A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-28 / 26. szám

3. Közéleti és publicisztikai nyelvhasználatunkban egyaránt eléggé gyakoriak a hiányos szerkezetláncok; olyanokat nevezek így, melyekből valamilyen oknál fogva kimarad egy-egy szó, és így keletkezik értelemzavaró, sokszor képtelen jelentésű szószerkezet. Nem vitás, hogy egyetlen szó hiánya a zavar okozója ebben: nem maradnak

adósai a 6. ötéves tervidőszak igényes feladatainak“. (Új Szó, 1978. IX. 20., 1. oldol.) - vagyis nem maradnak adósak leiadatainak teljesítésével. A pongyola társalgási stílus jegyeit viseli magán ez: „... egybehangolják ... az állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat." (Oj Szó, 1978. III. 8., 7. oldal.) A tevékenységét elmaradása bosszantó hiba.

Gyakori a már frazeológiai egységgé vált kapcsolat valamelyik szavának önkényesen más szóval történő fölcserélése: „ ... nagyobb teret kell -teremteni ..." — Itt a nagyobb (szélesebb) teret kell nyitni a helyesebb. A következő idézet jó példa arra is, hogy az ügyetlenül használt átvitt értelmű kapcsolat „kisebb" módosítással miként nyer konkrét jelentést: „... tovább kell formálnunk és összébb forrasztanunk a szocialista alkonös. A „célkitűzés" milliószor bíróit kapcsolatai ugyancsak tovább élnek nálunk, mégpedig a leginkább kifogásolható formában. Például: „... forradalmi célkitűzések megvalósításáról volt szó . ..“ (DN 47. oldal.) Helyesen: „forradalmi célok megvalósításáról".

A „javaslatot tesz“, „intézkedést foganatosíť'-féle, egyetlen szóval is kifejezhető kapcsolatok olyan gyakoriak, hogy az olvasó már meg sem ütközik rajtuk. Vannak azonban szerkezetláncok, melyek az olvasót bizony zavarba ejtik nehézkességükkel. Ha a „szoclializmus megalapozása" helyett azt olvassuk, hogy „(Csehszlovákia) ... a szocializmus alapjai lerakásának útjára lépett . . ." (Tények és érvek 78/6., 7. oldal.), akkor már az információ kerülő úton jut hozzánk, s megértését a „hosszú vezeték" zavarja. A „fejlődés" nyomatékosabbnak vélt kifejezése általában ilyesféle formában történik: „... a filmforgalmazás területe is pozitív fejlődésen ment keresztül, ..." (Tények és érvek 78/6., , 29. oldal.); sőt „ . . . emelkedő irányzatú fejlődésen ment keresztül a filmbehozatal . .." (uo.) A körülményes, sőt köntörfalazó kifejezések nagyon divatosan alkotóeleme a

MORVAY GÁBOR:

ség, a kényelmesség arra csábít, hogy szó szerint ültessünk át rövidebb-hosszabb szerkezeti egységeket. így azután elképesztően sok magyartalan kapcsolat keletkezik. Számos ezek közül bizony csak az eredeti ismeretében érthető. A forrás megjelölése, javítás és különösebb rendszerezés nélkül sorolnék föl ezekből néhányat, s ha tudom, közlöm az eredetit is: legmagasabb minőségű termékek - výrobky najvyššej kvality; műszaki asszisztens - odborný asistent (adjunktus); alkotó sikert eredményezett — spôsobil tvorivý úspech; a fiatalokat ahhoz kell vezetni - mladých treba viesť k tomu; a szocializmus történelmi telsorakozása — historický nástup szocializmu; előtérbe lépett - stúpilo do popredia; kitűzött út - vytýčená cesta; a kommunista eszmeiség alaphasználatunk fejlődésének irányáról. A felsorolt kapcsolatokban csaknem minden szó magyar, ám egészüket tekintve nem mondhatjuk őket magyarnak. Erre a nyelvi jelenségre nagyobb figyelmet kellene fordítanunk. Ez az a terület, melyen nyelvünk leginkább eltávolodott az egyetemes magyar köznyelvtől, s ezen kellene nyelvművelő munkánknak leggyorsabban eredményt elérni.

6. Közéleti és publicisztikai nyelvhasználatunk közérthetőségét rontják a nagy szómban használt idegen szavak is. A cseh és g szlovák nyelv több (vagy talán más?) nemzetközi szót használ, s ezeket fordítóink válogatós nélkül mind átveszik. A fordításszövegek szentesítette idegen szavak azután eredeti írásokban is megjelennek. így válnak fokozatosan a közélet és publicisztika szövegei az idegen szavak tenyészeteivé. Mi sem természetesebb annál, hogy ezeket a nyomtatás vonzóvá teszi a mindennapi, még a familiáris beszéd számára is. Aki csak egy keveset is ad magára, az például felszólalásában, írásában nem nélkülözheti a volumen és a kapacitás szót.

