A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

GÖMÜR NÉPZENÉJE A3. A csehszlovákiai magyarság több olyan etnikummal bír, amely erő­sen hagyományőrző, s a mai napig megőrizte ősi néphagyományait. Ilyen hagyományőrző vidék a Palócföld gömöri része. Eddigi népdal­­gyűjtéseink során mindazokat a népdalokat, amelyeket Kodály Zoltán a század elején Gömörben feljegyzett, 50-70 évvel később én is számos változatban rögzítettem. A régi stílusú népdalok továbbélését mi sem bizonyítja jobban, mint Kodály Zoltán „Gömöri dal" című népdalfeldolgozásának dallamváltozatai, amelyek még ma is meg­találhatók Gömörben. Kodály népdalfeldolgozásában felhasznált régi stílusú népdal egyik közeli változatát 1973-ban Balogiványiban (Ivanovce) is megtaláltam. Kodály Zoltán a népdalfeldolgozásaiban mindig szem előtt tartotta a magyar népdal egyik alapvető jellegzetességét, az egyszólamú­­ságot. Azért, hogy a művészi feldolgozásban ne sértse meg ezt a jellegzetességet, a kompozícióban a polyfon többszólamúságát használta, amelynek az a lényege, hogy egyik szólam sem játszik alárendelt, kísérő szerepet, hanem mindegyik önálló dallamot alkot, önálló életet él. A mester a népdalok feldolgozásáról egyik írásában így vall: „Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozás­sal közelebb vinni a közönség ízléséhez. Kell rá ruha, ha már be­hoztuk a mezőről a városba. De a városi öltözetben félszeg, szoron­gó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozzuk, a kíséret mindig csak elveszett mezőt és falut igyekezze pótolni." A gömöri dalnak számtalan változata él a palóc vidéken. Nem minden változat ilyen ép, mint a mai számunkban közölt, és nem minden változatát éneklik ugyanerre a szövegre. Tehát ez a dallam sem kötődik egy szöveghez. Vannak változatok, amelyek még egyes soraikban őrzik az ép változatok emlékeit, dallamfordulatait, de a variálódás során a második és negyedik sor annyira hasonlóvá vált, hogy szinte úgy hat, mintha fél dallam volna. Dallamunk leg­gyakoribb kapcsolata egy balladás dal szövegével van, amely szin­tén nagyon elterjedt. Ez a: „Leégett a Szent Péter hodály. . ." kezdetű pásztor-tematikájú dal, amely sok esetben összeötvöződött Petőfi „Alku" című versének népies dallamváltozatával. ÁG TIBOR GÖMÖRI DAL Az 1935. évi Középiskolai Dalosünnep közös éneke Poco rubftto J * u rrrr pr^r *. ■t p * J Az én fr( jk-röm,a Vi-rtg, a Vl-ráf. Le - tör ■£—m £ m m__ Az én ök-rom,» Vt-ríg, a VI-rág, Lé-tör-te a ker-be Ja rí­mf dim­írtfi----------­rr > 4 .. la - ha? rs El-megyek én az Al-föld-re PP in-ne a, Et - mS-gyék in Parlando rubato J * 9^ léi... - ■■ = r mj..rp Az én ők—rom a Vi—rág a Vi—rág, Lé—tör—te jq Ipar—be ja ré—zé—dat,-&4. * r. 5 J é=A =3= >— —f— *----•-----------------------«----—-----------------w Héj, re—zé—da, ré—zé —da, ré------zé—da, iCi i7\ Balogiványi (Ivanovce) Énekelte: Gyüre József (60) Gyűjtő: Ág Tibor, 1973 Megálmodtam már én azt az éggyet, Hogy éngém a bíró fia szerét, Pedig úgyse, nem mégyék hozzája, Mert nincs néki hat holdas birtoka. (Cakó-Cakovo) Ha meg-ha—lók, ül—tesd a si—rom — ra. «^4

Next

/
Thumbnails
Contents