ahol a címlet olvasható. Az első pillanatban világos volt, hogy ez nem lehet véletlen, de a megoldást jó ideig nem találták. Aztán egyszer mégiscsak kipattant a titok: iskolás gyerekek vágják le a bankjegyek sarkát. Különös gyűjtőszenvedély harapódzott el a hamburgi iskolákban: pénzdarabokat gyűjtenek a nebulók — vagyis, pontosabban: pénzek darabjait. Az a szerencsés gyerek, akinek sikerül a papa ezermárkás bankójának sarkát lenyisszantania, akár három-négy ötszázas-sarkot is kaphat érte. A forgalmi érték tehát elvált a névértéktől, és új cserearányok alakultak ki. A Bundesbankot persze ez nem érdekli — a sérült bankjegyeket ugyanis neki kell hibátlanra kicserélnie. Buzgón keresik hát a módot, ahogyan megállíthatnák ezt az új divatot. 22
