A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-19 / 3. szám

bratislavai műtermét a rendőr­ség lepecsételte. Még egyszer jut a letartóztatottak sorsára, amikor Párizsból politikai meg­bízatással Pestre utazik 1939 decemberében. Szabadlábra helyezik ugyan, de az állandó rendőri felügyelettől nem me­nekül. A felszabadulás Magyar­­országon éri. Azonnal bekap­csolódik a magyar művészeti élet szervezésébe. Soha többé háborút címmel plakátot készít a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1946-ban qrafikai al­buma is megjelenik „Emléke­zés" címmel. Kassák az elra­gadtatás hangján ír. róla: „A háború apokaliptikus őrületéről mesélnek vonalai, de sohasem ragaszkodva a valóságos ese­ményekhez, nem pillanatnyi im­pressziók ezek a rajzok, inkább a meghatott és elborzadt lélek jegyzetei a grafika eszközeivel és abszolút művészi igényesség­gel." Ugyanennek az évnek áprili­sában visszatér Bratis lovába, s itt is azonnal bekapcsolódik a politikai és művészeti életbe. Munkáit szlovákiai országos ki­állításokon és tárlatokon mutat­ja be. ötvenkilencben részt vesz a csehszlovák képzőművészet IV. prágai seregszemléjén, s műveit, nagyszerű grafikai al­kotásait (Dózsa György kato­nái) hazai és budapesti tárla­tokon állítja ki. 1971-ben a Ma­dách Könyv- és Lapkiadó Vál­lalat Lőrincz címmel megjelen­teti Szíj Rezső ismert műtörté­nész monográfiáját, amelyben bemutatja Lőrinczet mint em­bert és művész. Ide kívánkozik néhány találó megállapítása: .. . művészete kezdettől fogva a látomásra épül. .. művészete epikus annyiban, hogy történés­re utal (Kosúti sortűz 1959). . . alakjai sohasem szemlélődnek, hanem mindig cselekszenek.., művészetének csúcspontjait ép­pen azokban a képeiben éri el, amelyekben a kompozíció és a perspektíva törvényei szinte klasszikus tisztasággal érvénye­sültek (Hontalanok 1947, Ván­dorok 1967, Szerelmesek a pusztán 1970)... művészetének társadalmi tudatát a világ bár­mely pontján elnyomott ember kiszolgáltatottsága és szenve­dése formálja.. . Kora ifjúságától szenvedély forrósítja a leikét s így lesz művészként is harcos. Neve el­választhatatlan a szlovákiai ma­gyar ügy jobbra fordulásától. Élére áll a CSEMADOK-rvak, fő­­szerkesztője lesz az Új Szónak. A CSKP KB-nak hosszú évek óta tagja, nemzetgyűlési kép­viselő. Mozgalmas korba szü­letett, mozgalmas életet él. Nemrégen a Szlovákiai Képző­­művészeti Szövetség elnökévé választották. Életének mindent összegező summája: töretlenül kommunista és magyar. Mi, a Hét szerkesztői és min­den dolgozója azt kívánjuk Lő­rincz Gyulának hetvenedik szü­letésnapján, hogy még hosszú évekig tudjon örülni a küzdel­mesen visszaszerzett ajándék­nak úgy is mint kiváló közéleti személyiség, úgy is mint kiváló művész! SZERKESZTŐSÉG Lőrincz Gyula hetvenéves. Dió­szegen született négy évvel az első világháború kitörése előtt. Apja urasági gépész, géplaka­tos, fejlett igazságérzetű, bátor szokimondású, éppen ezért gyak ran kell változtatnia a helyén Mindig másutt próbál szeren­csét. Költözik a család, vándo­rol, a szegény és nyomorúsá­gos uradalmi élet, a nehéz cse­lédsors azonban változatlan, mozdulatlan, mintha megállt volna felette az idő. A gyermek Lőrincz Gyulára ez a fájdalma san szomorú világ hat életre­­szólóan. A tudatáig még nem jut el, de az ösztöneiben már munkál: azért születtünk a vi­lágra, hogy megtaláljuk ben­ne a helyünket és emberibb módon éljünk. A kerítésen kívül rekedt gyer­mek tör, zúz, rózsákat tép ki a földből, osakazértisből, ha a kerítésen belülre jut, s néha el­kapja a nadrágját a Lordy ku­tya, az uraság csábos ebe és csak széttépett nadrággal sza­badulhat. Kilencéves korában éri lelkét a leginkább felkava­ró, legmaradandóbb élmény, már a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának napjaiban. Hatvanéves korában Lőrincz Gyula erre így emlékezett visz­­sza: ...a kastélyhoz vonultunk. Ott Balázs Ferkó bácsi (a párt vezére, béresgazda) valamit mondott az uradalmi csősznek, az bement a kastélyudvarba, lelőtte a feléje szaladó Lordy kutyát és kinyitotta