A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
A GARAM MENTE NÉPZENÉJE VI. Csanádi-Vargyas „Röpülj páva, röpülj" című népballada gyűjteményében, balladánk tartalmáról a következőket olvashatjuk: „A kedves szavára megszólaló halott balladája jelképes történet: a szerelem hatalmának példázata. Nem a lejátszódó esemény valóságos benne, hanem a költői módon megvalósuló vágy: holtában is megszólal, akit igazán szeretnek. A halott legény faggatózása - szeretik-e? menynyire szeretik? - szinte csak gyöngéd alkalom-adás a lánynak szerelme bizonyítására." A mai számunkban közölt deméndi változat kissé eltér az eddig feljegyzett többi változattól. A legtöbb változatban ugyanis legényről van szó, hisz a publikációkban is a „Megölt legény" cím alatt közlik ezt a típust. Ugyan nem egyedülálló jelenség népballadánkban a nemek cseréje, hisz a „Rossz feleség" címen ismert balladánk hazai változataiban is felcserélődtek a nemek. A mi változatainkban a férj az, aki nem akar hazamenni a kocsmából. Ennél meglepőbb jelenség a ballada indítása. „Eladtak egy szép lányt, Három arany pénzért,"... Az eddig feljegyzett változatok túlnyomó többsége a vízbedobás motívumával kezdődik. Kivételt képez egy néhány ipolyvidéki variáns, melyekben egy juhászlegényt találnak egy fa alatt meghalva. Egy ipolykéri (Kiarov) változatban a saját apja gyilkolta meg a juhászlegényt. Több olyan változat is van, amelyben betyárballadával, — főleg Bogár Imre balladájával keveredik. Ilyen változat egy zsérei (Žirany): — Nem vagyunk zsiványok, Sem pedig betyárok, Gazdagoktól elraboljuk Szegényeknek adjuk. Bemegy a kocsmába, Rágyújt a pipára, Valahányszor rágyújtana, Mégse gyújthat rája.- Ma öltünk egy gazdát, Ezer forintjáért, Belédobtuk a Tiszába, Két fehér lováért. A továbbiakban a szöveg azonos a többi változattal. A ballada legkorábbi feljegyzése 1846-ból származik. A hazai gyűjtések során, Csallóköztől Bodrogközig, eddig 42 változatát rögzítettük. Valamennyi 6, 6, 8, 6 szótagszámú verssorokból áll. Dallama sok esetben azonos a Bogár Imréről szóló betyárballadával, valószínűleg az azonos metrika alapján. AG TIBOR „vv 1» Rubato Deménd (Demandice)) Énekelte: Prandorfi Rozália (77) Gyűjtő: Ag Tibor 1976 o: 9------------------------9---------I I I El—ad—tak egy «ep Iont, Ha—rom a—rony i * . pert—zeet, Be,—ve— tét—tek 5.V.SZ. Du—rt<i — bo, Kleny-asz—szony ru—hói—ba. Duna be nem vette, Partjára vetette, Arra mént a halászlegény, Hálójába tette. Arra ment az apja, Kelti, azt nem hallja,- Kel föl, kel föl édes lányom Borulj a vállamra. Arra ment a bátyja, Kelti, azt sem hallja,- kel föl, kel föl, kedves testvér, Borulj a vállamra. Arra mént a babája, Kelti, azt meghallja,- kel föl, kel föl, kedves rózsám, Borulj a vállamra.- Csináltatsz-e nékem, Diófa koporsót?- Csináltatok, kedves rózsám, Márványkő koporsót.- Behúzatod-é azt, Fekete posztóvá[?- Behúzatom, kedves rózsám, Fekete bársonnyal.- Beszégeled-é azt, Apró drótszögekkel?- Beszögelem, kedves rózsám, Arany, apró szöggel.- Kikisértesz-é a Temető sáncáig?- Kikisértfek, kedves rózsám, örökös hazádig.
