A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
kor szabad idejében biztosan háztáján, a kertjében folytatja, amit a közösben abbahagyott. Gyakorlatilag tovább termel. Minden évben iparkodunk bel- és külföldi turistautakat szervezni — a rendes évi szabadság idején — persze ebből nem jut minden évben mindenkinek. Tapasztalatcserére, tanulmányútra visszük tagjainkat. Akik megérdemlik, jutalomüdülést kapnak — az ún. holtszezonban, aki rászorul, fürdöbeutalót. Szorosan a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódik a halászat és a vadászat. Sokan kijárnak közülünk is a Vágra, a Nyitrára halászni. Másoknak a vadászat a hobbijuk. A vad kilövése az egész évi munkának csak a leglátványosabb része. A vadról egész éven át gondoskodni kell. Tudom, tavasszal sokan bíbelődtek fácánok szaporításával, nevelésével, kitelepítésével. Védik a zöld szigeteket a határban, rendben tartják a vad búvóhelyeit. — Személy szerint mivel tölti a szabad idejét? — Szabadságomat, sajnos, már harmadik éve kénytelen vagyok gyógyfürdőben tölteni. Hobbim a vadászat, azért szóltam erről bővebben. A napi szabad perceket olvasással töltöm ki, négy napilapot, több hetilapot és folyóiratot forgatok rendszeresen. Igazi kikapcsolódást, valódi pihenést a keresztrejtvény-fejtés nyújt. Húsz évvel ezelőtt csak egy meleg vizű pocsolya volt itt, azóta országos hírű fürdővé nőtte ki magát Pat (Patince). A fürdőtelep kapujában régi ismerős, a legalább tíz éve nyugdíjas Kinczer Jani bácsi fogad. — Mit csinál a nyugdíjas a szabad idejében? — Dolgozik, például, mint parkőr. — Kikapcsolódni, pihenni mikor fog? — Feküdjön a beteg, nem szoktam én lustálkodni... Sokunk számára a szabad idő, a kikapcsolódás, a pihenés még mindig a tétlen ácsorgást, ücsörgést, lustálkodást, heverészést jelenti. De sokan vannak olyanok is, akik értékes tartalommal tudják kitölteni a szabad idejüket. Mint például a perbetei Laczkó Tibor és Gubán Zoltán. Családostól jöttek nyaralni Patra. Öröm ez felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Megszakadt a mindennapok egyhangúsága, a váltott műszakban végzett munka — hogy egyikük mindig a gyerekkel lehessen. Közös reggelik, közös főzés. Ma halászlé szerepelt az étlapon. — Igaz, csak hamis. Fagyasztott halból főztük, de holnap valódi birkagulyás lesz. A húst még otthonról hoztuk, a bográcsot is ... — Mivel töltik otthon az idejüket? — Én otthon vagyok a kislánnyal — mondja Gubánné, Zsuzsanna asszony. — Varrogatni, hímezni szoktam, ha végzek a háztartási munkával. — Varrnivaló nálunk is akad — teszi hozzá Laczkó Mária. Faluhelyen talál munkát, aki keres. Szőlőkötözés, krumplikapálás, bár mindent csak saját fogyasztásra termelünk. — A férfiak mivel foglalkoznak, ha letelt a munkaidő? — Van egy kis házi műhelyem, hegesztőgépem, pár szerszámom. A múltkor vaspálcákból virágfalat készítettünk, most polcot csinálunk. A Barátnőben, a vasárnapi Új Szóban mindig van valami érdekes, ötletes dolog. — Egyéb szórakozásuk? — Színházba olykor Magyarországra is átruccanunk. S persze, ha nálunk tájol a MATESZ társulata, nem mulasztjuk el megnézni az előadásukat. Legutóbb a CSEMADOK helyi szervezete rendezett zenés műsort, azt is megnéztük. Szabad idő — a szabadság alatt. Minigolf-pályát építettek Paton az üdülőhely közepén. Mert mit csináljon a vendég, ha borús az idő? Jó, hogy erre is gondoltak. — Látogatják? — kérdezem a pénztárostól, Pavol Koščíktól. — Júniusban ezer ember szórakozott itt nálunk. Sokszor