A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-14 / 24. szám

Sokszor és sokan elpanaszolták már: a Csallóközről, a csallóközi ember életéről igen kevesen, és keveset írtak: hogy az irodalom mindig is mostohán bánt eme epikai műfajba kívánkozó világgal. Így igaz, de hozzá kell tenni, hogy a kortárs hazai magyar irodalom néhány alkotója talán már megtette az első jó lépéseket. Kivált azok az írók, akik a Csallóközt szülőföldjüknek tudhatják.

Érdekes viszont, hogy míg az irodalom elhanyagolta, addig a festők, szobrászok felfedezték maguknak a Csallóközt, mert felismerve benne a megörökítésre méltó szépséget és drámát, - talán elkerülni sem tudták volna e világ megfogalmazásának szép kényszerét. Hatott rájuk, ihletet fakasztott bennük — nemcsak maga a csallóközi táj, nemcsak maga a Duna, hanem nvndenekelőtt az ott élő ember hétköznapjainak valósága.

Talán egy röpke áttekintés is hitelesen képes igazolni, hogy képzőművészetünkben a század első évei óta, mondhatni folyamatosan van jelen d csallóközi világ. Meglepően gazdag az alkotók névsora, s ilyen arányban gazdag a Csallóköz élményéből fogant képzőművészeti alkotások jegyzéke si. Persze, ez a jegyzék nem létezik ténylegesen, és valójában nem egyéb csupán, mint az emlékezetre hagyatkozó becslés, de kétségtelennek látszik, hogy a valós adatok e becslésnél lényegesen nagyobb gazdagságról adhatnának számot, ha valaki ezeket a müveket katalogizálná, ha valaki megírná végre a hazai magyar képzőművészet történetét.

Tallós Prohászka István volt e táj legelhivatottabb festője. Nemcsak születése szerint kötődött szeretettel a Csallóközhöz, de egy gazdag éleművel bizonyította, hogy számára minden világok közül ez volt a legfestőibb, a legszeretettebb világ. Amíg csak tehette, alig festett mást, mint szűkebb pátriájának tájait, embereit, hangulatait. Ezek a csallóközi hangulatok viszont sosem o szó vasárnapi értelmében fogalmazódtak újra Tallós Prohászka képein, de szigorú következetességgel és újszerű, egyéni eszközökkel voltak képesek kifejezni a kor társadalmi ellentmondásait, s egyben művészien dokumentálni a két világháború közti időszak csehszlovákiai magyarságának életét, pontosabban a két Duna közti „földnyuzó" szegényparasztok hétközeg> közelmúltban nyílott komáromi tárlattal bizonyította ismét, hogy alkotásainak milyen jelentős hányada számít egyértelműen Csallóközhöz kötődő szobrászatnak. Az ugyancsak Csallóközhöz tartozó Pozsonypüspökin élő Nagy József grafikái, metszetei, vagy a Somorján élő Andrássy Tibor művei ugyanúgy gyökereznek ebben a miliőben mint az absztraháltabb, modernebb eszközökkel dolgozó, születése szerint is csallóközi Kopócs Tiboré, aki egy szélesebb világképen belül igyekszik fölmutatni szülőföldjét, illetve a belőle fakadó gondolatiságot. A Dunaszerdahelyen élő Almási Róbert táblaképeken festi leginkább szülőföldjét, de számos, akár miniatűrnek mondható alkotását is számon tarthatjuk. Mindamellett az utóbbi időben a szobrászat berkei felé is kacsingatni kezdett. Ö az egyik leggyakrabban kiállító fiatal festő, aki nemcsak rangosabb kiállítótermekbe viszi el alkotásait, de számos csallóközi kultúrházban sem átallotta bemutatni a festményeit. Ott tehát, ahol a művek fogantak.

Nem könnyű számbavenni azokat a művészeket, akiknek feltétlenül itt kéne hogy szerepeljen a neve, egy-egy alkotása. örömünkre sokan vannak s igazi értékeket teremtenek. Mi több, nemcsak az akadémiai végzettségű alkotókra gondolunk, hanem az olyan jobb szó híján „amatőrnek" minősített képzőművészekre is, akik korántsem amatőr fokon alkotnak. És itt elsősorban a fiatal szobrász,

Lipcsey György nevét kell leírni, aki megdöbbentően nagyszerű szobrok alkotója, s aki szinte kizárólag a csallóközi embert faragja fába. Rövid pályája során olyan egységes és egyértelműen, szorosan csallóközi szobargafériát alkotott, hogy anyagából nem egy szépséges tárlatot lehet, kell bemutatni. Ugyanez mondható el az akvareli műfaját mesterien és magas művészi eredetiséggel művelő Janiga Józsefről, vagy a sokoldalú Szilva Józsefről is. *

Befejezésül csupán egyetlen mondatot: a hiányérzetét. Azoknak szentelve, akik itt említetlenül maradtak, bár szervesen hozzátartoznak ahhoz az örvendetesen népes alkotói közösséghez, akik képekben, szobrokban mondtak el szépet és fontosat, drámait a Csallóköz valóságáról, múltjáról, jelenéről. K. F.

Fekete-fehér reprodukciók: GYÖKERES GYÖRGY (1), PRANDL . SÁNDOR (2), CSÁDER JUDIT (1) * Színes reprodukciók: KESZELI

4 FERENC (5)

nek a tájnak voltak a neveltjei, de nem lehet említés nélkül hagyni olyan neveket sem, mint Schubert Gyula, vagy Tichy Kálmán és Angyal Géza.

A felszabadulás utáni nemzedékek úgyszintén szeretettel festik ezt a tájat. Sokan közülük itt születtek, itt élnék, alkotnak. Nagy János szobrászművész épp

napjait. Tallós Prohászka képeinek jelentős része magángyűjteményekben található, de számos remekét őrzi Csallóköz két múzeuma, valamint a festő szeretett városának, Somorjának erre is hivatott intézménye, a Honismereti Ház.

Lőrincz Gyula nemzeti művész egy fél évszázadot átfogó festői pályája során gazdag életművének jelentős részével bizonyította, hogy Csallóközt festeni és szeretni az ő számára egyet jelent, hogy ez a táj egyszerű

szépségeivel állandó próbatételre hívja ki a művészt, s e próbatétellel megküzdeni igazi élményét jelenti az alkotásnak. Megfesteni a múltat, a változást, a jelent, s ennek szintézisében felmutatni a történelmet — azzal a céltudatos elszántsággal, hogy nyifvánvaló legyen: ez a történelem egy forradalmi fordulóponttal osztható múltra és jelenre, s hogy e forradalmisóg gyökerei a felszabadulás előtti baloldali mozgalom talajában, egy következetes eszmeiségben keresendők.

Szabó Gyula évtizedeken keresztül járt el Losoncról a Kis- Duna partjára. Szerelmese volt ő is Csallóköznek. Itteni fogantatású művei egykori, a Csallóközben élő mecénásának Veneni Lajosnak gyűjteményében találhatók, de fellelhetők a művész ide sorolható alkotásai a hazai és külföldi képtárakban egyaránt. Az említett gyűjtemény anyagáról külön szándékozunk majd írni a közeljövőben, annál is inkább, mert a Veneni-gyűjtemény anyaga egy meglehetősen ismeretlen Szabó Gyulát rejteget.

A két világháború között verbuválódott hazai magyar festőnemzedékek legjobbjai csaknem kivétel nélkül festették Csallóközt. Staudt Mihály, Harmos Károly, Gerő Gusztáv, Nagy Márton, Álló Gyula egyébként is en8