A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

A Lehár-emlékmu makettje LEHÁR-EMLÉKMŰ Ezernyolcszázhatvan április 30-án született Komáromban Lehár Fe­renc, a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Mosoly országa, a Ci­gányszerelem és még sok más operett világhírű szerzője. Habár születésén kívül nagyon kevés szál fűzi szülővárosához, mégis büsrkén valljuk őt magunkénak, hódolunk az egész világon nagy­ra becsült művészete előtt. A Komáromba (Komárno) lá­togató sok ezer turista a külön­böző értékes műemlékek mellett élénk érdeklődést tanúsít a Le­hár Ferenc életével összefüggő emlékek iránt. Az elmúlt évek folyomán Komárom nagy fejlő­désen ment keresztül. A nagy­arányú építkezés mellett az ille­tékes szervek évről évre nagy összegeket fordítanak a város műemlékeinek védelmére, kar­bantartására. Mivel már régen hiányzik Komáromban a város nagy szülöttének tiszteletére emelt emlékmű, az elmúlt év fo­lyamán a város párt- és állami szervei úgy döntöttek, hogy a nagy zeneszerző születésének évfordulója alkalmából Lehár­­emlékművet emelnek és parkot létesítenek. Az igényes emlékmű megal­kotására Emil Venkov szobrász­művész kapott megbízást. A park és az emlékmű terveinek szerzői Milan és Ivica Schwarz Komáromban lakó műépítész­­házaspár. Kérésemre összejöttek az alkotók Emil Venkov szob­rászművész műtermében, hogy el­beszélgessek velük a készülő em­lékműről és parkról, bemutatva a nagyközönségnek. Emil Venkov Bratislavában élő és alkotó szobrászművész a Győ­zelem szobra és a felkelési em­lékmű, Lenin és Komenský port­réi és sok más országos hírű al­kotás megformálója így vallott új művéről: — Csaknem tíz évvel ezelőtt alkottom meg a város számára a Mártírok emlékművét. Akkori­ban megszerettem ezt a szépen fejlődő Duna menti várost és lakóit. Ezért örömmel fogadtam el a megbízást, hogy megalkos­sam a Lehár Ferenc emlékmű­vet a város számára. Nagy len­dülettel kezdtem munkához. Min­den elérhető fényképet és film­dokumentumot áttanulmányoz­tam. hogy minél jobban meg­ismerjem a nagy zeneszerző sze­mélyiségét és a kort, amelyben élt és alkotott. Számos tanul­mány elkészítése után elhatároz­tam, úgy alkotom meg a Lehár­­emlékművet, hogy az kifejezze a zene és a színház világát, de ugyanakkor a mai kor emberé­hez is közel álljon. A 255 cm magas bronzszobrot, hogy a tér­ben minél jobban érvényesüljön, egy 150 cm magas talapzatra állítottam. Ez a héttonnás már­­ványtömb-taiapzat a karmester vezénylő pultjára emlékezteti majd a nézőt, hiszen a zene­szerző szobormását karmesteri pálcával a kezében alkottam meg. Az emlékmű mellett levő hatszög alakú díszelemen a vá­rosi szervekkel való közös meg­egyezés • alapján a következő szöveget helyezzük el: „Ezen a helyen állt a világhírű zeneszer­ző szülőháza. A szobrot és a parkot Komárno városa létesítet­te a zeneszerző születésének 110. évfordulója alkalmából.” A szo­bor öntési munkálatai jól halad­nak. Az emlékmű ünnepélyes fel­avatására június 5-én kerül sor. Schwarz Milán mérnöí: — Az emlékmű és környéke a jövőben három fontos feladatot lát majd el városunkban, és ezt a terve­zésnél kellőképpen figyelembe is vettük. Az első feladatunk az volt, hogy méltó emléket állít­sunk Lehár Ferencnek, városunk világhírű szülöttének azon a he­lyen, ahol a szülőháza állott. (Lehár Ferenc szülőházát az el­múlt évben bontották le. (Az új park értékes zöldövezettel gaz­dagítja majd a várost: az össze­sen 56 ár területből 33,5 ár ke­rül beültetésre, füvesítésre. Harmadsorban az új park az emlékművel méltó kapuját fog­ja majd képezni városunknak a A Lehár-emlékmü részlete (ta­nulmány) Fotó: Platzner L határátkelőhely felé. Az emlék­műhöz szorosan hozzátartozik majd három teraszosan elrende­zett, részben márvónylapokkal ki­rakott füves terület, ezek a szín­padot jelképezik, hiszen Lehár a művein keresztül ma is mint színpadi szerző él az emberek emlékezetében. Az utak minden oldaláról a központi emlékmű­höz vezetnek. A park hátsó ré­szében márványlapokkal burkolt pódiumot létesítettünk, ahol majd a szabadtéri hangversenye­ket lehet tartani. A park és az emlékmű kör­nyékét jól kiegészíti majd a ko­rábban csak a Szovjet Folyam­­hajózási Vállalat kirendeltségé­nek kezelésében volt s felújított épület, itt a Dielo nyit repre­zentatív műcsarnokot, boltot. Ugyancsak itt kap elhelyezést a Lehár-cukrászda és az ifjúsági könyvtár egyik részlege. BENDE ISTVÁN AZ ELSŐ HANGOSFILM SZLOVÁKIÁBAN ötven évvel ezelőtt, 1930. már­cius 10-én, a nyitrai Fürdő (ma Radlinský) utcában már dél­utántól