A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-31 / 22. szám
VM\A\ /MAGYAR K KITÜNTETÉSE vonalvezetéssel, megkapó színekkel. A Lőrincz-képeknek hangulatuk van. Borúból derűbe átcsapó perspektívájuk, múltat tagadó és elvető jövőigénylésük. Színeiben, témaválasztásában érezhető az a már-már zaklatott nyugtalanság, amely egész életét is végigkíséri. Már fiatalon a baloldali mozgalmak tevékeny részese, s barangolása a sarlósokkal már úgy az ország felfedezése, hogy nyomor és éhínség nemcsak az uradalmakban van, de mindenütt. Festészet és politika, művészi hivatás és közéleti szenvedély együtt van jelen életében és művészetében. Ha fest, vásznán a nyomasztó komorságban ott feszül a változtatni akarás indulata és a jövőbe áradó optimizmusa. Ha leteszi az ecsetet, a közéletiség szenvedélyével veti bele magát az életveszedelmek-FAZEKAS IMRE érdemes művész Igaz, az elmúlt év decemberé ben már hatvanadik születésnapját ünnepelte, de még így is fiatal ahhoz, hogy szaklexikonokban keressük a nevét. És ez így is van rendjén, mert Fazekas Imre neve egyelőre sokkal jobban illik a színház mindig friss és mozgékony környezetébe, a világot jelentő deszkák sokszínű reflektorfényébe, a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulatának virító plakátjaira meg színlapjaira, mintsem porosodó könyvek sárguló lapjaira. Annál is inkább, mert kitüntetett művészünk — dacolva a hatodik x-szel - maga is friss és mozgékony jelenség színházi életünkben. Jó bizonyság erre, hogy a komáromi együttesnek ebben a szezonban bemutatott valamennyi darabjában játszik. Méghozzá nem is akármilyen szerepekben! Gogol: A revizor című komédiájában például a Főgondnok összetett figuráját alokította, jelentős szerepet kapott Sütő András télen bemutatott drámájában, az „Egy lócsiszár virógvasárnapjá"-ban, de Stefan Martin Sokol: Egyedül című színművében és az idei Jókai-napok előestéjén felújított „Szent Péter esernyőjé”-ben is. Nos, ha neve a különböző lexikonokban még nem szerepel, ám a Magyar Területi Színházban végzett lelkes és önfeláldozó munkájával, szerepeinek kel járó küzdelmekbe. Alapító tagja az Osztravában megjelenő Magyar Nap című kommunista napilapnak és a Magyar Fiatalok Szövetségének. 1936-ban a CSKP megbízásából Marseillebe utazik, ahol a spanyol forradalom megsegítésére érkező önkéntesek szervezésének az ellenőrzését irányítja. 1938-ban egyik előkészítője és szónoka a köztársaság védelmére szervezett vágtornóci (Trnovec nad Váhom) népi manifesztációnak. Majd emigrációba kényszerül és Párizsban letartóztatják. Itthon a rendőrség bratislavai műtermét lepecsételte. 1939 decemberében politikai megbízatással Pestre utazik, s ott is letartóztatják. A felszabadulás Magyarországon éri, s a magyar művészeti élet egyik szervezője. Forradalmasító plakátokat készít, s „Emlékezés" címmel megjelenik grafikai albuma. Kassák az számszerűen is gazdag, jellembelileg szerteágazó skálájával mindenképpen összegyűjtött már egy tekintélyes lexikon-cikkre való említendőt. Ha pedig ehhez azt is hozzágondoljuk, hogy az egyre jobb játéklehetőségek és a javuló közlekedési feltételek ellenére még ma is igazi hőstettnek számít tájoló színésznek lenni, estéről estére autóbuszra szállva az országot járni; akkor egyhamar nyilvánvalóvá válik: a tehetség mellett elszánt hittel elegy akaraterő kell ahhoz, hogy valaki a vándorszínészetre tegye életét. Fazekas Imrében immár huszonhatodik esztendeje lobog a elragadtatás hangján ír róla. Ugyanebben az évben (1946) visszatér Bratislavába. Élére áll a szerveződő magyar kulturális életnek. S megint a korábbi életvitel. Közéletiség és műterem. Elvhűség, magas funkciók és ecset. Ecset és vászon. A modern kor modernségével. CSKP KB tag, nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK KB elnöke, az Új Szó főszerkesztője, s napjainkban a Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség elnöke. Mennyi minden műteremvilágán kívül. Ha annyiszor látták őt Prágában és másütt az országban, gyűléseken, testületi üléseken, mikor tartózkodott műtermében? Annál is érdekesebb ez a kérdés, mert közben országos kiállításokon és tárlatokon mutatja be munkáit..., mert 59-ben részt vesz a csehszlovák képzőművészek IV. prágai seregszem. színészet iránti lelkesedés lángja. Viszonylag későn, már a harmincadik életévén is túl lett tagja a komáromi színház akkoriban alakult fiatal együttesének. Rengeteg igyekezettel, akarással és ennél is több tanulással teltek az első színészévek, művészileg azonban eléggé visszhangtalanok maradtak, mert az ötvenes évek szellemének megfelelően egy egész sor sematikusabbnál sematikusabb szerepet játszott. A rendezők szinte beskatulyázták őt: a papírízű funkcionáriusok, szövetkezeti elnökök és kulákok figuráit osztották rá. Az igazi, már színészileg léjén ..., mert nagyszerű grafikáit (Dózsa György katonái) hazai és budapesti tárlatokon állítja ki..., mert a Hontalanok (1947), Kosúti sortűz (1959), Vándorok (1967) és Szerelmesek a pusztán (1970) cimű kitűnő alkotásai két országban lettek egycsapósra ismertté. 