A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
Az alábbiakban közöljük Morvay Gábornak az idei Kazinczynapokon elhangzott előadását, mely a sajtónyelv kérdéseivel foglalkozik. Szerkesztőségük azért határozta el az előadás közlését, mert véleményünk az, hogy a tanulmányban felvetett gondolatok nemcsak az ott említett lapok, de minden magyar nyelvű lap számára is tanulságosak. Mindenekelőtt talán a „közéleti nyelvhasználat" kifejezés szorul némi magyarázatra. Akadhatnak esetleg olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy nyelvünknek van közéleti szerepe; hiszen a közigazgatósban, a gazdaságirányításban nyelvünk egyáltalán nem vagy csak alig - talán a legalsóbb szinten itt-ott - használatos. Tagadhatatlan: nyelvünk a közéletben közvetlen szerepet nem kap. De a társadalmi-politikai és a gazdasági élet legfontosabb eseményeiről tájékoztatnak bennünket anyanyelvűnkön is. A legfelsőbb párt- és állami szervek tanácskozásainak anyaga a napisajtó és különböző kiadványok — főleg a tömegmunkát segítő brosúrák - jóvoltából magyarul is olvasható. Ehhez járul még a politikai nevelőmunkát - elsősorban a pártoktatást - szolgáló irodalom. Ezeknek a kiadványoknak a nyelvhasználatát nevezem közéletinek, noha a közéleti-publi-1. Mint a fentebb elmondottakból kitűnik, a vizsgált anyag túlnyomó többsége fordítás, kisebbik része eredeti. Nyelvi-stilisztikai szempontból van különbség közöttük, ez utóbbi javára, az elkövetett jellegzetes hibák azonban mindkettőben azonosak, különbség inkább csak mennyiség tekintetében mutatkozik. A szóban forgó írások legjellemzőbb, legszembetűnőbb sajátossága o rendkívüli bonyolultság. A mindennapi beszéd egyszerűségétől olyannyira eltávolodott mór ez a nyelvhasználat, hogy nemigen értik meg azok, akiknek szánták. Bonyolultságának legfőbb oka minden bizonynyal mondatszerkezeteiben keresendő. Sok, különböző tagmondatot összefogó többszörösen összetett mondatai egyszeri olvasásra fölfoghatatlonok, de előfordul az is, hogy egyáltalán nem érthetők. Nehéz elképzelni például, Sok esetben a mondatot bonyolulttá teszi a szerkezetek, a szerkezetlóncok mértéktelen halmozása. Például: „A pórt és a nép egysége, a kommunisták és az összes dolgozó elszántsága, hogy teljesítik a feladatokat és megbirkóznak a nehézségekkel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és politikai ereje megszilárdítására irányuló közös igyekezet, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval való barátság elmélyítése, a szolidaritás fejlesztése az egész világ haladó erőivel valamint a békéért folytatott küzdelem, - ez jellemzi nopjainkban nálunk életünk és munkánk politikai légkörét." (Új Szó, 1978. III. 18., 3. old.). A monoton szerkezethalmozás az olvasó figyelmet és türelmét ugyancsak igénybe veszi. Mire a végére ér, elfelejti, mivel indult a mondat. Az egymáshoz tartalmilag csak lazán kapcsolódó szerkezetek ugyanis az olvasó tudatában nem állnak össze a valóságra vonatkozó ítéletté. A mondat végére került fő állítás és a bevezetőben szereplő szerkezethalmaz kapcsolata A periodikus mondat jellegzetes szerkezete nagyon jól megfigyelhető ezen: „Ez az erők és az eszközök nagyobb mérvű összpontosításának. a termelés ésszerű elrendezésének, szakosítása és koncentrálása nagyobb fejlesztésének, a megrendelői — kivitelezői kapcsolatok leegyszerűsítésének, a vállalatok és az üzemek számára a közös kutatási, technikai javító és más tevékenységek kifejlesztésének egyik feltétele." (Új Szó, 1978. III. 18., 6. oldal.) Az első szerkezetek és a mondat legvégére került állítmány kapcsolata a felsorolás miatt meglehetősen bizonytalanná válik, mondhatnám azt is, hogy feledésbe merül. E mondattípusnak a szokásosnál gyakoribb előfordulása a szónoki