A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
Nagybalog (Veľký Blh) Énekelte: Ibos István (63) Gűjtő: Ág Tibor 1958 Poco rubßto P J—gyünk Q—zért Q-----W bú—sül, ki—nek kony— nye föld—re csór—dúl,-íé—F>— — — —m• w m Föld-re csór-dúl pa—ta—kot mos, rrTt Ki — be ba—búm gyócs in------get mos ■■ GŰMÖR NÉPZENÉJE/4. Az eddigi népzenei kutatások alapján a régi stílusú népdalaink kétségkívül népzenénk ősrétegét képezik. Kodály Zoltán: „A magyar népzene" című könyvében erről így ír: „ • • ■ a magyar népzene minden olyan jelenségét, aminek sem az európai, sem a körüllakó népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti eredetűnek, vagy a régi gyökerekből itt támadt újabb fejleménynek kell tartanunk." Mi is ez az ősréteg a népzenénkben? A történelem- és a nyelvtudomány már sokban tisztázta a magyarság kialakulásának útját. A zenetudomány azt vallja, hogy a zene kialakulásának az útja sem lehet más mint a nyelvé, a népé. A honfoglalás magyarsága sok mindent hozott magával ázsiai vagy Európa és Ázsia határán fekvő őshazából. Régi stílusú dallamaink ötfokúságát és kvintváltó szerkezetét (a magasabb dallamsorok mélyebben való megismétlésének elvét) már többször említettük. Ha ezekhez a jelenségekhez még hozzá vesszük a hanglejtésben, ritmikai, valamint a díszítési sajátosságokat is, élesen kirajzolódik Eurázsia térképén a népvándorláskori török törzsek kelet-nyugati útvonala. Szabolcsi Bence, a kiváló magyar zenetudós erről így ír: „Dallamok, melyeknek változatai egyforma hitelességgel kerültek elő a Dunántúl, és Erdély falvaibái, a volgamenti cseremiszek (mari-k) és csuvasok, a nyugat-ázsiai kalmükök s a belső-ázsiai mongolok, sőt ittott a kínaiak közül - a magyar népi siratódallam, mely majdnem ugyanebben a formában, ugyanígy él a szibériai osztyákok és vogulok (chanti-k és manysi-k) között, - nogájitatár, anatóliai török és baskír dallamegyezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a magyar népzene mélyén ázsiai emlékek szunynyadnak .. ." (Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve 5. old.) Nos, ebből az ősrétegből Gömör népzenéjében is szép számmal találhatunk. Mai számunkban közölt „A" változatunkban az ötfokúság maradt meg élénkebben. A „B" változat, amely az egyházasbásti típusnak változata, a kvintváltó szerkezetet őrizte meg jobban. Itt az ötfokúság már kissé elhalványult. Mindkét változat a palóc vidékre jellemző. ÁG TIBOR Egyházasbást (Nová Bašta) Énekelte: Mede Gyuláné (40) Gyűjtő: Ág Tibor 1952 Parlando rubato-3-II % w Ősz az i-----dó kö—dös na—gyón, U-Lí J Szún-ta—ni ké—ne ga-----lám----bőm, De az. e-----kém szej—jel va—gyón, Ekevasam a kovácsnál, Girindelem a kolárnál, Vetőmagom nincs a zsákba, Mind elvitték adósságba. A házamon tető sincsen, Rászálló egy madár sincsen, Hat ökröm van a vásárba, Más zsebébe megy az ára. Búsul is óm a gazduram, Felesége vigasztalja: — Ne sírj, ne ríjj, édes párom, Majd jobb lesz a másvilágon. Hol szed—jem ősz.—ga------lom------bőm. Nem úgy van már mint azelőtt, Nem terem már a dinnyefőd, Még a búzafőd se terem, üresen marad a verem.