A szóban forgó nyelvi közegcsonkított alakú szó. Gyűjteményemből mindössze ezeket idézhetem: „kurióz eset”, „nácista

megszálló". Hóttérbeszorulásuk nem kis mértékben annak a határozottságnak köszönhető, melylyel hazai nyelvművelésünk indulásától kezdve fellépett ellenük. Mindennapi beszédünkben azonban ezek az alakok még korántsem olyan ritkák mint írott szövegekben.

Az a megállapítás azonbon, hogy a csehszlovákiai magyar nyelvhasználatban gyakoribb az idegen szó, mint a magyarországiban, mindaddig föltételezés marad, míg hasonló tartalmú szövegek összehasonlító vizsgálatával ezt nem igazoltuk. Nyelvművelésünknek az ilyesmi ugyancsak feladatkörébe tartozik.

E problémáról mindent egybevetve elmondhatjuk, fölöttébb kívánatos lenne a közérthetőbb közlés végett csökkenteni oz idegen szavak számát, amenynyire csak lehet.

7. Az elmondottakból talán valamelyest kirajzolódott közéleti és részben publicisztikai nyelvhasználatunk néhány jellemző vonósa. Mindaz, amiről szó volt, nyilván nem fogható föl kimondottan csak a csehszlovákiai magyar közéleti nyelvhasználat

Közéleti nyelvhasználatunk,,,

tók frontját . . ." (Tények és érvek

6. 1978.) Az egységbe lorrasztani — bár kissé ugyancsak a mozgalmi zsargon hangulatával telítődött, mégis valamivel jobb ebben a kapcsolatban.

Néha képzavaros szerkezetet hoz létre az állandósult kapcsolat megváltoztatása: „... ez a mostani táncház nem szalmalángszerű fellobbanás . . .“ (Új Szó, 1979. Vili. 24., 6t oldal.) A mondat írója talán azt reméli, hogy a táncház nem a szalmolánglelkesedés fellobbanásának eredménye.

Olyan hibák ezek, amelyek ellen nyelvművelésünk kezdettől fogva küzd, sajnos úgy tűnik fel, különösebb eredmény nélkül. Ezek ugyanis a jószóndék hibái: a fogalmazó szeretné elevenen, szemléletesen kifejezni gondolatát, ennek következtében téved olyan területre, amelyen kevésbé járatos. 4

4. A közéleti és az újságírói nyelvhasználat bonyolultságának egyik fő oka a mozgalmi és hivatali zsargon fölösleges szavaival földuzzasztott szerkezetek és szerkezetláncok használata. A magyarországi közéleti nyelvhasználatból mór kiszorult, nyelvünkben teljesen fölösleges, pongyola tükörfordítás „az embernek ember általi kizsákmányolása" például a mi nyelvhasználatunkban - főleg agitációs kiadványokban - meglepően gyakori.

Mindennapi a — talán idegen hatás által is támogotott - „kölcsönös együttműködés", mintha az együttműködés egyoldalú is lehetne, nem csupán kölcsö„viszonyul" ige. Elképesztő, menynyi zsargonszerű, ködös jelentésű szókapcsolatot alkotnak vele. íme, néhány a leggyakoribbak közül; ...... a hibákhoz közömbösen viszonyulnak." (Új Szó, 1978. XII. 12., 5. oldal.) Egyetlen mondat híg tölteléke a következő: ...... áthatja ez a sokoldalú és sokarcú aktivitás, a kezdeményező és újító viszonyulás a munkához . . ." (Tények és érvek 1978/6., 37. oldal.) Nem is csak a munkához viszonyulnak: „... fiataljaink aktivan

tettrekészen viszonyuljanak az élethez, ..."; ...... elvhű és alkotó módon kell viszonyulni a problémák megoldásához, . . (Új Szó, 1976. IV. 13., 8. oldal.) Mindebből aligha deríti ki az olvasó, hogy aki „viszonyul az élethez", az él-e, vagy ha a „problémák megoldásához viszonyul", vajon megoldja-e őket.

Sok terjengős és ködös jelentésű kapcsolat keletkezik a „hozzáállás" szóval, amely ugyancsak a mozgalmi zsargon szüleménye. Csupán egyetlen példa: ...... tevékenységükben vitathatatlanul érvényesül a felelősségteljes kezdeményezés és hozzáállás." (Új Szó, 1976. IV. 13.,

8. oldal.) Egyszerűbben és rövidebben: felelősségteljesen tevékenykednek és kezdeményeznek.