1971-ben a Madách Kiadó „Lőrincz” címmel megjelenteti Szíj Rezső monográfiáját, amelyben a szerző Lőrincz Gyula művészetét olyan jelzőkkel illeti, hogy alakjai mindig cselekszenek, s legkiemelkedőbb műveiben a kompozíció és a perspektíva törvényei szinte klasszikus tisztasággal érvényesülnek. Elmélyült művészetét, életének rendkívül értékes és gazdag munkásságát ismerték el, amikor á köztársasági elnök Lőrincz Gyulának a nemzeti művész címet adományozta. is értékes szerepek csak aztán jöttek: Brazovics Athanász az Aranyemberben, Dőry báró a Különös házasságban, Tulipán szabómester az Ingyenélőkben, egy cvikkeres öregúr Čapek: Anya című drámájában, Csörgheö Csuli az Úri muriban és még tovább is sorolhatnák alakításait, ahol mór őszinte humorral, iróniával vagy drámai erővel játszott; ahol a klasszikus vígjátékokban is megtalálta azokat a lehetőségeket, melyektől a klaszszikus inkább jelenérvényűvé lett, inkább keserves, mint víg; ahol inkább fintor van a darab végén, mint nyájas mosoly. Ezek a máig is emlékezetes szerepek megfelelő kiindulási alapot és átmenetet jelentettek az elmúlt évtizedben nyújtott érett és átgondolt, színészileg a legapróbb részleteiben is kidolgozott alakításaihoz, amelyek közül elsősorban a Volpone és a Falstaff tűnnek ki, de épp úgy emlékezetes figurái színészpályafutásának a kecskeméti főbíró alakja A beszélő köntösben vagy Bala nzoni doktor Goldoni vérbő vígjátékéban, A hazugban — hogy csak négyet említsek a hetvenes évek szép számú, sikerrel megformált szerepei közül. Következő szerepeiben pedig Fazekas Imre most már — megérdemelten — érdemes művészként lép majd a rivaldafénybe, a közönség elé. Foto: Igor Grossmann, Kontár Gyula, Prandl Sándor HÉTVÉGI LEVÉL Szocialista társadalmunk óriási vívmánya, hogy nálunk nemcsak egy nap, de szinte az év minden napja a gyermekeké. Társadalmunk a gyerekekről való gondoskodást életünk egyik legfontosabb feladatának tartja, mert hiszen a ma gyermekeiben látja a szocializmus és a kommunizmus építésének folytatóit. A róluk való gondoskodás egyben a szocialista társadalom jövőjének megalapozása is. Igen jelentős ebben a tekintetben az a tény, hogy szocialista társadalmunkban nincsenek nélkülöző gyermekek, és a családok, az egyes emberek szociális és létbiztonsága a gyermekek gondtalan életében is visszatükröződik. Ennek oz alapja az, hogy a szocializmusban minden ember számára - éspedig nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is — biztosított a munkához való jog. A szocialista társadalom nagy összegeket fordít onya- és qyermekgondozásra: szülési és gyermekgondozási segélyekre, családi pótlékokra, továbbá gyermekintézmények, napközi otthonok, iskoloi étkezők létesítésére és fenntartására. A gyermekekről való gondoskodás ugyanis szocialista társadalmunkban nem merül ki az anyagi javak biztosításában, habár ennek elsődlegesséae vitathatatlan. De ezzel párhuzamosan szocialista államunk gondoskodik a gyermekek szellemi fejlődéséről is, a bölcsődétől az óvodán keresztül egészen a főiskoláig. Ezek az intézmények a zsenqe gyermekkortól biztosítják mindazon elméleti és gyakorlati tudás elsajátítását, mely rövid pár év múlva majd döntő mértékben befolyásolja az orszóq aazdasógi, politikai és kulturális fejlődését. Hazánkban a művelődés mór réaen nem egyes osztályok kiváltsága; az a lényeg, hogy mit tud a qyermek, mennyire sajátította el s tudja a gyakorlatban érvényesíteni azokat az ismereteket, amelyek szocialista társadalmunk építésében szükségesek. A gyermekévek nálunk valóban játékos évek, a qondtalonság évei, amikor a gyermek minden tekintetben érzi o csalód és a társadalom maximális gondoskodását. Persze ezek az önfeledt, játékos évek azok, amikor eqyúttol a gyermekek erkölcsi és esztétikai magatartása is kiformálódik. A gyermekeknek és a fiataloknak további gond nélküli, békés életet és sikeres tanulást kíván a Hét szerkesztősége. 3
