A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
rint az akkor 20 éves „igen szép külsejű és arcú betyár“ kivégzése nagy esemény volt Pesten. „Bogár Imre búcsúja" címmel 1881-es keltezéssel, ponyván is megjelent a kivégzésének története. Ennek a kiadványnak azonban semmi hatását sem érezni a betyárballadán, mert feltehetően a ballada már korábban is létezett, s Bogár Imre nevét csak később illesztették bele. Tény az, hogy a Bogár Imre kivégzésével kapcsolatos nagy érdeklődés volt a fő oka annak, hogy az egyik legszebb betyárballadánk az ő nevéhez fűződik. Népszerűségét az is bizonyítja, hogy aránylag rövid idő alatt a ballada elterjedt, hisz Bartalus 1870 telén már feljegyezte egy változatát. Nagyon elterjedt és ma is énekelt ballada. Az eddig feljegyzett 22 változat közül 18-at azonos típusu dallamra énekelték. Ez azt jelenti, hogy a dallam és a szöveg kapcsolata itt szorosabb mint más balladáknál. Több szövegváltozat a „Megszólaló halott" ballada versszakaival keveredik, valószínűleg az azonos versmérték és a hasonló dallamtípus folytán. Egyes változatokból Bogár Imre neve is hiányzik, mint például a zséreiből (2irany). Feltehetően egy ilyen betyárballada már sokkal régebben élt, amelybe Bogár Imre, vagy más híres betyár nevét később beillesztették.- Nem vagyunk zsiványok, Sem pedig betyárok, Gazdagoktól elraboljuk, Szegínyeknek adjuk. Bemegy a kocsmába, Rágyújt a pipára, Valahányszor rágyújtana, Mégse gyújthat rája.- Ma öltünk egy gazdát Ezer forintjájér, Beledobtuk a Tiszába, Két fehér lovájér. Tisza nem fogadta, Partjára kidobta, Arra mént egy halászlegíny, Hálójába dobta. El is indult vele Bács-Bodrog megyébe, Bácsbodrogi temetőbe El is temettétte. (Zsére - Zirany 1962) Balladánkat ritka kivétellel egyazon VII b3 4 zárlatu moll dallamra éneklik. A mai számunkban közölt változat a ritka kivételhez tartozik. Szerkezete új stílusú, hangneme pedig dúr. ÁG TIBOR m M Sm AZ IPOLY MENTE NÉPZENÉJE 10. Betyárballadáink közül az egyik legszebb és legelterjedtebb a Bogár Imréről szóló. Hiteles adatok alap-Tempo giusto J -108-112 ján Bogár Imre, teljes nevén Bogár Szabó Imre, 1842. április 6-án született Bócsán (Pest megye), Nagykőrös határában kezdett betyárkodni 1861 telén. Két hadnagy, 1862. július 11-én, éjjel Pintér József tanyáján alvás közben lepte meg és fogta el a betyárt. Július 17-én rögtönítélő bíróság elé állították, halálra ítélték és két nappal később kivégezték. A korabeli újságcikkek sze-Ipolypereszlény (Presel'any) Énekelte: Agárdi János (66) Gyűjtő: Ág Tibor, 1958 Za—vő —ros a Nem a—kar tisz.-tul- * * >" * *: • * -.. • j „ * i Az a hí — i°es Bo—gát Tm—re. Ál—fal a—kar- men—ni. Által akar menni, Csikót akar lopni. Kecskeméti zöldvásáron Pénzt akar csinálni. 3. — Kocsmárosné hallja, Száz ice bort adna, Megkínálnám a vármegyét, Hogy ne lennék rabja. 4. Huncut a vármegye, Nem iszik belőle, Mert a szegény Bogár Imre Most van a kezébe. 5. — Láncot a zsivánnak, Kezére lábára. Dúló Marcsa a babája, Már hiába várja. 6.- Nézz ki Marcsa, nézz ki, Ablakod firhangján! Most kisérik Bogár Imrét, Arán szín paripán. 7. Arany a kantárja. Ezüst a zablája. Az a hires Bogár Imre Annak a gazdája. 8. Harangoznak délre, Jó tizenkettőre. Hóhér mondja: - Bogár Imre, Álljon föl a székre. 9. Fölállott a székre, Föltekint az égre:- Jaj, istenem, sok rablások Most jutnak eszembe. 10. Kiapadt a Tisza. Csak a sara maradt. Megholt szegény Bogár Imre Csak a híre maradt.
