A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-26 / 17. szám
Larry Sisner: SZERELEM Derek Hansen úrnak volt szeretője, ez természetes. Margareta Hansen úrnőnek is volt szeretője, ez természetes. Mindez nagyon érthető, ha tudjuk, ha tekintetbe veszszük a csekélységet, hogy a Hansen család immár 21 esztendeje él együtt, s ez alatt az idő alatt alaposan ráuntak egymás rigolyáira. A dolog csak abban az esetben volna érthetetlen, ha Hansen úr magához illő szeretőt keres, de nem. Hansen úr kedvese fiatal volt és észbontóan csinos. Hansen úr pedig vénséges csontvázra hasonlított, kibírhatatlan természettel rendelkezett, és most tessék elképzelni! Az úrnő szeretője egy jópofa fiatalember volt. Pontosan tizennyolc évvel fiatalabb a tisztes nyanyánál. Ne feledjünk el egy csekélységet: Hansenék tele voltak pénzzel, s a pénz...? Ugyan nem tovább magyarázgatni. Térjünk a tárgyra! Egy este - a délutánt kedvese lakásán töltötte, Hansen úr vásárolta meg a „szent" célra a házat — Derek barátunk éppen a nyakkendőjével bíbelődött. Hamarosan haza kell menni. A csinos Dolores Sanchez, akivel igen kellemesen el lehetett tölteni a délutánokat, hirtelen elkapta a karját és a fülébe duruzsolta a vén szamárnak:- Szeretsz te engem. Derek? Derek Hansen rekedt hangon válaszolt:- Micsoda kérdés, Dolores. Persze, hogy szeretlek. Ha nem szeretnélek, akkor mi a csudának bújnék melléd az ágyban, he? Az úr azt hitte, hogy ezzel a válasszal mindent elintézett. Pont, vége, csitt, megyünk alukálni. Dolores kisasszony nem osztotta a véleményét.- Bizonyítsd be valamivel azt a fene nagy szerelmet, mackóm. Igazán és halálosan szeretsz? Igen? Mivel bizonyítod? — Dolores dús hajával szinte betakarta a vén trotykost. Az úr hirtelen elkapta a lány derekát.- Mit vegyek neked, drágám? Névadót vagy Texast? Csak szólj. Nos? Dolores villámló szemmel adta a férfi tudtára, hogy irtózatosan megsértődött és 22 kibújt az ölelésből. Keserűen megjegyezte:- Nem értettél meg. Nem az ajándékaid kellenek. Bizonyítsd be, hogy szeretsz. Enynyi az egész. Hansen úr — habár nehezére esett — elgondolkodott. — Segíts, mimózám! Mi fordult meg abban a csudaszép fejecskédben? Talán kieszelünk valamit, valami érdekeset, mi? Te okos vagy én is okos vagyok. Mivel bizonyítsam be, hogy az őrültek szerelmével szeretlek? Dolores ismét a férfi nyakába kapaszkodott és az ágy felé vonszolta. Sohasem kedvelte, ha fontos dolgokról állva beszélgetnek. Tudta, hogy az ágyban minden érv hatásos, minden szó igazabb. A gyümölcs beért, le kell szedni. Hansen úr elvesztette a fejét, amikor Dolores ledobta a pongyolát. És a távozás pillanatában Hansen úr megígérte, hogy még ma este megírja a végrendeletet s vagyonát Dolores kisasszonyra írja át. A lány alaposan a fülébe rágta, hogy minderre miért van szükség s az úr lassanlassan felfogta, hogy manapság a szerelmet csak ilyképpen lehet bebizonyítani. No kérem - hasonló jelenet játszódott le a Royal Hotel egyik fényűzően berendezett szobájában. Ugyanis itt bérelt magának lakosztályt Roger Laser, az a bizonyos ifjú, aki időnként meglátogatta Hansen úr nejét. Rövid magyarázkodás után - a módszer nagyon hasonlított Dolores kisasszony módszerére — a fiatalember felokosította a nyanyát. A szerelmet igenis bizonyítani kell, ilyen világot élünk, nem hiszünk a testnek. Ez a bizonyítási eljárás nem halogatható. Ezért írja meg gyorsan a tisztelt Margareta ezt a végrendeletet s lehetőleg írjon át mindent a kedves és aranyos Roger Laserra. Az asszony megígérte, hogy még aznap megírja a megírandót. Mindent a fiú kap, jól van, ezen ne múljon. A papír az papír. A végrendelet nem irodalom, megírni semmiség. Hansen úrnő boldogan tért haza, hiszen felejthetetlen délutánja volt. Micsoda izmok, mennyi erő! S ez a fiú szereti őt. Roger is boldog volt, mert az első menetet megnyerte, méghozzá döntő fölénnyel. A folytatástól valami mást várt. S aznap este Hansen úr és Hansen úrnő visszavonult a szobájába. Sokáig írtak valamit. Bebizonyították, hogy igenis tudnak szeretni, ha őket is szeretik. Hamarosan újra találkoztak. Mrs. Hansen nem sokat teketóriázott, hanem feltette a kérdést, hogy vajon hajlandó-e a fiú feleségül venni őt, ha a férje váratlanul meghalna. Roger a karjába kapta az asszonyt és forró csókokkal zárta le az ajkát.