A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-12 / 15. szám
el, a napi járatok vonalhossza összesen 30 353 kilométer! Bratislava egyébként - a bodrogközi Szobránc vagy Praga irányából - csaknem 2500 távolsági és „faluzó" buszjárat célpontja naponta. A statisztikusok, többek között, azt is kiszámítottak, hogy a busszal ingázó utazóközönségnek a fele napról napra 30-60 percet; egy-egy negyed részük pedig fél óránál kevesebbet, illetve két áránál több időt is az autóbuszban tölt. Ezt még tetézi a várakozási idő, bar ez az idöveszteseg az esetek többségében nem haladja meg a tiz percet s 30-45 percnél többet csupán az utasok tíz százaléka vészit. Persze, más dolog a papírra vetett és a meleg szoba asztalfiokjába csúsztatott statisztika, s megint más dolog akár „csak" öttiz percig is jéghideg, metsző szélben, hófúvásban, esetleg zuhogó esőben avagy nyári kánikulában varakozni ott, ahol egyszerűen nincs fedett buszmegálló. 3. PORTRÉVÁZLAT Körülbelül egy évvel ezelőtt az egyik vidéki járásszékhelyre utaztam. Sokan voltunk a kocsiban. Az egyik embernek melege volt, a másik fázott; az egyik ki akarta nyitni az ablakot, a másik félt a huzattól és Így sorolhatnom tovább a különböző kívánalmakat. Hogy a busz mégsem vált apróbb viták színhelyévé, az a gépkocsivezető erdeme volt, aki mindig a legszükségesebb pillanatban szólt közbe elcelödve - föloldva ezzel a feszültséget. Amikor eldöntöttem, hogy riportot Írok a buszközlekedésről, elhatároztam: fölkeresem ezt a sofőrt is, elvégre az utazásnak nemcsak árny-, de fényoldalai is vannak. Szerinte kétfelé utas van: a törzsközönség es q vendeg. A vendég az, aki eppen aznap eppen ezzel a busszal éri el uticeljat A törzsközönség zöme ingázó, de ide tartoznak a bevásárolni járó vagy orvosi kezelésre szoruló utosok is.- Hogyan lett sofor?- Kicsi korom óta szeretek utazni. Ezért olyan beosztást kerestem, ahol a kellemeset összeköthettem a hasznossal - mondja, miközben betessékeli az utasokat, jegyet ad, pénzt számol - Különben sem vagyok egy helyben ülő típus, a mozgás, az utazás, a táj az, ami megnyugtat es kiegyensúlyozottá tesz Az evek során egyszerűen odanottem mar a gephez. . . Telennyáron, jo időben, rossz időben az országúton vagyok.- A felelősségre, a veszélyre sohasem gondol?- Minden útnak megvan a maga veszélye. Én csak azoK- ra haragszom, akik heccből vagánykodnak. Az ilyesminek könnyen rossz vege lehet, amiért idegeskedéssel, pénzzel, élettel kell fizetni. A másik hibáját még előrelátni is nehéz, nemhogy kiküszöbölni! Egy sofőr belül mindig számit valamire, de azért van ebben a foglalkozásban valami, ami ónnal jobban vonzza az embert, minél nehezebb, higgye el. . .- Hát az utasok milyenek?- A türelem es a derű nafogadóképességük sem kielégítő. A szolgálatos diszpécser szerint a vállalat vezetősége tudatában van ezeknek a fogyatékosságoknak, dehát a provizó- [ rium egy évtized múltán is csak provizórium marad. Ezért hát a kocsiállásokon, az egyes járatokra várva, nagy tömegben tipródnak az emberek. Altolában sorakoznak, de amikor beáll a busz, egyből kitör a tolakodás. Az erőszakosabbak az elsők között szállnak föl, a szelidebbeknek jó ha állóhely jut. Előírás szerint 75-80 fő a társasgépkocsik kapacitása, a valóságban j száznál is többen szoronganak benne. És aki nem jutott föl, az kénytelen-kelletlen megvárja a következő járatot. Közben vagy ott marad a sorban, vagy a teret szegélyező kioszkokhoz sé- I tál s két deci borral próbálja i megnyugtatni fölborzolt idegeit. Ha huzamosabb ideig tart a várakozási idő, úgy többször két deci borral. .. Igaz, van egy étterem is, de hadd mondjam meg őszintén: nem szeretnék egy életen át ott kosztolni. A választék szegényes, az abroszok sem a legétvágygerjesztöbbek, a WC-ben hatalmas tócsákban kénytelen lépdelni az ember és a kézmosás lehetősége ugyancsak hiú ábránd. Ha ehhez még a pohár fenekére nézett vendégek kellemetlenkedéseit is hozzászámítom, inkább étlen-szomjan maradok és a szabad levegőn várakozom. . . Lehetséges, kissé kiábrándítónak tűnik ez a helyzetkép. Hadd fűzzem hát hamarjában hozzá: a Csehszlovák Gépkocsiforgalmi Vállalat dolgozói csak csekély mértékben tehetnek érte, sőt, ezek az áldatlan körülmények az ö munkájukat is megnehezítik. Ezért ok is türelmetlenül várják az épülő Malom ligeti (Mlynské nivy) új központi buszpályaudvar átadását. A Páričková és a Svätopluk utcák közötti öt hektárnyi területen az ország legkorszerűbb és egy jól fölszerelt műszaki teleppel ellátott pályaudvara fogadja-inditja majd a buszokat. Ezzel - az illetékesek szerint - nemcsak a tömegközlekedés technikai feltételei javulnak majd, de az utaskiszolgálás is meg fog felelni a korszerű igényeknek. A szándék tehát, utasok es autóbuszok számára egyaránt, közérdekű - pusztán türelem kell hozzá, amíg megvalósul. 