A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
Rubato J'K ■fie m He—gyen q nyáj, me-gyen a riyaj, ♦ m Kör-ryes-kiS—rül a gaz al------ján, Egyházasbást (Nová Bašta) Énekelte: özv. Dancsók Józsefné, Vince Erzsébet (1888) Gyűjtő: Ág Tibor, 1952 Ki megy amott, ki megy amott, Kinek a babája megy ott, Vagy az enyém, vagy a másé, Vagy a kedves pajtásomé. U----gyón hogy dili----------jak e------lej----be, Kecső (Kečovo) Énekelte: Hegedűs Lajosné, Lőrincz Ilona (1935) Gyűjtő: Ág Tibor, 1960 A kecsöi kertek alatt, Három rossz nyavalya szaladt, Fogja meg a legényeket, Mért szeretnek menyecskéket. GÖMÖR NÉPZENÉJE/2. A mai népdalgyűjtő elsősorban is azok után a népdalok után kutat, amelyeket a népdalgyűjtés úttörői már a század elején rögzítettek. Nagyon izgalmas kérdés, hogy ezeket a népdalokat, ma még ismerik-e, ha igen, kik és hogyan. A népdal amíg él, állandóan változik, variálódik, nemcsak vidékenként, de még egy faluban is, sőt egy énekes előadásában is. Sokszor hallottam falusi énekestől ilyen kijelentést: „ezt a nótát a rádióban is hallottam már, de ott rosszul mondták". A valóságban nem arról van szó, hogy a rádióban közvetített népdalt rosszul énekelték, hanem arról, hogy annak a népdalnak más vidékről való változata hangzott el, amely éppúgy lehetett szép, csiszolt és értékes, mint az, amelyet énekesünk ismer. Egy népdalról sohasem mondhatjuk azt, hogy ilyen és ilyen, csak azt, hogy akkor, amikor a gyűjtő rögzítette, az énekes úgy énekelte. Tehát a népdal rögzítése hasonló a fényképhez, a pillanatfelvételhez. Ahogy a személy, akit fényképezünk sem tud ugyanolyan helyzetben maradni a következő felvételkor, ugyanúgy két teljesen azonos népdalfelvételt sem lehet készíteni. Számtalanszor tapasztaltuk, hogy ugyanaz az énekes, ugyanazt a dalt, egy bizonyos idő eltelte után mór kisebb-nagyobb eltéréssel énekli. Ezért rendkívül érdekes megfigyelni, miben változik a népdal egy fél évszázad alatt, amikor már több nemzedék vette át a hagyományt. Kodály Zoltán egyik legnagyobb lélegzetű népdalfeldolgozása a „Mátrai Képek" első dallama a Vidróckiról szóló betyárballada. Ez a dallam egyike azoknak a régi stílusú népdaloknak, amelyek még ma is élnek. Gyűjtéseink során, több mint ötven változatát jegyeztük fel a Palóc-vidéken. A változatok szövege nem mindig Vidróckiról szól. Sok változata pásztor tematikájú, lírai, sőt néhány helyen balladát is énekelnek ró. A legtöbb esetben egy helységben is többféle szöveggel ismerik, tehát a szöveg és a dallam kapcsolata laza. Néhány kezdősor: A minap az akol mellett, Három juhom hatot ellett, ... Pallagon legel a juhom, Csüng-büng rajta a kolompom, .. . Má két hete, vagy már három, Hogy a számadóm nem látom, ... Sokat arattam a nyáron, Keveset háltam az ágyon, ... Édesanyám mondta nékem, Minek a szerető nékem, ... Igyunk arra, aki búsul, kinek könnye földre csordul, . .. stb. Nos, mi a tanulsága a mai gyűjtőnek az összehasonlításnál? Az előkerült változatok száma bizonyítja, hogy ez a régi stílusú népdal még ma is él. A változatok részletes összehasonlítására még nem került sor, de egy bizonyos. A mai változatok nagy része ép és csiszolt forma, tehát az elmúlt fél évszázad alatt nem romlott, nem kopott. A változatok egy részét, nemcsak kötetlen (rubato) előadásmódban hallottuk, de feszes táncritmusban is. Mai számunkban közölt két változat közül az A kötetlen előadásé, Vidrócki ballada töredéke, a B feszes ritmusú táncdallam, amelynek szövege már inkább lírai hangú. AG TIBOR Tempo giuato 66 iű—ö—b—fc----------------------k—--------------—-------- +----------h , M W 5 7 M YX V m 7 W 1 ■v:f ■■ ' ' Ma—lom he—gyén e—sík a ho, Kék. ne—fe—le.jcs, ba—zsaj------li-----kom, Ne—fe-----led] el kis an---------gya-----lom.