beszéd sajátos mondatszerkezeteivel magyarázható. Mint ismeretes, a szónoki stílus egyik jellegzetessége a felsorolás. Másrészt vizsgálatot érdemelne az is, mennyire ragaszkodnak fordítóink a forrásnyelv szórendjéhez; köztudomású, hogy nálunk nem szöveget, hanem mondatokat fordítanak. A mértéktelen halmozást ozonfrazeológiai egységeit vizsgálva rendkívül sok logikátlansággal találkozhatunk. Nem a logika kukacoskodó számonkéréséről van szó. inkább arról, hogy a közéleti nyelv használói kapcsolnak össze szavakat kellő körültekintés vagy nyelvi tudatosság nélkül, s nemcsak szóban, hanem írásban is. Így keletkeznek azután nagyszámban azok az abszurd kapcsolatok, melyeket felületes olvasással is bárki felfedezhet az említett szövegekben. Olyan típusú hibákra gondolok, mint például ez: „...tervszerűen végezték ezen építkezések. . . anyogeröforrásokkal történő ellátását." (Új Szó, 1978. VII. 1„ 3. oldal.) Az ellátás nyilván anyaggal történt, nem forrással. A következőben sem egykönynyen elképzelhető állítást irt le a szerző: „Támogatni fogják Délkelet-Ázsia népeinek békevágyát,. . ." (Új Szó, II. 16., 3. oldal.) Az állítmány tárgyaként ide a béketörekvését kívánkozik. Persze nemcsak a vágyat támogatják: ....... újabb embereket kell megnyernünk az ilyen hozzáállás támogatására,.. ." Közéleti nyelvhasználatunk cisztikai megjelölés talán pontosabb lett volna. Vizsgálatom tehát a napilapunkban megjelent terjedelmes beszámolóknak, határozatoknak, a hozzájuk kapcsolódó vezércikkeknek, kommentároknak, az alapfokú pártoktatás tanulmányi szövegénék és a „Tények és érvek" című ogitációs füzeteknek onyagára összpontosult. Anyaggyűjtésemet váltakozó rendszerességgel végeztem az említett forrásokból az elmúlt háromnégy évben, s ennek alapján próbálom meg fölvázolni e nyelvhasználat néhány jellemző vonását. Természetesen nem vállalkozhattam arra, hogy átfogó képet fessek közéleti nyelvhasználatunk fejlődéséről, alakulásáról. Ez alaposabb anyaggyűjtést, elmélyültebb munkát igényelne. Célom csupán annyi, hogy néhány példa segítségével ráirányítsam a figyelmet a vizsgált nyelvhasználati terület néhány olyan nem kívánatos fejleményére, amelyen - véleményem szerint - változtatni kellene, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi problémákról nyújtott tájékoztatás érthetőbbé váljék az egyszerű emberek számára is, és elkerülhessük a sojátos csehszlovákiai magyar szavak és szerkezetek elszaporodását, melyek nyelvi elszigetelődésünk veszélyét leginkább növelik. Mindezt annak reményében teszem, hogy ha nem értenek is egyet velem mindenben azok, akik tehetnek valamit, legalább elgondolkoznak azon, mit is tehetnének édes anyanyelvűnkért. . . hogy miként képes megbirkózni egy átlagos műveltségű dolgozó az ilyen mondattal: „Szlovákia jövő évi gazdaságfejlesztési terve a CSSZSZK népgazdasógfejlesztési tervének általános koncepciójából indul ki, kifejezi azt a törekvést, hogy a lehető legjobban teljesítsük a 6. ötéves terv feladatait, megtartsuk az anyagforrások kialakításának folyamatos ütemét o termelési tényezők jobb kihasználásával o progresszív strukturális változások megvalósitásával, és a fejlesztés azon minőségi oldalainak érvényesítésével, amelyek hozzájárulnak a belső szükségletek jobb fedezéséhez - valamint a népgazdaságnak a külső feltételekhez való alkalmazkodó, sóhoz is." (Úi Szó, 1978. XII. 12., 2. oldal.) Az ilyen mondotok küldetésükét már csak azért sem tölthetik be zavartalanul, mert a legtöbb esetben tartalmaznak egy-két logikátlanságot; ebben például a terv kifejezi azt a törekvést, hogy teljesítsük a 6. ötéves terv feladatait. Ehhez járulnak még az idegen szavak és a nehezen körülhatárolható jelentéstartalmú szerkezetek („anyagforrások kialakításának folyamatos üteme“); mindez így együtt nehezen áthágható gátat emel a megértés elé. MORVAY GÁBOR megszakad. Az efféle laza kapcsolaté szóhalmaz kevéssé alkalmas kommunikációs szerep betöltésére. S ezek még nem is a legbonyolultabb példányai gyűjteményemnek. Ám a vizsgált szövegek egyszerű mondatai sem mindig egyszerűek. A szerkezethalmozás ezekben sem történik mindig nagyobb mértéktartással. íme egy meggyőző példa ennek bizonyítására: „Az elkövetkező időszak, bon elsősorban a párt gazdaságpolitikai kérdéseire a Szovjetunió, valamint a szocialista közösség tö|abi országa következetes békepolitikájára, e politikában való aktív részvételünk megvilágítására, a csehszlovák szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra, valamint a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc és e harcban való feladatunk megvilágítására, a dolgozók tudatában rejlő burzsoá ideológiai csökevények és az antikommunizmus hotósa leküzdésének a szükségszerűségére irányítjuk a figyelmet." (Új Szó, 1978. XI. 4., 5. oldal.) A megértést csaknem lehetetlenné tevő fogyatékosság itt - a mértéktelen halmozáson kívül - a mondat végére került állítmány. Az ilyeneket szokás periodikus mondatoknak nevezni. Ez a típus főleg fordítósokban, politikai - gazdasági témájú terjedelmesebb beszámolókban gyakori. bon az ún. tág mondat sem bírja el, főleg akkor nem, ha kapcsolási zavarok is gyengítik a mondatszerkezet egységét, mint például ebben: „Ezért a CSKP Központi Bizottságának a jövő évi tervről folytotott tárgyalása is a fokozódó igényesség légkörében zajlott le mindannyiunk munkájára a pórtszervek és -szervezetek, az állami szervek, az egész vállalati gazdasági szféra, a tudományos - kutató és fejlesztési alap. egyszóval a párt gazdasági és szociális programja teljesítésében részt vevő minden egyes láncszem munkájával szemben." (Új Szó, 1978. XII. 12., 2. old.) . Ezt és az előző mondatokat is csak úgy lehetne javítani, ha több mondatra tagolnánk. Erre azonban most nem vállalkozhatunk, mivel túl hosszadalmas lenne, hiszen több szerkezet is átalakításra szorul bennünk, és néhol a mondanivaló sem világos minden részletében. 2. A bemutatott példák - szerény számuk ellenére - érzékeltették közéleti és bizonyos mértékig publicisztikai nyelvhasználatunk bonyolultságát. A kommunikáció gátló körülménye ebben az esetben még többé-kevésbé mennyiségi lényező, nem szóltunk a mondatok megfogalmazásának minőségéről. Ha erről is képet akarunk alkotni, o mondotok szerkezeteit, szerkezetláncait kell megvizsgálnunk. A mondotok kisebb-nagyobb (Új Szó, 1978. XII. 12., 5. oldal.) A támogatás itt nyilván a kéz. deményezésre, erőfeszítésre vonatkozik. Ezeknél azonban kezdetlegesebb kapcsolási hibák is előfordulnak. Egy nekrológban ez áll: ,,. . . neve örökre bevonult nemzeteink legújabbkori történelmébe." (Új Szó, 1979. IX. 22:, 1. old.) Ugyanez az írás még egyszer, hogy még a látszatát is kizárja a véletlen tévedésnek: „Neve örökre bevonult a békéért. . . haladásért vívott küzdelem évkönyveibe.“ (uo.) Nyilván o „tetteivel bevonul a történelembe" és a „beírja nevét a történelembe" zavarodott össze az idézett mondótokban. Kissé nogyobb gondosság és nyelvünkkel szemben tanúsított felelősség meggátolhatná az ilyenek kinyomtatását, mint ezek: .......hatékony eszköze legyen a CSKP XV. kongresszusi programjának megvalósítása érdekében." (Tények és érvek 16., 3. oldal.) A brosúra következő oldalán ismétlődik: „. . . pártunk XV. kongresszusi programját teljesítjük." (Tények és érvek 16., 4. oldal.) Az ember kételkedik abban, hogy a propagandistáknak szánt ilyen kiadvány meggyőzően mozgósítana a párt XV. kongresszusa programjának teljesítésére. (A tanulmány befejező részét következő számunkban közöljük) 14