- Buta és ostoba kérdés, drágám. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted! Hansen úrnő majdnem elolvadt a boldogságtól, a gyönyörűségtől.- Érted mindent megtennék, Roger - súgta a nő. - Mindent. Érted? Roger titokzatosan mosolygott és levetkőztette az aszszonyt, aki természetesen nem ellenkezett. Ehhez volt esze, de azt nem vette észre, hogy a fiú egyenesen kiröhögi. A terv az előre megszabott keretben mozog, gondolta Roger. Mrs. Hansen már a távozás pillanatában szilárdan elhatározta, hogy másnap reggel becsöpögteti Mr. Hansen teájába azt a mérget, amelyet Roger nyújtott ót neki. Ha ez sikerül, gondolta Hansen úrnő, ez a szép fiú csak az enyém lesz. A férjére már csak úgy gondolt, mint egy hullaházi számra, amelyet hidegre tesznek. Igen, kitalálták, hasonló jelenet játszódott le Dolores kisasszony szobájában. Csakhogy Mr. Hansen nem gondolt arra, hogy a feleségét el kell tenni láb alól, ehhez túl buta volt, de Dolores gyengéden figyelmeztette mindarra, ami kettőjük boldogságát nem engedi kiteljesedni. Ezután minden könynyen ment. Dolores megmutatta a ‘lapjait, s Hansen úr vigyorogva megjegyezte, hogy ez a fekete kislány eszes és okos. Elhatározta, hogy másnap reggel beteszi a mérget a felesége teájába. A mérget természetesen Dolorestől kapta. Ezután minden oké lesz. Dolores az övé, csak az övé, és senki másé. Aznap éjjel Mrs. Hansen a széplelkek egészséges álmával aludt el. Nem is gondolt arra, hogy gyilkosságra készül, ugyan, egy férget pusztít el. Az úr azonban nyugtalanul forgolódott az ágyában. Nem jött álom a szemére. Éjfél körül felkecmergett, magára kapta a köpenyét és ki botorkált az udvarra. Átsétált a kerten, benézett a garázsba, és ott elszívott néhány cigarettát. Egy óra körül végre belezuhant az ágyba és azonnal elaludt. Olyan nyugodt volt az álma, mint egy kisdednek. Másnap reggel mindketten megitták a teát. Habár Mr. Hansen attól tartott, hogy a felesége nem nyúl a csészéjéhez, de tévedett. Mindketten szépen elbóbiskoltak, fejük az asztalra hullt és örökre elaludtak. A ciánkáli nem ismer kegyelmet, sem véletlent, sem tréfát. Roger Laser és Dolores kisasszony valamivel később érkeztek a házba. Mindkettőnek volt kulcsa. Szó nélkül benyomultak a kapun. Dolores szinte dalolt a boldogságtól.- Minden jól sikerült drágám — mondta, amikor megpillantotta Mr. és Mrs. Hansen holttestét. — A terv zseniális volt. Sikerült!- Igen, drágám - súgta a férfi. - Most gazdagok vagyunk. Kimentek a kertbe. Mármár a nagykapuhoz értek, mikor a férfi az órájára pillantott. Megsimogatta a lány haját.- Várj senoritám. Miért menjünk gyalog? Beülünk a nyanya kocsijába. Mrs. Hansen tegnapelőtt adta nekem a slusszkulcsot. .. Roger ült a volán mögé. Abban a pillanatban, amikor becsúsztatta a kulcsot, hogy begyújtsa a motort, a hatalmas robbanás valósággal széjjelvitte a kocsit. A csinos kisasszonyból és csinos ifjúból semmi sem maradt. A halottkémek azon a napon négy hullát vettek leltárba a Hansen villában. Ha azon a reggelen Mrs. Hansen nem issza meg a teáját, akkor ő ül a volán mögé és ő repül a levegőbe. Ami biztos, az biztos jelszóval ugyanis Mr. Hansen éjszaka munkához látott a garázsban ...
