A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
A z elmúlt negyedszázad során érmek, iálak, serlegek, oklevelek kerültek a vitrinekbe. Több tucatnyi szívet melengető emléktárgy, megannyi fesztivál, kórusverseny, népművészeti találkozó beszédes tanúi. Az albumokban őrzött fényképeken csupa derű és örömteli pillanat; a sárguló újságkivágásokon sokatmondó arcok: fáradhatatlannak tűnő táncosok, átszellemülten éneklő kórustagok, csillogó szemű zenészek. Akik látták, hallották már őket több mint másfélezer hazai és külföldi fellépésük során, talán nem is sejtik, hogy mennyi munka, odaadás rejtőzik a mosolygós arcok mögött. Igyekezet és akarat, a szívós, kitartó próbák szigorú rendje emelte őket nemcsak nemzetiségi kulturális életünk, de egész hazánk legismertebb félhivatásos művészegyüttesei közé, bár ez az elnevezés bizonyos értelemben megtévesztő, hiszen az Ifjú Szivek lényegében hivatásos művészi és szervezési dolgozók vezetésével működő öntevékeny együttes. Tagságát ma is - akárcsak régebben - Bratislavában tanuló egyetemisták, középiskolások, dolgozó fiatalok alkotják, akik a szabadidejüket, vakációjuk vagy szabadságuk egy részét áldozzák fel a próbákra, fellépésekre és a turnékra. Most, hogy jómagam is elnézegettem az együttes itthon és külföldön kapott trófeáit és elbeszélgettem a „Szivek" egykori és jelenlegi tagjaival, úgy tűnt, mintha az emlékek özönében elfelejtenék a próbák feszes tempóját, a sok-sok utazgatással járó fáradságot, mintha a tapsból és a közönség rokonszenvéből merítenének újabb meg újabb erőt a következő évekre. S joggal, hiszen állandóan emelkedőben van az együttes műsora iránt érdeklődő nézők száma. De az is már elöljáróban ide kívánkozik, hogy az Ifjú Szívek igen sokrétűen látja el feladatkörét: nagyműsorait az erre alkalmas játékhelyeken, illetve különböző hazai és külföldi fesztiválokon mutatja be; az ének- és zenekari részleg önálló hangversenyét, valamint A népdaltól az áriáig és az Ide jöttünk muzsikálni című nevelő jellegű stúdióműsorokat a kisebb művelődési házak dobogóin tekinthetjük meg. Emelett új művek megírására serkentik a szerzőket (a sok név közül elég, ha Rajter Lajost, Szíjjártó Jenőt, Ág Tibort, Mózsi Gyulát, Dobi Gézát említjük); lemezfölvételeiken pedig népdalkincsünk maradandó értékei csendülnek fel. Az együttesben mindig tárt karokkal fogadták a fiatal tehetségeket; ez biztosította állandó megújhodásukat, valamint azt is, hogy az Ifjú Szivek két és fél évtizeden át - nevéhez méltóan - megőrizte jellegét, megmaradt ifjúsági együttesnek. Egy kerek évforduló azonban remek alkalom a körbepillantásra, a mérlegvonásra. Ezerkilencszázötvenötben a bratislavai egyetemeken és főiskolákon tanuló diákok körében egy olyan csoport verbuválódott, amely erőt és elhatározást érzett magában arra, hogy a hazai magyar népművészeti hagyományok ápolója és színpadi tolmácsolója legyen. Még ugyanabban az esztendőben létrejött az a lelkes közösség, amely akkor a Magyar Főiskolások Művészegyüttese néven oz úttörő szerepet vállalta. Jelentkezőkben nem volt hiány, hiszen az akkori bratislavai Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskola és a Felső Pedagógiai Iskola diákjai, de az alkalmazásban lévő fiatalok között is szép számban voltak jóhangú énekesek, táncolni akaró fiúk meg lányok. Már az első próbák során megfogalmazódott az az elhatározás, hogy megpróbálják pótolni azt az űrt, ami a röviddel korábban feloszlatott, nem hosszú életű Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes: a NÉPES megszűnése után keletkezett. Az újonnan kovácsolódott öntevékeny művészgárda 1956 júniusában Nagymegyeren (Galovo) tartotta első hivatalos fellépését. És a következő esztendő szintén hoz egy fontos mozzanatot: az SZLKP KB Titkárságának javaslatára az együttes 1957 tavaszától állami támogatásban részesül s így félhivatásossá minősül! Fenntartó szerve, a CSEMADOK KB javaslatára, az akkori CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága lett. Az újszerű körülmények között már mód nyílt egy több napos összpontosításra. Erre a tallósi (Tomašikovo) kastélyban került sor, amit egy nyári hangversenykőrút követett. A siker szinte szárnyakat adott a vezetőségnek és a tagságnak: megkezdődött a tervszerű munka. Mai nevét az új „gazda" cégére alatt tartott első bemutató előtt kapta, ám ettől függetlenül az alakulás napjától mindmáig fiatalok veszik körül az együttest. Természetesen, arról nincs külön adat, hogy az elmúlt negyed évszázad során hány fiatal tekintette meg műsoraikat, de az viszont tény és való, hogy az elmúlt két és fél évtized során több mint 1300-an működtek hosszabb-rövidebb ideig az együttesben. A félszáz tagú kórus és a 32 főnyi tánckar mai tagjai mellett, a múltban szép számmal voltak olyanok, akik az Ifjú Szívekből való kiválásuk után is hűek maradtak a népművészethez. Ezt bizonyítandó a szülőfalujukban vagy jelenlegi működési helyükön alakítottak, sőt, sokan közülük még ma is vezetnek, egy-egy öntevékeny művészeti csoportot. Téved azonban, aki a színpadról áradó derű, az előadásokat záró lelkes taps és az igazgatói 12