és sok helyütt lopják az időnket. A szabad időnket főleg. Késik az autóbusz, sorba kell állni a zöldségért, a kosárért az önkiszolgáló boltban, a pénztárnál stb. Még bosszantóbb, ha a szabadság idején is előfordul ilyesmi. Egy meleg nyári vasárnapot a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) fürdőben töltöttem. Többet nem megyek oda. Háromnegyed órát vártam a pecsenyére, felet az üdítőre. Kávéért, cigarettáért már nem volt kedvem újabb sorba beállni. Paton mást tapasztaltam. Nem déli időre, amikor nyilvánvaló, hogy mindenki ebédelni akar, rögzítik az ételek elkészítését; a késő délutáni órákban, a nyitvatartási idő utolsó perceiben is kaptam sült pisztrángot. Az étlapon szereplő bármelyik ételt ugyanígy megkaptam volna. Ez már igen! Jó kezekbe került a falatozó. Itt nem lopják a vendég idejét. Ha délidőben sok az éhes ember, ha szépen süt a nap, tehát több vendég várható, gyorsan segítséget kérnek és kapnak, hogy ne kelljen sokáig sorban állni. A hetényi (Chotín) Halászcsárda üzemegysége ez a pár kerti székkel, asztallal felszerelt falatozó. Rácz Gyula, a csárda vezetője pedig személyesen gondoskodik arról, hogy a készletek ki ne fogyjanak. Czirok István és felesége, Ilona igyekszik ízletesen elkészíteni a sült kacsát, libamájat, grillezett csirkét... — Nem féltek átvenni ezt a falatozót? — Nézze, nem kell máshoz érteni, mint a mosogatáshoz, takarításhoz — mert a tisztaságra nagyon ügyelünk, s persze a főzéshez meg az elszámoláshoz. Egyik sem oly nagy tudomány, hogy ne tudjunk megbirkózni vele. Nyár van. A szabadságok, az üdülések ideje. Nem mindegy, hogyan töltjük „üres" napjainkat most és máskor. Ügyeljünk a magunk és a mások drága szabad perceire. FISTER MAGDA NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE LÖVÖLDÖZÉS AZ ÉJSZAKÁBAN (Folytatás lapunk múlt heti számából./ A rendőrkézre került, gyanús fiatalember halkan, de a zavar legkisebb jele nélkül válaszolt a gyorsan pergő kérdésekre .» — Egy ismerősöm: Miloš I... volt az, aki lövöldözve menekült az üzletből. Nekem jóformán semmi közöm az ügyhöz, mindössze annyiban egyeztünk meg Milošsal, hogy ötszáz koronáért elhozom ide a városba. De a betöréssel kapcsolatos tervéről, vagy arról, hogy revolvere is van, egy szót sem ejtett előttem. — Egy szót sem? — Nem! Mondom, hogy semmi közöm az egészhez; én csak azt vállaltam, hogy az említett fuvardíj fejében autón ideszállítom őt Iglóra. A kihallgatásnak evvel vége lett, a júdáspénzen fölbérelt „sofőr" aláírta a jegyzőkönyvet és elvezették. Úgy látszott, hogy a nyomozás itt megreked. Néhány percig nem történt semmi. A pisztollyal fölfegyverzett Miloš l.-nek mintha nyoma veszett volna, őrizetbe vett cimborája pedig úgy tett, mint akinek valóban semmi egyéb hozzáfűznivalója nincs az ügyhöz. A vallomása szavahihetőnek tűnt, bár kevés támpontot nyújtott a nyomozás gyors folytatásához. Ekkor azonban váratlan fordulat történt. Alig néhány perccel azután, hogy elvezették öt, a letartóztatott fiatalember — önkéntesen — újabb kihallgatásra jelentkezett. Mintha csak időközben rájött volna arra, hogy előbb-utóbb amúgy is napvilágra derül a teljes igazság, s akkor terhelő körülmény lesz számára, ha megpróbálja elhallgatni az igazságot. Most már külön kérdések nélkül, szinte önmagától beszélt: Bevallotta, hogy Losoncon (Lučenec) egy üzemben dolgoznak Miloš l.