A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-09 / 32. szám
CSEMADOK kassai (Košice) Pinceszínpada a legrégibb — s tegyük hozzá, —.élvonalbeli kisszínpadunk egyike. Tavaly második, azelőtt pedig harmadik díjat nyertek a Jókai-napokon. Magukról azt vallják, hogy tudatosan alkalmazkodnak a szűkebb terekhez, a kisebb nézőközönséghez, mert színjátékaikban nem a látványosság, hanem a bensőségesség vált uralkodóvá. IMos, ha a Felebarátod feleségét ne kívánjad, a Csónak, a Feldúlt törvényeink című legutóbbi műsoraikra gondolunk, ezt kell mondanunk: elképzelésük járható útnak bizonyult. Jóllehet, a Pinceszínpad sikerei ellenére sem ragaszkodik húsz körömmel a meghirdetett kategóriákhoz. Ezúttal például egy tel■ctnya v tendne edes tizenöt esztendeje is dehogy eladó, mikor ajándékba sem kéri son ki so ni. 2, Kocsonya Mihály: Én bizony csak elviszem a kendtek leányát No, gyere édes feleségem, hadd vegyelek a hátamra! Diánna: Jaj, part üsse meg kendet édes uram, hát nincs kendnek más alkalmatossága ?! Kocsonya Mihály: Hát kell ennél jobb alkalmatosság , . , ? jesen új oldalukat akarják megmutatni. Legújabb műsoruk, a Kocsonya Mihály házassága igazi, vérbő vásári komédia! Ha gondolatokban nem is annyira, látványosságban mindenképpen igen gazdag. A kikiáltó például így reklámozza a darabot: „Jöjjetek körünkbe, íme a teátrum,/ jöhet jó palóc, sváb, ruszin, cigány, kún/ lészen itt komoly könny/ szerelem és tréfás gúny."/ A Pinceszínpad ezzel a műsorával tulajdonképpen dédnagyapáink világába akar visszavezetni. Annak a kornak a szellemével, a vásárok hangulatával akar megismertetni. A buzitai Május 1. EFSZ segítőkészségének köszönhetően a Pinceszínpad tagjai már augusztus első napjaiban ekhós szekérre ülnek, és a régi vándorkomédi-12 ásókhoz méltóan — korabeli öltözékben, síppal, dobbal, nádihegedüvel felszerelve — Nagyida, Hím, Alsólánc, Buzita, Péder, Áj lakosait fogják szórakoztatni, s augusztus 9-én a Somodi-fürdőbe is ellátogatnak, ahol a CSEMADOK Központi Bizottsága rendezésében éppen ekkor nyitják meg az országos művelődési tábort. Bízunk benne, hogy Havasi Péter, Székely András, Bartha Ildikó, Dósa Katalin, Puskás Erika, Jakab Pál, Bartók József, Borcsik Zsuzsa, Nagy Péter, Mócsi János és Molnár József bennünket is jól megnevettet és utána a közösségi gondjainkról is felszabadultabban, frissebben tudunk majd beszélgetni. (szaszák)