A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-26 / 17. szám

Részlet a Nagykövesdi szüretből Varga László felvétele ÖNMAGUNK MEGISMERÉSE nek és közreadójának — szülő-A CSEMADOK ÉLETÉBŐL MEGHITT TALÁLKOZÓ A nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rás maayarlakta falvaiban a na­pokban egyhetes körúton járt Mács József író, újságíró, a ki­váló elbeszélő. A könyvhónap keretében a járás hét községé­ben vett részt író-olvasó talál­kozón. Ezeket a CSEMADOK já­rási bizottsága, illetve a nép­könyvtárak szervezték. Ipolynyéken (Vinica) az olva­sók március 19-én találkoztak Mács Józseffel. Sokan várták a művelődési otthon' szépen be rendezett olvasótermében, fiato lók s idősebbek. Majd minden­ki magával hozta az író vala­melyik kötetét. A találkozót Kor­­csog László tanító nyitotta meg Ismertette az író életrajzát, mun­kásságát, majd Bojtos Jánosné, Bálik Gita, Tóth Zsuzsanna és Juhász Béla olvastak fel művei­ből. Ezután sokan tettek fel kér­déseket főleg az olvasott mű­vekkel kapcsolatban. Többen kérték az írót, beszéljen a kö­zeljövőben megjelenő regényé­ről, amelyből már ízelítőt kap­hattak az Irodalmi Szemle ol­vasói. Mács József dióhéjban is­mertette könyve tartalmát; el­mondta, mi ihlette a Szélfúvás­­ban című regény megírására. Kevés író fogalmazta meg ilyen tömören, szépen a szülő­föld, a haza szeretetét, mint Mács József „Igen, ott a szülő­föld, ott a haza, ahol a betű­vetés tudományát megtanultuk, ahol bátyánkat, húgunkat meg­ismertük. A haza, a szülőfölded gondolataidnak. ismereteidnek forrása, és a forráshoz mindig visszatér az ember!“ - mondot­ta. Deák Sándorné Kezdjük azzal, hogy Erdélyi Já­nosnak - balladáink és népda­laink szinte legelső lejegyzőjé­helye, a Bodrogköz és az Ung vidéke a néprajzi térképek szinte legfehérebb foltja. Ennek ellené­re és tárgyi örökségünk mentése helyett mentegetőzünk, pedig sok módja van a feltárásnak és meg­őrzésnek. Ez a szándék vezérel­te a járás CSEMADOK szerve­zeteit, amikor a népdalénekesek hetedízben meghirdetett verse­nyével kapcsolatban főleg a haj­dani szokások felelevenítését színre vivő folklórcsoportok sze­repeltetését tűzte ki célul. Bodrogköz és az Ung vidé­ke dallamkincséből, szokásaiból vaskos kötetekre tellene, amiből a Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) megrendezett járási selejtezőn sajnos csak töredé­ket láthattunk. Bár ez a rendez­vény sem maradt el az előző évek színvonalától — talán még gyarapodott is, hiszen húsz ma­gánénekes, hat éneklő csoport, öt citerazenekar, négy hangsze­res szólista és három foklórcso­­port mérte össze tudását, a köz­tudatban még mindig nem ho­nosodott meg, hogy a népmű­vészet nem szégyen, nem divat, hanem az öntudat fejleztője, s a hagyományokhoz ragaszkodás nem maradiság, hanem a hala­dás alapköve. Pásztor Gizella és Nagy Józsi bácsi az előadott dalok eredeti szépségével és előadásmódjával kimagaslott a Nagy Jánosné és lánya, Emőke ELŰADÁS, KIÁLLÍTÁSOK A CSEMADOK érsekújvári (No­vé Zámky) helyi szervezetének rendezésében a XI. Czuczor Ger­gely Irodalmi és Kulturális Na­pok keretében Major Ferenc, a szervezet titkára az érsekújvári céhekről tartott vetített-képes előadást. Bevezetőben röviden felvázol­ta a céhek egyetemes történe­tét, majd áttért az egykori ér­sekújvári céhekre. Az egész or­szágban egyedülálló volt az ér­sekújvári gazdafiatalok céhe. Major Ferenc ismertette a cé­hek belső életét, az inasok, se­gédek nehéz sorsát, az artikulu­­sokat, a céhek szabályait, to­vábbá a céhmester szerepét, a céh nagy ünnepeit. Elmondta, milyen szerepe, jelentősége volt a céhládának és -pecsétnek. A céhek évenként négy alka­lommal tartottak gyűlést, eze­ket a legfiatalabb céhmester hívta össze. Ezeken a gyűlése­ken szedték be a tagdíjakat is. Érsekújvárod a tagdíjakat tá­nyérokban tartották és nem a céh perselyeibe tették. Az egész előadáson érezhető volt, hogy Major Ferenc több éven át kutatta az újvári céhek történetét. Nagy Jánosné keramikus és lánya, Nagy Emőke iparművé­szek sikerrel mutatkoztak be gyűjteményes kiállítással a helyi szervezet székházának kiállítási termében. A megjelent nagyszámú kö­zönséget Balogh György, a he­lyi szervezet képzőművészeti szakkörének vezetője üdvözölte. Majercsik Hilda, a szervezet kul­­túrfelelőse Omár Ohajjam: Ri­­baiyat című művéből adott elő egy részletet. Katona Ágnes ze­netanárnő pedig Chopin: Fisz­­dur Nocturno-ját zongorázta ki­tűnő technikával. Sidó Zoltán, a CSEMADOK járási és helyi szervezetének el­nöke megnyitó beszédében hangsúlyozta a Czuczor-napok jelentőségét. A kiállításon különböző típusú vázákat, kerámia dísztárgyakat láthattunk, továbbá keleti kelim faliszőnyeget, török vázát, török kisharangot, iráni, indiai vázát, perui formájú vizeskancsót, dísz-Nagy László kertbe való nagy virágtartókat és falra akasztható állatfigurá­kat. Egy másik kiállításon két te­hetséges amatőr festő műveit láthattuk. Horváth Miklós portrékat, táj­képeket és csendéleteket állí­tott ki. Nagy László tájképeivel mutatkozott be. A két amatőr festő 28 képe is bizonyítja, hogy a CSEMADOK érsekújvári képzőművészet-szak­körében komoly munka folyik. Dr. HOFER LAJOS Foto: Saskó Jenő 6

Next

/
Thumbnails
Contents