-vel, aki előre elárulta neki az üzlet kifosztásának tervét és azt ígérte, hogy egyetlen éjszaka alatt tízezer korona fogja ütni a markát. A nyomozást vezető tiszt a telefonhoz lépett és a járási rendőrkapitányság parancsnokától engedélyt kért, hogy általános készültséget rendeljen el, nehogy a másik tettes végleg egérutat nyerjen. Pillanatok alatt elrendelték a teljes készültséget. Több társához hasonlóan, Ivan Vietoris rendőr alhadnagy lakásán is megberrent a telefon: jöjjön azonnal szolgálatba! Az alhadnagy gépkocsiba ült, s ahogy a rendőrkapitányság épületéhez vezető utcába kanyarodott, az autólámpák fényében egyszerre csak egy ismeretlen alakot pillantott meg. Tulajdonképpen továbbhajtott volna, de a férfi abban a szempillantásban hátrafordult és néhányszor rálőtt az autóra; aztán futásnak eredt a szemközt álló építkezés irányába. A lövések hallatán a kapitányság épületéből több rendőr kiszaladt az utcára és a leendő áruház felé iramodtak. — Megsebesültél? — kérdezte valaki a kollégák közül az alhadnagytól. — Szerencsére nem. A tettes ideges volt, mert pontatlanul és gyorsan lőtt. De azt hiszem, hogy az utolsó pillanatban érkeztem, mert be akart rontani a kapitányságra, hogy fegyverrel próbálja meg kiszabadítani a bűntársát. — Nem játszadozunk vele többet! Hozzatok egy nyomkereső kutyát! — hangzott egy erélyes parancs. Pillanatokon belül megérkezett Zibo, a kapitányság egyik legeredményesebb nyomkereső kutyája. — Zibo, fogj szimatot! Indulj! Keress! — szólt határozottan a szürkésfekete farkaskutya „gazdája". A tapasztalt állat megindult s azonnal nyomot fogott. Az áruház felé vezette kísérőjét. De a tolvaj észrevehette őket, mert megpróbált továbbmenekülni. Először a postahivatal felé, onnan pedig az ipariskola irányába rohant. A nyomkeresők gyakorlott lábai azonban fürgébbek voltak a tettesnél. Amikor teljesen beérték őt, a kutyát vezető főtörzsőrmester befejezettnek remélte az üldözést : — Állj, vagy lekötöm a pórázról a kutyát! — mondta kemény eréllyel. A menekülő tettes azonban úgy tett, mintha nem hallaná a felszólítást és tovább szaladt. A főtörzsőrmester nem tétovázott s elengedte a kutyát. Az két-három ugrással utolérte Miloš l.-t, aki kezében csőre töltött pisztollyal megfordult és lőtt. Zibo egy villanásnyi időre megtorpant, de aztán annál nagyobb erővel ugrott a fölfegyverzett betörő nyakába és a földre döntötte. A főtörzsőrmester is azon nyomban a tolvajra vetette magát. Először a földre szorította fegyverét, aztán kicsavarta a kezéből. A mindenre elszánt Miloš I. ekkor tört rántott! Szabad kezével le akart sújtani a főtörzsőrmesterre, amikor a többi rendőr is a helyszínre ért s végleg lefegyverezték a többszörösen büntetett Miloš l.-t. Csuklóján tompán kattant a bilincs, mielőtt elvezették. Őt és bűntársát: Pavol S....-t a rendőrség még azon az éjszakán át is adta a járási ügyészségnek; végleges pontot pedig bírósági tárgyalás tesz az ügy végére. § § $ Már hajnalodott, amikor a főtörzsőrmester újra hazaért. Megállt néhány hónapos kisfiának ágyacskája mellett és megsimogatta a csöppség fejecskéjét. Szíve legmélyén örült, hogy újra otthon van, de valamiféle lelkiismeretfurdalást is érzett, hogy a készültségi riadó alatt, a betörőlesen, egyszer sem jutott eszébe sem a kisfia, sem a felesége. Pedig ha Zibo nem ugrik a revolveres gazember torkára, akkor bizony . .. Amikor leült az ágy szélére, a felesége fölriadt álmából: — Történt valami? Miért hívtak be az éjjel? — kérdezte félálomban. — Tulajdonképpen semmi... — válaszolta fáradtan. — Csak egy betörőt kellett kézre keríteni... 17
