A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
AZ IGAZSÁGRA MINDIG FÉNY DERÜL Ecuadornak ugyan Quito a fővárosa, mely az egészséges éghajlatú Központi-fennsikon épült, a legnagyobb s gazdaságilag legjelentősebb városa azonban a már csaknem egymillió lakost számláló Guayaquil. A spanyolok 1537-ben alapították, tehát csak három évvel később, mint Quitót, a Csendes-óceán partján, a Guayaquil-öbölben, a Rio Guayas torkolatánál. Jelenlegi helyére 1693-ban telepítették át. Quayaquil igen gyorsan az ország legfontosabb kikötőjévé fejlődött. Jelenleg az ország kereskedelmi központjaként tartják számon. A Quitóból érkező idegen számára azonban csalódást jelent. Nemcsak a forró, párás éghajlat járul ehhez hozzá, mely Ecuador egész csendes-óceáni partvidékén kellemetlenné teszi a tartózkodást, de nem utolsósorban az is, hogy a város piszkos, lármás, mint a legtöbb nagy tengeri kikötő. A városközpontban levő néhány szép mutatós utca sem tudja ellensúlyozni azt a rossz benyomást, amelyet a környező szegénynegyedek keltenek. Az egyetlen hely, mely a turistát Guayaquilban lenyűgözi, az egyik érdekes temető felett emelkedő Santa Ana domb, ahonnan pompás kilátás nyílik a Daule és a Vinces összefolyására (a két folyó innen Guayas néven folytatja útját az óceánig), a Santay-szigetre s a partmenti síkságra. Századunk elején még sűrű trópusi őserdők, dzsungelek borították a partmenti síkságot, de ezek - eltérőleg az Amazonas medencéjéhez tartozó keleti lapályoktól - kevésbé mocsarasak, s talajuk igen termékeny. Ezért főként a jól hozzáférhető partközeiben kezdték kiirtani az őserdőt s helyükön kakaó-, banán-, kávé-, dohány-, gyapotültetvényeket, narancs- és citromligeteket, ananász-, kaucsuk-, cukornád- és rizsültetvényeket telepíteni. Ma már egyre mélyebben behatolnak a szárazföld belsejébe ezek az ültetvények. Az országnak különösen kakaó-, banán- és narancskivitele jelentős. A banántermelés- és kivitel csaknem teljes egészében az amerikai United Fruit Company kezében van. Az utóbbi időben ugyan történtek kísérletek arra, hogy a kistermelők kiszabaduljanak ennek a monopóliumnak terhes gyámkodása alól, szövetkezeteket alapítottak, de az árakat még mindig az United Fruit szabja meg, mivel a termelők, a szövetkezetek nem rendelkeznek elegendő raktározási kapacitással és főként hajótérrel, mindez továbbra is az amerikai társaság kezében van. A szegényparasztok és bérlők - az Ecuadori Kommunista Pártnak és a Szocialista Párt balszárnyának vezetésével - elkeseredett harcot folytatnak az agrárreformért, hogy a föld azoknak a kezébe kerüljön, akik megművelik, de az egymást követő és az előzőt puccsal megbuktató katonai junták, az oligarchia érdekeinek kiszolgálói, eddig mindig megakadályozták mélyre ható szociális reformok megvalósítását. A trópusi termékek, gyümölcsök kiterjedt termelése lehetővé tette a nemrég még csaknem lakatlan parti síkság sűrűbb beteléjiitését. A főutak mellett sorban létesültek a néhány tucat lakosú tanyaszerű települések, ahol az ültetvények munkásai laknak. A trópusi növényekkel, különösen a banáncserjékkel nem sok munka van. A banáncserjét évről évre csaknem a földig levágják. Ennek ellenére pár hónap alatt több méter magasságúra nő és óriási banánfürt terem rajta, amit hosszú banánrúdra erősített macheta egyetlen csapásával metszenek le róla. Annál több gonddal-bajjal jár a kunyhók építése, fenntartása. Mivel a hirtelen lezúduló trópusi esők néhány óra alatt tóvá változtatják a falut, s nincsenek magaslatok, melyek védelmet nyújtanának, az itteni főleg néger és mulatt lakosság 150- 200 cm magas cölöpökre építi a kunyhóit, amelyek alatt így lefolyik a víz. Az eső azonban behatol a pálmalevélekből készült tetőn és a kunyhók deszkafalán a rendszerint összesen két helyiségből álló építménybe, ahol a lakókon kívül a háziállatok is ott szoronganak. Külön klimatikus egységet képez Ecuadorban a Csendesóceán keskeny partvidéke. Itt