A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
HÉT Következd számunk tartalmából: Dr. MAGYARICS VINCE az SZLKP duna szerdahelyi (Dun. Streda) járási bizottságának vezető titkára: ARANYKERT MIKLÓSI PÉTER interjúja Dr. OLVECKY FERENCCEL, a komáromi (Komárno) vnb elnökével KESZELI FERENC: HOL VAN CSALLÓKÖZ? MÁCZA MIHÁLY: A CSALLÓKÖZ MUNKÁSMOZGALMI MÚLTJÁBÓL BERECK JÓZSEF és MÉSZÁROS KAROLY Írói vallomása a szülőföldről Címlapunkon az Ifjú Szívek Sóncosai (Fotó: Gyökeres György) A 24. oldalon t. Vladár felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p„ Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. „A művészet hatalmas propagandaeszköz. Ebből a szempontból a művész a társadalmi élet minden zugában olyan harci erőt képvisel, amely részt vesz az osztólyharcban" - állapította meg annak idején A. V. Lunacsarszkij, s ez a megállapítás máig sem vesztett időszerűségéből. sőt hovatovább egyre aktuálisabbá válik. Hiszen napjainkban a világméretű osztályharc súlypontja mindinkább az ideológia területére tolódik, s az ideológiai harc egyre élesebb, szélesebbkörű és bonyolultabb lesz. A burzsoázia a maga szocializmusellenes céljait a békés egymás mellett élés feltételei között mindinkább a „fellazítási politika“, az ideológiai „behatolás" fokozásával, eszközeinek, módszereinek tökéletesítésével igyekszik elérni. Ez az ideológiai fellazitás nagyrészt a kulturális területre irányul, s mogóba foglalja a kultúra burzsoá „szabadságának" és a burzsoá társadalomtudományok (főként a neopozitivizmus) ' módszereinek propagandáját, a dekadens burzsoá művészet divathullámainak és a burzsoá szórakoztatóipar ízléstelen, kommerciális termékeinek a terjesztését. Ezekkel a törekvésekkel szemben kulturális életünk minden területén fokozott éberséqre van szükség. Az osztólyhorc törvénvszerűséae, hogy az ideológia területén A CSEMADOK Központi Bizottsága idén huszonötödször rendezi meg a csehszlovákiai magyar dolgozók Országos Népművészeti Fesztiválját. A hagyományokhoz híven ezúttal is Zselizen (Želiezovce), a gyönyörű Schubert-parkban. Az idei - jubileumi - fesztivál jelentőségét emeli annak a ténye is. hogy ebben az évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. Az örömteli és jelentős évfordulón szükségesnek tartok elmondani néhány gondolatot a megtett útról, természetesen a teljességre való törekvés igénye nélkül. A második világháború befejezését és a felszabadulást néhány nehéz év követte. Akkor állt be döntő változás hazánk népeinek az életében, amikor a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat s a szocialista orszógépítés átjáró lépett. És akkor változott meg gyökeresen a csehszlovákiai magyarság helyzete is. Párt- és állami szerveink a marxlenini nemzetiségi politika szellemében minden feltételt megteremtettek hazánk magyar nemzetiségű dolgozói életének sokoldalú fejlesztéséhez. nincs békés egymás mellett élés, holott az ideológiai diverzió — abból kiindulva, hogy egyes művészeti ágak és a tudományok az ideológiai tartalmat igen közvetetten hordozzák magukban - éppen ennek a lehetőségét próbálják velünk elhitetni. A polgári és a szocialista világnézet között azonban nem lehet békés egymás mellett élés. Mint Vasil Bifak elvtárs a CSKP KB 15. plenáris ülésén megállapította, „a szocialista és a kapitalista erők, a haladás és a reakció erői, az új és a régi világ között állandó történelmi küzdelem folyik a kultúráért és a művészetért". S ez a harc - maga a harc ténye - mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a kultúra és a művészet egyre nagyobb szerepet vállal az ideológiai osztólyharcban, hogy a kultúra és a művészet csakugyan hatalmas propagandaeszköz. Mint Jorge Amado mondja: „A költészet ugyanúgy a nép fegyvere, mint a golyószóró vagy a tőr". Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a CSKP Központi Bizottsága 15. plenáris ülésén - amelyen az ideológiával kapcsolatos kérdésekről volt szó - meglehetősen nagy figyelmet szentelt n kultúránok és n művészetnek. Ilyen összefüggésben bizonyára nem érdektelen legalább néhány szót szólnunk a kultúra, s ezen ZSELIZ 80 Csehszlovákia Kommunisto Pártjának kezdeményezésére 1949 tavaszán megalakult a CSEMADOK. Célját az alakuló közgyűlésen mind a mai napig tartó igénnyel és érvénnyel meghatározták. Célul tűzték ki a csehszlovákiai magyarok ideológiai. kulturális, műveltségi színvonalának állandó emelését, tudatukban a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség szellemének elmélyítését, azt, hogy hazánk nemzetei és nemzetisé-LOYICSEK BÉLA, a CSEMADOK KB titkára belül a művészet pártirányításáról, amelynek jogosultságát minden szocializmusellenes erő tagadja és támadja. A kultúra pártirányítása ugyanis kulcsfontosságú kérdése az osztályharcnak és a szocialista építésnek. A revizionista nézetek képviselői a kultúra „közvetett" irányításának elvét vallják, magyarán mondva azt, hogy a párt a kultúra irányítására illetéktelen, a pórt vezető szerepe csak a politikai és a gazdasági élet területeire érvényes s az Így alakuló valósághoz a kultúra majd „hozzáigazodik". Erre most csupán annyit válaszolunk, hogy a szocializmus vezető ereje a munkásosztály, amely pártja segítségével, pártján keresztül gyakorolja hatalmát: a hatalom gyakorlása pedig kiterjed a társadalmi élet egészére tehát a kulturális élet területére is. A kultúra és a művészet irányításáról a kommunista pórt éppen a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekében nem mondhat le. Persze, a művészet pórtirányítása nem jelenti azt, hogy pártunk megszabja, hogyan alkossanak művészeink. Ezt Bifak elvtárs is hangsúlyozta a KB 15. plenáris ülésén elhangzott beszámolójában: „Pártunk és szocialista államunk nem Írja elő, hogyan alkossanak művészeink. Ám nem lehetünk közönyösek az gei_ kultúrájának, haladó történelmi hagyományainak kölcsönös megismerésével és megismertetésével hozzájáruljunk a barátság, a testvéri együttélés, a kölcsönös megbecsülés jó légkörének a megteremtéséhez. Természetesen mindez nem zárja ki, ellenkezőleg, elsődlegesen szükségessé teszi, hogy saját nemzeti hagyományainkat, kultúránkat, népszokásainkat, népdalainkat és táncainkat őrizzük, feltárjuk és ápoljuk. Nemzeti kultúránk továbbfejlesztése ugyanolyan megtisztelő feladat, mint szocialista kultúránk megteremtése. És mi éltünk a lehetőségekkel. Az indulás utáni első évekre a tenniakarás, a határtalan lelkesedés volt a jellemző az élet minden szakaszán, a város, a falu szépítésén keresztül az egységes földművesszövetkezetek szervezéséig. Sok siker és kudarc árán tanultunk meg tervszerűbben dolgozni, de megtanultunk, s ma már rendszer van a munkánkban, ami jó eredmények eléréséhez vezet. iránt, ami rontja az ízlést, ami deformálja a művészet társadalmi küldetéséi és funkcióját. És sohasem fogjuk megengedni az olyan művek elburjánzását, melyek ellentétben állnak ideológiánkkal, amelyek hatásukkal keresztezik a szocializmus céljait." A pártirónyítás tehát egyáltalán nem jelenti a művészi szabadság korlátozását. De ha a művész szabadon alkot, vagy - mint Lunacsarszkij mondja - „ha az ember szabadon fejezi ki magát, akkor elsősorban azt a társadalmi környezetet fejezi ki, amely rá hat". A művész feladata tehát lépést tartani a korral, s ezt a követelményt minden igazi művész kötelezőnek ismerte és ismeri el magára nézve. Az aktuális társadalmi problémák sűrűjében élni, kortársaink életét és mindennapos küzdelmét, örömeit és gondjait ábrázolni - elsősorban ezt kellene minden alkotónak szem előtt tartania, ilyen feladatokat kellene művészeinknek maguk elé tűzniük. „E leiadatok teljesítése persze egyáltalán nem könnyű - hangsúlyozta Bifak elvtárs. - A mesterségbeli tudáson kívül állampolgári öntudatosságot és tökéletes igazságérzéket igényel. Éppen ilyen művészetre gondolunk, amikor a CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban kommunista pártossággal áthatott művészetről beszélünk, mely a A harmincöt év alatt azonban más is történt nemzetiségi életünkben. Többek közt: két évvel ezelőtt volt tízéves évfordulója annak, hogy a Nemzetgyűlés a föderációról szóló alkotmónytörvény elfogadásával egyidejűleg szavazta meg 1968. október 27- én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 144/1968 sz. alkotmánytörvényt, amely 4. cikkelyében kimondjo: 1. Minden állampolgár saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről. 2. Bármely nemzetiséghez való tartozás egyetlen állampolgárnak sem lehet kárára a politikai, a gazdasági és a társadalmi életben való érvényesülést illetően. 3. Az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden formája tilos. Ľudovít Pezlár elvtárs, az SZLKP KB ideológiai titkára tavaly a CSEMADOK K8 ünnepi ülésén egyebek közt a következőket mondta: „Még a legjobb családban is időről időre felmerülnek bizonyos problémák. Ugyanez érvényes olyan érzékeny területre is, mint CSAK TISZTA FORRÁSBÓL.. 2