hemzsegtek az emberek a Palace (mo Moszkva) mozi előtt. Nagyon is érthető okból. A falragaszok azt hirdették, hogy bemutatják az első hangosfil­met .,, A bejáratnál találkoztam Stark Gyula igazgatóval. Gratuláltam az ügyes vállalkozónak. — Valóban gratulálhat mondotta mert egész Szlo­vákiában mi mutatunk be első­ként hangosfilmet. Egy nappal előztük meg ezzel a bratislavai Urániát, amely csak holnap ve­tít. Hiába, Nyitrának megvan a maga hagyománya, ami a mozit illeti. Nos, ez igaz volt. Nyifrán már 1900. november 10-én meg­nyitotta Adler Zsigmond az első mozit American bioscop néven. Az érdeklődés mindjárt az elő­adások alkalmával olyan nagy volt hogy a deszkából összetá­kolt nézőtér a látogatók súlya olatt beszakadt. 1908-ban kezd­te meg Deutsch Gyula a vetí­tést a Meteor mozgóban, egy deszkaépületben, amely ott állt a mai bírósági épülettel szem­ben. (Ma a Stavoprojekt épüle­te áll a helyén.) A némafilmek­hez itt egy nyitrai zeneszerző, Nemrava Ferenc hegedült. Majd az ApoUó mozgó következett a mai Zobor vendéglő helyén, az­tán 1913-ban az Uránia, a mai Gorazd utcában; ezt az épüle­tet a második világháború alatt telitalálat érte. Az óllamfordu­­lot után (1920) alakult Republi­ka mozi a régi színház épületé­ben játszott, majd 1926-ban fel­épült a Palace (ma Moszkva mozi), utána 1929-ben a Zora (ma Tatra) mozi a Nemzeti Ház­ban. Stork Gyula ügyes üzletem­ber volt, meglátta a fantáziát az akkor indult hangosfilmben. Az okkor legkorszerűbb Palace mo­zit találta a legalkalmasabbnak szándéka megvalósítására. Érint­kezésbe lépett egy omerikai vál­lalattal, s ez elküldte Nyitrára egyik európai megbízottját, eqy svéd mérnököt, aki aztán a Pa­lace mozi Ememan típusú vetí­tőgépét (a lipcsei Niefsche A. G.) gyártmányát átalakította hangosfilm vetítésére. Sziszifuszi munka volt, éjjel-nappal dol­goztak, de sikerült. Nyitrán, Szlovákiában elsőként, létrejött a hangosfilmek vetítésére alkal­mas mozi, s 1930. március 10-én már vetítette az első hangosfil­met az amerikai Singing Fool (Az éneklő bolond) vagy ismer­tebb nevén Sonny boy címűt. Ebben AI Johnson énekelte film­beli kisfiának holtteste felett az azonos című dalt, amely világ­sikert aratott s ma is él mint örökzöld melódia. Azóta fél évszázad telt el. Régen nem él már Stark Gyula (fasiszta koncentrációs tábor­ban halt meg), az egykori sze­mélyzet közül már csak egyedül az első Szlovákiában vetített hangosfilm operatőrjét, a het­venöt éves Chemez Antalt ta­láltam életben.- Igen -, én kezeltem a gé­pet. Akkor már régóta vizsgá­zott operatőr voltam. Az első nálunk, s egyúttal Magyarorszá­gon is bemutatott hangosfilm Witaphon-rendszerű volt, vagyis külön hanglemezről „futott" a hang. Az előadás technikai szempontból is nagyszerűen si­került. Ezt a filmet rövidesen egy másik követte, a Fox folies, ez az ún. Moviton-rendszerrel készült: a hang már a filmre volt kopírozva. Az első hangos­filmet, ha jól emlékszem, 8 na­pon át játszottuk, napi három előadással, és játszhattuk volna tovább is, de vissza kellett adni a kölcsönzőnek. Stark Gyulának a Főutcán volt háza, parkjában megvaló­sította Szlovákia egyik első kert­­moziját, amely ma is üzemben van. A Zora mozi 1931. szep­tember 10-én vetítette az első cseh hangosfilmet. Ö és a test­vére volt a címe, s a két fősze­repet Vlasta Burián és Anni Vondrák játszotta benne. Ezzel aztán a hangosfilm már meg­szokottá vált. A leghosszabb ideig - 12 napon át egyhuzam­ban - Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című háborúellenes regényének Németországban akkor betiltott filmváltozatát játszottuk. De so­ká tartotta magát Robert Stolz kedves filmje is, a Zwei Herzen in dreiviertel Takt. Ez a film 10 napig ment, naponta négy-öt előadás is volt. Ez volt a hely­zet a háború előtt. S ma? Fel­kerestük Dušan Králikot, aki nemrég vette át a nyitrai mozik igazgatását, de már eddig is szép eredményeket mutathat fel.- Nos, igen - mondta —, köz­tudott, hogy nálunk vetítették, a Palace — ma Moszkva - mo­ziban az első hangosfilmet Szlo­vákiában. Ehhez jött még egv, a Tatra, nyáron pedig a kertmo­zi. Ma 9 mozi működik a vá­rosban, és hogy milyen a film iránti érdeklődés, arra vonatko­zólag elég csak néhány futó számodatot közölni. A tavalyi nyári filmfesztivál alkolmából, amikor is 12 filmet vetítettünk, 106,443 néző kereste fel a zo­­bori szabadtéri mozit. A dolgo­zók téli filmfesztiválja is sike­resnek mondható. A Moszkva mozinak tavaly 107 278, a Tát­rának pedig 167 522 látogatója volt. MARTONVOLGYI LÁSZLÓ 15

Next

/
Thumbnails
Contents