6. ZARÖKEP Egyelőre azonban még a Bajkai utcai és az AVION-beli viszonyok mérvadóak. így hát az ingázó kőműves és a naponta utazó diák, az elárusitónö vagy a vidékre igyekvő riporter fölkapaszkodik a kiszemelt buszra. A vezető indít, de egy másik busz az útját állja, ezért hirtelen fékez. Többen fölcsattannak, a riporter - a buszközlekedés problémáinak behatóbb ismeretében - tulajdonképpen védelmébe venné a vezetőt, de leszakadt a gombja és valaki a lábára lépett. Most hát ezzel van elfoglalva, mert ember legyen a talpán, aki ebben a tömegben le tud hajolni. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei gyón fontos ebben a szakmában, enélkül idegeskedéssel telne minden forduló. Különben az úgynevezett filléresekkel van a legtöbb baj, akik egyik faluból a másikba mennek át, de csak távolságin akarnak utazni. Az ilyenek nem lépnek beljebb a kocsiba még akkor sem, ha hátul ülni js lehet. Nomeg a részegeknek is beszélhet az ember, akar a beteg lovaknak. . . Egy buszban sok minden történik egy nap alatt.- Sosem érez fáradtságot?- Neha. Ha megnyúlik az országút és tekeregni kezd, akár valami óriáskígyó. Ilyenkor alig várom a legközelebbi pihenőt vagy végállomást, hogy friss levegőt szippanthassak. 4. ÜRES ES TÖMÖTT JÁRMÜVEK Riportom megírása előtt számos emberrel beszélgettem a buszforgalommal kapcsolatos tapasztalataik felöl érdeklődve; de a múló évek során az újságíróban is fölgyülemlik az egyéni élmények (élmények?) egész sora, elvégre országjáró kőrútjai során ö is eléggé gyakran száll buszra. Viszonylag napközben a legkényelmesebb utazni, délelőtt vagy déltájt általában mindenkinek jut ülőhely. Józan ítélőképességgel viszont azt is látni kell, hogy képtelenség annyi buszt tartani, amennyi a csúcsok óráiban is teljesen zökkenőmentessé tehetné a személyszállítást. Másrészt ellenben az is igaz, hogy járatonként s napszakonként túl nagyok az eltérések, hiszen van olyan, amelyikre szinte soha senki nem panaszkodik; ám olyan járat is jócskán akad, amelyiken csúcsidőben 110-150 százalékos a kihasználtság. Jogos hát az utazóközönségnek az az elvárása, hogy az utaskényelem kérdését az illetékesek tartsák állandóan napirenden és a tömegközlekedést - a tetemes anyagi ráfordítások mellett - szervezési intézkedésekkel is javítsak. Meghozza nem alkalomszerűen, hanem céltudatos folytonossággal. Egy csokorravalo a megkérdezettek további észrevételei közül: sok helyen olvashatatlanok a menetrendek, kévés a fedett megállóhely, számos tekintetben kifogásolható az uiazas kultúrája, n mogorva sofőrök udvariatlanul viselkednek az utasokkal szemben. Sokan javasoltak jaratsüritést es a pótkocsik gyakoribb beállítását. Igaz, kényelmetlen bennük az utazás, de Így is enyhítik a zsúfoltságot. Nemegy utalás hangzott el a kocsipark korszerűsítésére, a menetrendek megtartásának és a kocsik tisztaságának szigorúbb ellenőrzésére, illetve az útviszonyok javitasara is. 5. HELYSZÍNI KÖRKÉP - TÁVLATOKKAL A Bajkai utcai buszpályaudvar csaknem tiz évvel ezelőtt, kereken ötmillió korona ráfordítással született - provizórium. Es mind a mai napig az is maradt. . . Tömören: jobb megoldás híján ide összpontosították az utasforgalom java részét, mert az AVION környéken mind környezetvédelmi mind forgalmi szempontból tarthatatlanná vált a helyzet. Ez az „új" központi autóbuszállomás hozzávetőlegesen 50 ezer főnyi forgalmat bonyolít le naponta; a belvárosi AVION (ma már csak a távolsági járatok pályaudvara) ennek mintegy harmadát. Itt is, de a Bajkál utcán különösképpen hiányosak a szolgáltatósok és a zsúfoltság révén nagy a balesetveszély is. Éjfél előtt fejezi be útját az utolsó járat és hajnali négy óra után indul az első; a nap 24 órájából tehát húsz óra hosszat van itt autóbuszközlekedés, amiből hat-hét órányi a csúcsidő. Az utasforgalom lebonyolításának körülményei, sajnos, valóban tollhegyre meg lencsevégre kívánkoznak. Egyemeletes épületben torlódik Itt minden: a pihenni vagy tisztálkodni kívánó autóbuszszemélyzet, az irányítani hivatott diszpécserek - és az utazóközönség. Ahhoz aligha kell bővebb magyarázat, hogy oz szükségmegoldásnok is rossz! A várótermek méretei szűkösek, a berendezésük hiányos, ráadásul az egyik ki tudja mi okból, de általában zárva van. Sajnos a poggyás'zmegőrzö és tájékoztató szolgálat sem működik a legmegbízhatóbban, ottjártamkor is zárva találtam az ajtaját. Kétes a higiéniai berendezések tisztasága, de a be-
