A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
A szabadtéri színpadot még csend veszi körül gön, azok is jelen vannak. Csak ki kell ülniük a kapuba, s ha nem is látják, mi történik a színpadon, hallanak mindent, légvonalban talán mástél kilométerre sincs Vígtelkétől Gombaszög. A szabadtéri színpadot még csend veszi körül, csupán a barlangbejárat környékén látni elevenséget, s a szemközti kőbányában remegted meg a levegőt az időnként ismétlődő robbantás. No meg a vonat kerekei zakatolnak a Sajó völgyében felfelé és lefelé. Ami mindjárt szemembe tűnik, hogy a volt nagy gépkocsi-parkolóhely megszűnt, helyén szántó terül egészen az erdő aljáig. De a gépjármű-tulajdonosok ne ijedjenek meg, mert a kulturális ünnepségre körülbelül 400 ezer koszemérmes lány. Szövetkezeti falu gazdag marha- és juhállománnyal. Legeltetés, pásztorkodás folyik most is a nem egészen 250 lakosú kisközség határában. Nem véletlen, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének húsztagú folklórcsoportja a helyi gyökerű Pásztorfogadás című szokást tartja műsorán. Gombaszögön is ezzel szerepel az idén. A csoport tagjai verbunkost, vasvárit táncolnak, miközben a pásztorokat megfogadják. A narrátornak is bőven jut szerep. Ügy kezdi a húszperces műsort, hogy valamikor hajdanában, minálunk is Borzovában. . . Vitárius Ferencné, a folklórcsoport vezetője postai alkalmazott. — Már tudjuk, szerepelni fogunk Gombaszögön. Nagy az öröm, a lelkesedés. Országos rendezvényen színpadra állni, lehetőség és felelősség. Ezt valamennyien tudjuk. A hegyeken keresztül hat kilométerre sincs Gombaszög. Mégis az elérhetet-' len világot jelentette számunkra évekig. A nézőtérig minden esztendőben eljutottunk, de színpadra állni most adatott meg. Nyolc éve vagyok vezetője a tizenöt éves csoportnak. A Pásztorfogadást lesek Istvánná tanította be velünk. Gombaszögre minden évben felkerekedik a falu. Autóbusz szállítja a népet. Most, hogy mi is szereplők leszünk, ott lesz mindenki, aki mozogni tud. Minden szombaton próbálunk s ahogy közeledünk a kulturális ünnep napjához, úgy egyre gyakrabban. Nem akarunk szégyent vallani.. . Akiket Dél-Szlovákia szerte ez a megtiszteltetés ért, szintén nem akarnak szégyent vallani. Gombaszög a lelkes szereplőké és a lelkes közönségé két napon át. Gombaszög a lelkes, kultúraszerető emberek találkozása, kézfogása. Magyarok és nem magyarok barátságának, egy országot építő összetartozásának szimbóluma. Borzován még Deákos Farkas bácsit, a dalban, táncban vigságos embert kellene keresnem, de nincs időm. Ahogy hallottam, gyengélkedő, betegeskedő. Egyre többet akar pihenni a hajdani táncos láb, s Zsarnói gyerekek. A tavalyi gombaszögi ünnepség kis hőseinek egy csoportja A Sajóvölgye énekkar néhány pedagógusa. Jobbról Máté László karnagy róna költséggel elkészül az új parkolóhely. Jobb lesz, mint a régi volt. Már nem kell az esőtől félni. Senki sem süllyed bele a sárba. Környezetszépítés, színpadtatarozás, minden megtörténik az ünnep kezdetéig. Ffogy jól érežze magát a sok ezer ember. Hogy jól szórakozzon mindenki, akár közelről, akár távolról érkezik. A Jednota, a Raj az idén is ki akar tenni magáért. Élelmiszerben, gyümölcsben, ételt és italt kínáló büfékben és sátrakban nem lesz hiány. A színpad alatti s az erdőszéli térségben 40-50 sátor áll az éhes és szomjas emberek rendelkezésére. S a már megszokott, hangulatcsináló népi zenekarok sem hiányzanak. Mert így teljes a kétnapos kulturális ünnepség, színes és gazdag kulturális műsorral, étellelitallal és muzsikával. A kultúra ünnepén természetesen könyvsátor is lesz ismét, elsősorban a csehszlovákiai magyar írók könyveivel. A játékbolt-sátor is tartogat meglepetést az otthon maradt vagy a szüleikkel Gombaszögre utazó gyermekek számára. Szándékosan hagytam utoljára a nevetést, zsibongást árasztó körhintát, a gyermekek legkedveltebb