a Csendes-óceánban Dél-Amerika nyugati partjai mellett vonuló hideg Humboldt-áramlás kellemesebbé, egészségesebbé teszi az éghajlatot, ezért itt sok kisebb kikötő, főként halászkikötő keletkezett, mert a Humboldtáramlás halakban igen gazdag. Mint megtudtuk, a partvidéktől távolabb lakó bennszülöttek nem esznek halat, ezért a halászok csak kisebb csónakokat tartanak és a saját szükségletükre fognak halat. Hosszabb utazás a partmenti síkságon unalmassá válik. Mindenütt ugyanaz a kép: áthatolhatatlan őserdők vagy ültetvények, apró falvak nyomorúságos viskókkal. Az ember végül örül, amikor a láthatáron feltűnnek a Nyugati-Andok csúcsai. Ahogy az út emelkedik, úgy lesz szárazabb, tisztább s főként hűvösebb a levegő. Mintha csak egy más világba érkeznénk. A Hét számára írta: PETER MARIOT 1. Salinasi halászok 2. A Csendes-óceán partján 3. Ilyen kunyhókban laknak a banánültetvények munkásai 4. Emléktárgy-árusok Guayaquilban A bíróság halálbüntetéssel sújtotta azt a kétszeres kéjgyilkos férfit, aki a múlt év decemberében Bratislavában egymás után két lány ellen követett el nemi erőszakot s aztán megölte áldozatait. Az ügy fejleményeit azóta nemcsak a fővárosban, de egész Szlovákiában élénk figyelemmel kísérte a közvélemény és bár az ítélet még nem jogerős (a tettes fellebbezett a Városi Bíróság büntetőtanácsának döntése ellen), a periratok és a tényállás ismeretében a másodfokú bíróság aligha változtatja meg a szigorú, de mindenképpen jogos ítéletet. A gyilkos - persze, csak személyiségét tekintve - „beteg" ember volt, mégsem úszhatta meg elmegyógyintézeti kényszerkezeléssel. mert az igazságügyi orvosszakértő véleménye egyértelműen leszögezte: a vádlott épelméjű s mindkét esetben pontosan tudta: súlyos bűncselekményt követ el, ha enged ösztönös, beteges hajlamainak. Ez csak egy eset a sok közül, amikor a vádlott és a bíró személvén kívül — az orvos a harmadik főszereplője az egyhangúan berendezett tárgyalótermekben folyó büntetőpernek. Ahhoz ugyanis, hogy a szocialista törvényesség jogpolitikai irányelvei érvényesüljenek és a büntető, illetve a polgári ítélkezések során körültekintően igazságos bírói döntések születhessenek, a műszaki, a vegyészeti és az orvosi igazságügyi szakértők évente több ezer ügyben végeznek vizsgálatot. Szakvéleményeikkel hathatósan segítik a bírók, ügyészek és ügyvédek munkáját. A bíróságon „szereplő" orvosszakértők munkája rendkívül nehéz és bonyolult. A törvényszéki orvostannak a medicina az anyja, az apja pedig a jog. Feladata nem egyéb, mint az orvostudomány elméleti és tárgyi ismereteit az igazság és a jog érdekében alkalmazni. Egy-egy perben — a büntethetőség megállapítására — kijelölt szakértőkként vehetnek részt az orvosok. Főként sebészek és szülészek, de indokolt esetben bármely általános orvos is szakvéleményt mondhat. Divatban vannak mostanában a krimifilmek, úgyhogy annyit már a tévénézés tapasztalataiból is tud az ember: hirtelen, látszólag indokolatlan, méginkább gyanús halál esetén orvos állaoítia meg, hogy természetes halállal (szívroham, agyvérzés stb.) halt-e meg valaki, netán véletlen baleset történt, esetleg öngyilkosság vagy éppenséggel gyilkosság. Jogszabályok határozzák meg, hogy a kötelező halottszemlén kívül milyen esetben szükséges az elhúnyt személy igazságügyi vizsgálata, ami az ország valamennyi részén egységes szempontok alapján történik. Az orvos ilyenkor megállapítja a halál körülményeit, feltehető okát, időpontját. A halottszemlén, szükség esetén később a boncolóasztalon a hozzáértőnek igen sok dolgot elárul a holttest. A kiegészítő tudományágak, például a hematológia és a szérumtan épp úgy segítenek a halál körülményeinek pontos megállapításában, mint a technika. Az eszköznyom-azonosításhoz például az elektronmikroszkópos vizsgálat szabad szemmel úgyszólván ^láthatatlan jelből is cáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltat. Előfordult már például olyan gyilkosság, amelyet