5. Nyelvhasználatunkban az idegen hatás legerősebben a szerkezetekben mutatkozik, ezt csaknem tizenöt éves megfigyelésemre támaszkodva állapíthatom meg. Ennek nagyon is kézenfekvő oka van: mindaz, amit nálunk közéleti témáról publikálnak, zömmel fordítás. A sietján nő lel — vyrastá na základe komunistickej ideovosti; a szocializmus saját alapokon való fejlesztésének küszöbén áll (oz eredeti formát nem ismerem); minden előre vezető út - každá cesta dopredu; fáradhatatlan figyelem - neúnavná pozornosť; konkrétan rámutattak - konkrétne poukazovali; a fogyatékosságokra való általános rámutatás — všeobecne poukazovať na nedostatky; hatalmi helyzetének kiszélesítése - rozšíriť mocenské pozície; szemléletesen meggyőződtek - názorne sa presvedčili; tartós figyelmet szentel - trvalú pozornosť venuje; szilárd szavatosság — pevná záruka; magas fokú munkafegyelem — vysoká pracovná disciplína; magas felelősség — vysoká zodpovednosť; ami lelett nem tekinthetünk el - čoho nemôžeme prehlížať; a beruházások térfogata - objem investície; a termelés térfogata - objem výroby; tapintatos megközelítéssel megnyerni — citlivým prístupom získať.

Legújabb gyűjteményem egy ötödét kitevő anyag ez csupán. Gondolom, ízelítőül ennyi elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk közéleti és publicisztikai nyelvben nem ritka az az eset, hogy csupán az idegen mintájú kapcsolás követeli meg az idegen szót. Például ebben: ...... tegyenek reális intézkedéseket." A reális helyébe a gyakorlati, a kézzelfogható ugyanúgy megteszi. Ugyanezt a szót minden tekintetben helyettesíti magyar megfelelője a következő kapcsolatban is: „... a reális leszerelésre vonatkozik." Helyette tehát minden tekintetben megfelel a tényleges, a valóságos. Nagyon sokszor alkotunk idegen mintára szókapcsolatot a pozitív szóval. Pozitív a fejlődés, az értékelés, az eredmény, a hozzáállás stb. Nem tartom szükségtelennek nyelvünkben a pozitív szót, de gyakorisága nálunk túllépte a kívánatos mértéket. Nem kevésbé gyakori idegen szavunk az aktiv. Alig olvashatunk másról, mint aktiv támogatásról, kezdeményezésről, sőt még küzdelemről, alkotásról is. Idegen mintára egyre több szerkezetet alkotnak a komplex szóval. Főleg az intézkedés, megoldás, fejlesztés, racionalizáció, brigád stb. alaptagok jelzője szokott lenni. A legtöbb kapcsolatban magyarral helyettesíthető az aktus, aplikál, exponens (hangadó, szószóló jelentésben) koncepció (olykor melléknévvé alakítva és fokozva: koncepciósabb), licenc, limit, potenciál, perzekúció stb. Néha egészen ritka szavak kerülnek a széles tömegeknek szánt szövegekbe, mint például a gesció. Az ilyenek legfeljebb szakmai szövegben elfogadhatók.

írásban ma már ritkán fordul elő szlovókos toldalékú vagy

jellemzőjének. Néhány probléma mindenesetre kizárólagosan sajátunk: elsősorban ^ nyelvi kifejezésnek szinte már a közlés eredményességét veszélyeztető bonyolultsága, és az idegen szerkezetek tükörmásainak sokaságával megtűzdelt fogalmazás.

A közlés bonyolultságának fő okát a nyelvi tudatosság hiányában látom. Ez az oka annak, hogy sokszor egészen egyszerű gondolatokot is rendkívül nehézkesen, körülményesen fejeznek ki a fogalmazók, illetve a fordítók. A szerkezetek hibái nagyrészt szintén erre vezethetők vissza. A fordító (ritkábban a fogalmazó) nem ismeri a megfelelő magyar kapcsolatot, illetve nem érzi a kapcsolhatóság korlátáit.

A kényelem, a felületesség ugyancsak szerepet játszik mind a túlbonyolítás, mind pedig o tükörkifejezések használatának esetében. A fogalmazó vagy a fordító nem keresi a legmegfelelőbb magyar kapcsolatot, hanem szó szerint lefordítja a szlovákot. Talán még ennél is nagyobb vétket követ el az, aki gondolatait vagy azok hiányát a rossz értelemben vett mozgalmi zsargon kiüresedett dagályos frázisaival leplezi. Sajnos erre is akad példa.

A nyelyi ismeretterjesztés mindezzel szemben nem elegendő; szükséges a közéleti szövegek fogalmazóinak, fordítóinak jóakarata, fokozott ügybuzgalma is.

14