szórakoztatóját. Még csend öleli e tájat, a gombaszögi színpadot, az erdővel szegélyezett tisztást, de a lázas készülődés már Dél- Szlovákia-szerte és a rozsnyói járásban is folyik. Máté Lászlóhoz, a Pelsőci (Plešivec) Általános Iskola igazgatóhelyetteséhez, a Sajóvölgye énekkar karnagyához kopogtatok be. A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) cellulóz- és papírgyár üzemi klubja által fenntartott, kilencedik évébe lépő, negyvenöt tagú ezüstkoszorús minősítésű vegyeskor vezetője röviden tájékoztat: — Kodály Jeligéjét, Moyzes Dolgozók dalát és Svesnyikov Zúgj, Amur című szerzeményét énekeljük az idei gombaszöqi kulturális ünnepségen. A szovjet hősök pelsőci emlékművének koszorúzási aktusán is ezeket a számokat adjuk elő. Fegyelmezetten készülünk, és türelmetlenül várjuk a mindig sok élményt nyújtó országos rendezvényt. Pelsőcről 10-12 kilométeres út kanyarog egy istenháta mögötti falu felé. Borzovára (Silická Brezova) tartok. S mintha a falu nem akarna a szemem elé kerülni. Erdők, dombok gyűrűjében úgy mutatja aztán magát, mint egy Fejes Győző társával, Ferdinand Zoltánnal Vitárius Ferencné a torok sem kívánja már úgy a dallamos hangot. Borzovában hajdanában gyalog jártak erdőn, hegyen keresztül Pelsőcre, Rozsnyóra. A falut még ma is csak szekérút köti össze Szilicével. De az egyetlen kanyargó műút már autóbuszt vezet többször is a faluba. Akik mennekjönnek, autóbuszra ülnek. Én gépkocsival hagyom hátam mögött a falut. S miközben ereszkedem le a hegyről, arra gondolok, szép napos időben harmincezer ember is elzarándokol Gombaszögre, kulturális ünnepünkre. Körülbelül kétszáz ember ügyel fel a rendre, önként jelentkezők a környék falvaibái, CSEMADOK helyi szervezeteiből és Rozsnyóról. Ök nem a műsorban gyönyörködnek, hanem bennünket irányítanak. Esőben, tűző napon nem nagyon kereshetik a fedett, lombos, árnyékos helyeket. A kétszáz önkéntes rendész közül harmincharminckét főt. a CSEMADOK csoltói (Coltovo) helyi szervezete ad. Pelsőcről tehát Csoltóra kellene indulnom, de a rendfenntartók csoltói vezetője a pelsőci Vörös Csillag Efsz gömörhokai részlegének gépésztechnikusa. Fejes Győző az irodájában mondja:- Már negyedik éve vagyunk rendészek harmincon—harmincketten az országos kulturális ünnepségen. Kisebb csoportokban áruljuk és ellenőrizzük a jegyeket. Szilicéig fel, a gombaszögi útig le a jegyellenőrzésen kívül az erdei utak felügyelete is a mi feladatunk. Hármas csoportokban járjuk az utakat. A színpad előtt is legalább hetennyolcan tartózkodunk. Ott van a legtöbb munka. Az emberek nem nagyon akarják megérteni, hoqy az első három sor foglalt. A műsorból nem sokat látunk. Azzal kell törődnünk, amivel megbíztak. Mi ezt szívesen csináljuk. Szívesen és lelkiismeretesen. Érdekünk, hogy nagy országos ünnepségünkön minden tekintetben rend legyen. A CSEMADOK KB vezetői mindig nagyra értékelik és megköszönik a munkánkat. Autóbusz hoz-visz bennünket két napig. Feleségem tagja a helyi szervezet folklórcsoportjának és az éneklő csoportnak is, amelynek a vezetője vagyok. Gombaszögön ott van a falu oprajanagyja. A fiatalok közül sokan ott is sátoroznak. Mit mondjak még? Élmény, tapasztalatszerző alkalom, kulturális munkára ösztönzés Gombaszög. Nem látom a műsort, de látom a gyönyörűségtől kipirult arcokat, a fényes szemeket, s hallom a lelkes tapsot. Mi akkor vagyunk igazán boldogok, ha mások jól szórakoznak. Gombaszögön vagyok ismét. Egyedül az erdőszegélyezte réten. Borús az ég, az ünnepre jó időt ígérőn. Minden készen, rendben a sok száz szereplő és a több tízezer néző fogadására. Még hallgat az erdő, a színpad, jól esne kiáltani egy nagyot, hogy van itt valaki, mondjuk, egy olyan utolérhető vagy utolérhetetlen személy, aki időt jósol a kulturális ünnep két napjára, szavatolja a jó időt, mert a gondos előkészítő munkából csak ez az egy hiányzik. PRANDL SÁNDOR felvételei 13