a nagyka­put. No gyerekek, ez most már a tiétek, szaladjatok, tépjétek le az összes rózsát, nem bánt már a Lordy. Mi pillanatok alatt ott voltunk a rózsafáknál, de a célnál megtorpantunk és egyetlen rózsát sem téptünk le. Minek? Hiszen most már mind a miénk. .. Ez volt a Tanácsköztársaság ajándéka nekünk, gyerekeknek, az egykor tiltott kastélykert, a rózsák. így ismerkedtem meg a kommunista mozgalommal, ki­lencéves koromban... Mikor mindez történt, Lőrincz Gyulóék a Nógrád-megyei selyppáltele­­ki uradalomhoz tartozó Vörös­majorban lakták. Sötét, nyo­masztó gyermekkor, a mély és áthidalhatatlan társadalmi el­lentétek szívet markoló élmé­nye formálja a fiatal Lőrincz Gyula tudatát, világlátását. Az uradalmak világából hozott él­mény vezeti a művész ecsetjét, alakítja, formálja művészetét. Igazuk van azöknak, akik azt írják róla: „Lőrincz Gyula mint művész is közéleti érdeklődésű ember és kezdettől fogva erő­sen kötődik a valósághoz. Nem menekül a megszépítő múltba, s nem áltatja magát a rózsa­színre festett jövővel. Már a pálya kezdetén született képek­ben az érzelmi hangsúly volt az elsődleges, annyira, hogy ez sarkallja a művészt monumen­talitásra, miközben a szociális tartalmat és az anyagszerűsé­get (Éhségfelvonulás 1*234), va­sokkal bejárja a Gorám völ­gyét, a Tiszahátat, figyeli, raj­zolja, tanulmányozza a nép éle­tét. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után egy évig Prágá­ban él, aztán 1935-ben Bratis­­lavába költözik. Itt részt vesz a Csehszlovákiai Magyar Tudo­mányos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak a kiállításán. Al­kotásaival aranyérmet nyer és megkapja az ezzel járó párizsi ösztöndíjat. Festészet és politi­ka, művészi hivatás és közéleti szenvedély nála elválaszthatat­lanok. Alapító tagja az Osztra­­vában megjelenő Magyar Nap című kommunista napilapnak és a Magyar Fiatalok Szövetségé­nek. Mint ' párizsi ösztöndíjas megismerkedik Erdélyi Ferenc festőművésszel, aki hollandiai otthonába, majd nyugat-euró­pai körútra hívja Lőrincz Gyu­lát. A flamand és a holland képzőművészettel megismerked­ve tér vissza Csehszlovákiába, és Bratislavában állítja ki ké­peit, rajzait, amelyek mind szo­cialista világszemléletet fejez­nek ki. 1936 végén már a CSKP megbízásából utazik Marseille­­be, ahol a spanyol forradalom megsegítésére érkező önkénte­sek szervezésének irányítását ellenőrzi. Innen hazatérve a Szlovákiai Országos Képzőmű­vészeti Kiállításon mutatja be újabb alkotásait. Vagyis Lőrincz Gyula akárhová kerül, akármi­lencéves korában kapott aján­dék megszépülő gondolatával próbál eligazodni a világ dol­gaiban. A kastély és csodála­tosan szép kertje egyszer már az övé volt (a Tanácsköztársa­ság napjaiban), sokáig azon­ban nem örülhetett az ajándék­nak. Vörösmarty szavaival élve: „Oda lett az emberék vetése." Az hát a feladat emberként, művészként, hogy visszaszerezni az egyszer már örömet szerző ajándékot! Korán bekapcsolódik a bal­oldali mozgalomba. A sarló­LÖRINCZ GYULA: TANYA (tempera) lamint a festőiséget is harmó­niába olvasztja." A középiskola elvégzése után Gustáv Maily és Harmos Ká­roly a tanítómestere. A tehet­séges fiatal Lőrincz Gyula a budapesti Képzőművészeti Fő­iskolára kerül, ahol Vaszary Já­nos tanársegédje lesz. Akprho­­vá sodorja is a szél, gyermek- és ifjúkora nyomasztó élményei­től nem tud szabadulni. A sú­lyos terhet viszi, cipeli min­denüvé magával. Munkál ben­ne, meghatározza a helyét, sze­repét a társadalomban. A ki­lyen megbízatással, az ecsetet nem teszi le, a vásznon és raj­zaiban is azért küzd, amiért közéleti emberként. Kitűnő mű­vész és jó politikai érzékű har­cos, aki a fasizmus előretörésé­nek esztendeiben nyíltan kiáll a barbarizmus ellen és 1938-ban a köztársaság védelmére szer­vezett vágtornóci (Trnovec nad Vá'horn) népi manifesztációnak egyik előkészítője és szónoka. Emigrációba kényszerül. Cseh festőkkel együtt Párizs­ban letartóztatják. S ha hír jön utána, az csak annyi, hogy MINDIG ELKÖTELEZETTEN 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents