A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-17 / 20. szám
vei a lépcsőházban nem égett a villany — kézilámpa mellett botorkáltuk végig a pincét, valamint az első és a második emeletet, A pincében senkit sem találtunk ugyan, de az egyik első és második emeleti „lakásban" hihetetlen látvány fogadott. A második emeleten egy púpos öregasszony mentegetőzött, hogy nincs nála idegen, az első emeleten pedig törött ablak mellett, piszkos rongyokba burkolva egy 30 év körüli férfi feküdt. Az igazolványaik rendben voltak ugyan, a rendőrök azonban még a szekrényekbe is betekintettek. Búvóhelyként tartják ezeket a lakásokat nyilván, csavargók, körözött személyek, festett nők húzódnak meg itt olykor. Szerencsére kevés ilyen lakással dicsekedhet fővárosunk ma már és csak azért nem füstölték ki ezeket a lakásokat eddig, mert jó „egérfogója" a züllött személyeknek. HALOTT A KAPUBAN Sokat gondolkodtam, hogy beszámoljak-e az alábbi esetről. Annyira gusztustalan ugyanis, hogy még ma is émelyeg tőle a gyomrom. Meg kell azonban írni, hiszen csúnya példája ez az emberi közönynek és az emberi önzésnek. Nos, az egyik kórház előtt néhány ácsorgóra figyelt fel járőrünk. Ezek és a kórház portása mondták el azután, hogy mi a bámészkodás oka. Az egyik trolibuszon egy halottat találtak. Valószínűleg a szívinfarktus végzett vele pilla-A „BENGALI KALICKA" Az éjszakai akció sok más izgalmas és kevésbé izgalmas eseménnyel szolgált még, kriminalisztikai szenzációt azonban nem hozott. Előfordult persze, néhány részeg kizsebelése is, a tettesek azonban nem sokáig élvezhették az ebül szerzett pénzt, órákon belül lefülelték őket. Tragikomikusabb volt azonban azoknak a részegeknek a sorsa, akiknek nem jutott már hely az alkoholelvonó egészségügyi intézet úgynevezett részegek szobájában. Ezeket a rendőrkapitányság által „bengáli ftalickának" nevezett szobáiba zártók, külön szobába a nőket s külön helyiségbe az elázott „urakat“. Ml LENNE NÉLKÜLÜK? Fővárosunk felett szürkült már az égbolt, amikor mikrobuszunk parancsnoka lefújta végre az éjjeli razziát. És bár fényképész kollégámmal együtt alig álltunk már a lábunkon, mégis megállapíthattuk, hogy szükséges bizony az ilyen akció. Mert ha nagy szenzációk nem is fordultak elő, mégis jó érzés az, hogy bár akad még a bűn berkeiben felderíteni való, a rend derék őrei mindent megtesznek nyugalmunk érdekében. Ne nézzük hát fekete szemüvegen keresztül a közbiztonsági apparátus bűnmegelőző akciót, hajtsunk fejet eredményeik előtt is. Csak a Bratislavai I. városkerület rendőrkapitányság közegei Odulakó Bratislavában natok alatt. Az utasok azonban, '"■ogy elkerüljék az időveszteségjáró kihallgatásokat, nem fái a mentőket és a rendőrséget, hanem egyszerűen kitetzk a halottat a kórház bejárata elé. Aztán telefonálta meg valaki —természetesen, nevét elhallgatva —, hogy mi történt. Persze, a vizsgálat néhány órán belül kiderítette, hogy nem történt bűneset, erkölcsi szempontból azonban mindnyájunkat felháborított e tett elkövetőinek példátlan közönye. tavaly 540 bűnözőt tartóztattak le és 75 körözött személyt állítottak elő. Ami azonban ennél is ékesebben beszél, 1978-cal szemben 1979 végéig 90-nel csökkent a bűnesetek száma és két és fél százalékkal több bűncselekményt derítettek fel. Szükség van tehát rendőreink áldozatos munkájára a szocialista törvényesség s a közrend védelmében. Becsüljük meg őket! NEUMANN JANOS Zolczer László felvételei BŰN ÉS BÜNTETÉS A bűn és bűnhődés elbírálásának kérdésére sokáig sorolhatnánk a különböző példákat, hiszen a büntető jogszolgáltatás tulajdonképpen egyidős az emberi társadalommal. Az ókori kőtáblák épp úgy említést tesznek a bűnökről és azok büntetéséről, mint a későbbi pergamentekercsek ... Mindig a társadalom érdekei határozták meg, hogy melyek a nagyobb s melyek a kisebb bűnök, vétkek — és melyikét hogyan büntessék. Régebben olykor évszázadok is elteltek, amíg a büntető törvények gyűjteményén változtatni, kiegészíteni, igazítani kellett. Napjainkban, a társadalmi és gazdasági életben bekövetkező változások viszont sokkal gyakrabban teszik indokolttá, hogy egy-egy új paragrafussal bővüljön a bírói ítélethirdetés alapjául szolgáló Büntető Törvénykönyv. Elöljáróban le kell szögezni, hogy ezeket a módosításokat nem a bűnözés számszerű emelkedése, hanem a különféle törvényszegő cselekedetek skálájának gazdagodása teszi szükségessé. Ellenkezőleg, e téves feltevéssel ellentétben: a sokoldalú és alapos bűnüldöző munka eredménye, hogy hazánkban a bűnözés az utóbbi esztendőkben enyhén csökkenő irányzatot mutat. Hozzájárul ehhez a bírósági tárgyalótermek szigorúbb légköre, a közbiztonsági szervek határozottabb fellépése a garázda elemek ellen, de a veszélyes bűnözőkkel szembeni utógondozás is büntetésük letöltése után. Vaion melyek azok a bűncselekmények, amelyeknek megtorlására — hazánkban — a jogalkotók csupán újabban szöveaeztek paragrafusokat, nehogy olyan visszás helyzet álljon elő, hogy nincs tétel, amelynek alapján egy-egy komoly bűncselekmény előfordulása esetén büntetni lehetne a gaztett elkövetőjét. Ide tartozik például a terrorcselekmény. Ilyesminek minősül, ha valaki túszt szed vagy jelentős anyagi javakat kerít hatalmába és bizonyos követelések teljesítésétől teszi függővé foglyainak szabadon bocsátását, illetve a bűntett révén zsákmányolt javak visszaadását. Ha a terrorcselekménynek emberáldozata van, vagy különösen súlyos kárt okoz, akkor az elkövető a legsúlyosabb büntetéssel sújtható. Ilyen esetre volt példa annak a tavaly halálra ítélt gazembernek az esete, aki egy iskoláslányokat szállító buszt kerített hatalmába, majd követeléseinek gyilkossággal szerezve nagyobb nyomatékot, tiltott határátlépésre szánta el magát. ., Következményeiben nagyon hasonló bűncselekmény az is, amit a köznyelv légi kalózkodásnak nevez, így természetes, hogy a büntetési tételek is hasonlóak. Igaz, következményeiben ugyan enyhébb, de „népszerűségében” — sajnos - egyre fölkapottabbá váló bűncselekmény a környezetés természetkárosítás. Nem szorul bizonyításra, hogy napjainkban különös jelentősége van a környezetvédelemnek, ezért erre vonatkozó részében a Büntető Törvénykönyv kimondja: aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentős mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja, az bűntettet követ el és bíróság i lag felelősségre vonható, sőt, szabadságvesztéssel is sújtható. Elítélhető az olyan személy is, aki fokozottan védett növényt, állatot elpusztít avagy természetvédelmileg óvott földtani alakulatot súlyosan megrongál. A friss tárgyalótermi példák közül hadd említsek csak egyet-kettőt! § Stratená község határában egy asszony legalább 200 darab védett növényt szakított le száráról, hogy csokrokba kösse zsákmányát. A kíméletlen természetcsonkítás anyagi értéke mintegy 50 ezer korona, jogi „számlája" pedig egy évi feltételes börtönbüntetés. § Hat hónapi, ugyancsak feltételes börtönbüntetést kapott az a túlbuzgó lepkevadász, aki a Szepesi—Gömöri Karszthegységben (Slovenský raj) 15 védett pillangófajjal gazdagította meglévő gyűjteményét. A tanulság ebből nyilvánvaló: törvénytiszteletre nemcsak a munkahelyen vagy baráti körben, de az erdei séták során is szükség van. Hazánkban, legalábbis egyelőre, csupán elvétve dívik a világ számos országában már mind több áldozatot szedő kábítószerfogyasztás. Az újabban fogalmazott paragrafusok szerint büntethető az a személy, aki kábítószert készít, megszerez, tart, forgalomba hoz vagy értékesít. Ugyanez áll azokra is, akik kábítószer-csempészéssel keresik meg „mellékes zsebpénzüket" s büntetésük indokolt esetben akár több évi börtönre is terjedhet. Amennyire kortünetként jelentkező, modern bűncselekmények a fentiek; annyira régiek, szinte az emberiséggel egyidősek a vagyon ellen elkövetett bűntettek. Manapság az összes elkövetett s felderített bűncselekménynek több mint a fele tartozik a törvényszegő tetteknek ebbe a csoportjába. Ezeknek egy része kisösszegű bűntett, amit általában szabálysértésként bírálnak A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK el az illetékesek. A vagyonjogi törvénysértés határa dönti el: vajon vétségről vagy bűntettről van-e szó?... Különösen nagy érték jogtalan eltulajdonításáért több évig terjedő szabadságvesztés a „jutalom" és bíróságaink hasonlóképpen ítélkeznek a csalók és sikkasztok ellen indított bűnvádi eljárásokban is. A bűn és büntetés kérdésének eldöntésében az az alapelv, hogy minden bűnelkövetőknek el kell nyernie méltó büntetését. A bűnhődést célzó törvények célja mégsem a megtorlás, hanem az elriasztás, az átnevelés, a további bűncselekményektől való visszatartás. A bűnüldözés és a joggyakorlat mindennapi tapasztalatai azt mutatják, hogy az ítélethirdetés utáni büntetés leghatásosabb formája a szabadságvesztés. Ennek három fokozata van érvényben: a legenyhébb a fogház, majd a szigorított fogház vagy a börtön és a fegyház. Fogházba általában gondatlan cselekmények elkövetői kerülnek, jelentős részük közlekedési bűncselekményt követett el. Börtönbe a közepes törvényszegők kerülnek, fegyházba pedig általában a „nehéz fiúk", azaz a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői vagy a visszaeső bűnözők. A szocialista törvényesség döntő fontosságú alapelve az igazságos ítélkezés, s amennyiben valakit szabadságvesztéssel kell sújtani, úgy az a cél, hogy a büntetés-végrehajtás — a szükséges elzártság mellett — az elítéltek és a külvilág közötti kapcsolat fenntartását biztosítsa, sőt, jó magaviselet jutalmául ennek fokozását is. A bűn és büntetés kérdésében hazai igazságügyünk egyik fontos szempontja az elítéltekkel, tévútra sodródottakkal szembeni humanizmus. Bírók és ügyvédek, ügyészek és a büntetés-végrehajtó intézetek nevelői egyaránt tudatában vannak, hogy a szabadságvesztés olyan állapot, amelyben a személyiség formálása a legfontosabb szempont; amelynek során az elítélt jóindulatú szigorral kell visszakormányozni a szabad életbe. Persze, ehhez - a börtönbüntetésre ítélt egyén szabadulása után - a társadalomnak is hathatós segítséget kell nyújtania. 17
