A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
Parlando rúbalo J=reá 92 Tesmag (Tešmak) Énekelte: Tamás Jánosné Rádi Mária (1928) Gyűjtő: Ág Tibor, 1977 Fe—hér Lasz.—ló lo—vak to—pott,-Ô—fi—------------------------------kr------— k ^-jr-f— ---------W -------------J--------------------S i «/ w\\. /___m I WT------W M +--------1----------------7---------A fe—ke-te ha—lom a-latt. ňn ŕ Hin—den— —le szel—s zá—mos—túl, í S Ke—• fe, nye-----reg, A hadnagy úr, hogy megtudta, Tüstént, mingyá elfogatta.- Fogjátok meg a huncutot, Az akasztótára valót. 3. Fehér Anna, hogy megtudta, Hogy a bátyja be van csukva;- Fogd be kocsis a lovakat, Rakj mellé sok aranyakat. kan—fcd—poí> —t u|. Vékával a húszasokat, Had váltom ki a bátyámat. 4.- Adjon isten, hadnagy uram.- Adjon isten, gyöngy bogaram. Hát mit hoztál gyöngy bogaram?- Majd megmondom, hadnagy uram. 5. — Ha a bátyámat kiadná, Az isten is megáldaná. A bátyámat, ha kiadná, Az isten is megáldaná. 6.- A bátyádat majd kiadom, Ha az éjjel veled hálok, A bátyádat majd kiadom, Ha az éjjel veled hálok. 7. Sétál, sétál Fehér Anna, Fojosóról - lojosóra, Fojosáról - lojosóra, A tömlöcnek ajtajára. 8.- Adjon isten, bátyám-uram, - Adjon isten, édes húgom. Hát mit mondott a hadnagy úr, Hát mit mondott a hadnagy úr. 9.- A hadnagy úr azt mondotta, A bátyámat majd kiadja, A bátyámat majd kiadja, Ha az éjjel vele hálok. 10.- Ne hálj vele a zsivánnyal, Az akasztani valóval. Szüzességed is elveszi, Bátyád lejét levéteti. 11. Sétál, 'sétál Fehér Anna, Fojosóról - lojosóra, Fojosóról - lojosóra, Befekszik a fehér ágyba. AZ IPOLY MENTE NÉPZENÉJE 11. Az egyik legelterjedtebb régi népballadánk a Fehér László balladája, az Ipoly mentén is közismert lehetett. Töredékes változatait, csaknem minden faluban ismerik, de teljes ép szövegváltozatára már csak néhány helyen emlékeznek. Balladánk rövid tartalma a következő: A halálraítélt Fehér László húga, arannyal, ezüsttel akarja bátyját kiváltani a börtönből. A bírónak nem kell a pénz. Megígéri Fehér Annának, ha véle hál, kiengedi Fehér Lászlót. Anna, László akarata ellenére eleget tesz a bíró kívánságának, de az rútul becsapja, s Lászlót mégis kivégezteti. Amikor ezt Anna megtudja, elátkozza a bírót. A ballada első feljegyzése 1846-ból való. A történet azonban sokkal régibb. Nyugat-Európában már a XVI. században megtaláljuk a történet vázát. A valószínűleg olasz eredetű történet a XVI. századbeli olasz novellák kedvenc témája volt, sőt Shakespeare „Szeget szeggel" című vígjátékában is felhasználta ezt a témát. Egy 1547-ben Bécsből Sárvárra küldött latin nyelvű levél újságolja Magyarországon először, mint megtörtént esetet, s mint általános szóbeszéd tárgyát, az akkori Bécsben. Bornemissza Péter prédikációs gyűjteményében (1578) is megemlíti az esetet. Annak ellenére, hagy népballadánk összes változatában a főszereplő, Fehér László lótolvaj - s így a nép a betyárvilágba helyezi a történetet —, a ballada mégsem újkeletű. A drámai feszültséggel teli cselekmény, a ballada nyelvezete, valamint az, hogy a változatok túlnyomó többsége régi stílusú dallammal kapcsolódott, arra utal, hogy valamikor a XVII.—XVIII. században keletkezett. Balladánk, még ma is az egész magyar nyelvterületen ismert és meglehetősen egységes szerkezetű. Eddig több mint ötven változatát jegyeztem föl, Mátyusföldtől-Bodrogközig terjedő területen. Mai számunkban közölt tesmagi ballada érdekessége, (ami más változatokban nincs) Fehér Anna megszólítása, a „gyöngybegaram" és a bíró - ebben az esetben a hadnagy — válasza Anna átkozódása után. Ugyanis a többi változat az átokkal fejeződik be. A fehér szín többszöri előfordulása a balladában még azt is sejteti, hogy a Fehér vezetéknév is eredetileg az ártatlanság szimbóluma lehetett. ÁG TIBOR 12.- Lelkem adta szép Deanna, Aluszol-e Fehér Anna?- Nem aluszok, nem áthatok, Mert igen nagy zörgést hallok. 13.- Csak aludjál, csak álmodjál, A katonák fájér mennek. A katonák fájér mennek, Azok a lánccal csörögnek. 14.- Lelkem adta szép Deanna, Mért nem aiszasz Fehér Anna? — Nem aluszok, nem áthatok, Mert igen nagy lármát hallok. 15. — Csak aludjál, csak álmodjál A bátyádnak vége van már. Csak aludjál, csak nyugodjál, A bátyádnak vége van már. 16. — Mosdóvized vérré váljon, Törülköződ tüzet hányjon, Téged a menny ne fogadjon, A föld gyomra is kidobjon.