koponyába ütött vékony szöggel követtek el. A hajas fejbőrön szinte észrevehetetlen volt a nyom, de az elektronmikroszkóp így is láthatóvá tette. A gyilkossággal végződő bűntettek számát tekintve viszonylag gyakran fordul elő gyanús csecsemőhalál. Ilyen esetben is az orvosszakértő bizonyítja vagy cáfolja: élve született-e a csecsemő vagy csak világra jötte után, életének első perceiben tették el „láb alól"? . . . Van, amikor emberölés esetén az erőszakos halálra utaló jegyeket a tettes eltünteti; a helyszín átrendezésével baleset vagy öngyilkosság látszatát akarja kelteni. Ám van ennek fordítottja is: amikor a helyszín utal megtévesztően a gyilkosságra. Egy alkalommal például holtan találtak szobájában egy idős, alkoholista nőt. Az ágy mellett feküdt, nyakán, vállán zúzott, vágott sebek, a földön eltört borosüveg, mindenütt csupa vér. Nyomban letartóztatták - gyilkosság gyanúja miatt - a vele egy emeleten lakó, többszörösen büntetett férfit, aki azonban váltig, majd egyre kétségbeesettebben tagadott. A tüzetes orvosszakértői vizsgálat végül kiderítette, hogy az erősen ittas aszszony leesett az ágyáról és az eltört borosüveg éppen nyaki ütőerét sértette meg. Segítséget nem tudott hívni, így elvérzett. Az orvosi szakvélemény alapján a vádlottként gyanúsított férfit a bíróság felmentette. Az igazságügyi orvosi boncolást mindig két szakértő végzi, és az ő egybehangzó véleményük jut a bírósági büntetőtanács elé. Ha valamely kérdésben nem egyeznek nézeteik, akkor egy külön orvosszakértői bizottság dönt. Persze, az igazságügyi orvosszakértőknek nemcsak a holtakkal, de az élőkkel is dolguk van. Sőt, gyakrabban jutnak kapcsolatba az utóbbiakkal, hiszen — szerencsére — nem minden gaA SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK rázda bűntett végződik halálosan. A nyomozati eljárás során a rendőrség, vagy később, már a törvényszéki eljárás közben a bíróság kéri véleményüket a legkülönbözőbb baleseti, garázdaságból adódó egészségkárosodási, esetleg egyéb sérülésből eredő kártérítési ügyekben. Csakúgy mint a tartásdíjperekben, ahol nemcsak az apaságot kell indokolt esetben megállapítani, hanem a fizetési kötelezettségei alól kibújni igyekvő vádlott valóságos munkaképességét megítélni. i Nehéz és felelősségteljes az orvosszakértők munkája, mert míg a beteg rendes körülmények között általában bizalommal fordul orvosához, a bírósági ügyekben ettől merőben eltérő a helyzet. A sérelmezett fél gyakorta kiszolgáltatottnak érzi ma^át; panaszait a nagyobb kártérítés vagy ellenlábasa szigorúbb megbüntetésének reményében eltúlozza. Vannak, akik attól sem riadnak vissza, hogy megpróbálják félrevezetni (vagy megvesztegetni!) az orvosszakértőt. Például az apasági perekben gyakori, hogy a vélt apa pontosan tudja: ő az igazi apa, de azért életre-halálra tagad . . . A súlyosabb bűntettek elkövetőinek körében eléggé gyakran fordul elő olyasmi, hogy a tettes színlelni próbál valami mutatós tünetekkel járó elmebetegséget. Olykor-olykor figyelemre méltó színészi képességekkel eleveníti meg az orvosi szakkönyvekből betanult tüneteket, ám a szakember egyhamar átlát a szitán. Csak egy példa a sok közül: Egy fiatal férfi, aki rendkívül súlyos bűntettet követett el, zavart, szétszórt viselkedéssel elmebetegséget próbált szimulálni, hogy egérutat nyerjen a felelősségrevonás elől. Amikor azonban az elmegyógyintézeti kivizsgálás során — látszólag - magára hagyták az orvosi rendelők egyikében, azonnal a könyvespolchoz lépett, hogy elmekórtani könyvből ellenőrizze addig tanúsított viselkedését. Természetesen, aki tényleg elmebeteg, az nem büntethető. Ilyenkor a bíróság zárt intézetbe helyezteti, nehogy újabb bűncselekményt kövessen el. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szocialista törvényesség fontos föltétele, hogy a jogi végzettségű szakemberek mellett az igazságügyi szakértők is hozzájáruljanak a helyes jogalkalmazás eredményességéhez. 17
