A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-12 / 15. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Dr. Jozef Fischer: LENIN ESZMÉI ÖRÖKKÉ ÉLNEK Gyurkó László: LENIN, OKTÓBER (részlet) Mács József riportja a bratislavai Lenin múzeumból Ozsvald Árpád: A BÁNK BÁN ÍRÓJA Miklósi Péter: HA MEGTÖRIK A CSÖND Az első oldalon Ferenczi Anna és Bugár Béla, a MATESZ színművészei Š. M. Sokol: Egyedül című drámájában. A címlapon Prandl Sándor, a 24. oldalon Gyökeres György felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35, Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztőhelyettes: Ozsvold Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwoldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiorne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk viszsza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az emberiség történetében vannak évfordulók, amelyek megemlékezése nem kíván kerek vagy páratlan számot. Ezek akár történelmi eseményekkel, akár személyekkel függnek össze, ha horderejűk, jelentőségük túlnő e számok határain, tórsadalmipolitikai-gazdasági-elméleti jelentőségük, szerepük időszerű. Ebben az évben — április 22-én - ünnepeljük Vlagyimir lljics Uljanov — Lenin születésének 110. évfordulóját. A XX. század társadalmi-p ' tikai változásai épp az emberiség eme lángelméjének nevéhez fűződnek. LÁTOGATÁS MOSZKVAI DOLGOZÓSZOBÁJ aki továbbfejlesztette a marxizmust. felismerve a társadalom törvényszerűségeinek mozgató erőit, lehetőségeit az adott pillanatban, diadalra vezetve a proletariátus harcát a tőke elleni küzdelemben. A világ első győztes szocialista államának megalakulása, megszilárdítása és elméleti továbbfejlesztése Lenin nevéhez fűződik, akinek elmélete világviszonylatban a dolgozó tömegek mindennapi gyakorlati cselekedetévé, iskolájává vált. Alkalmam volt hosszabb szovjetunióbeli tartózkodásom ideje alatt meglátogatni Lenin forradalom utáni tartózkodási helyét és részt venni születési évfordulójának központi ünnepségein. Meglátogattam a gorki Lenin Múzeumot, a moszkvai Vörös téren 1924-1930-ban vörös gránitból és fekete labradorból épült Lenin-mauzóleumot, ahol örök ólmát alussza a géniusz, ahová évenként embermilliók látogatnak el földkerekségünk minden tájáról (szerencsések azok, akik Moszkvába kerülve bejuthatnak és megláthatják Lenin hermetikusan elzárt, üveggel védett, márványkövön elhelyezett nyitott koporsóját), vagy elgyönyörködve, csodálattal nézik a mauzóleum előtt az őrségváltást, a Kreml ismert szép hangzású toronyórája óránkénti ütésének megismétlésekor. Ilyenkor a fényképezőgépek százainak kattogása hallatszik, hogy megörökítsék e pillanatot. A Kreml öt tornyán rubincsillag díszük. Részt vettünk a Lenin születési évfordulójának előestéjén rendezett ünnepségen, amelyre az 1961-ben, a Kreml ősi falai között épült új, figyelemre méltó, üvegből és hófehér márványból készült, modern Kongresszusi Palotában került sor. A több mint ötezer embert befogadó palota teljesen megtelt. Jelen voltak az SZKP PB tagjai, Brezsnyev elvtárssal az élen, az állami szervek és a tömegszervezetek vezetői, munkások, kolhoztagok, a kulturális és a művészeti élet kiválóságai, magas rangú tisztek, űrhajósok, külföldi küldöttek. A Lenin munkásságát, életét méltató beszámoló a szovjet népnek a kommunista párt vezetésével a társadalom minden területén elért sikerei manifesztációja volt. A jelenlevők arcán, a spontán tapsviharban a lenini eszmékbe, a lenini pártba vetett bizalom sugárzott. Felejthetetlen élmény maradt meg emlékezetünkben abban a meggyőződésben, hogy mi is ezeknek a világot formáló győzelmes eszméknek a részesei vagyunk. Az ünnepélyes beszámolót gazdag kulturális műsor követte,- ahol a hatalmas Szovjetunió 15 köztársasága legjobb tánc- és énekegyütteseinek színejava mutatta be elbűvölő művészetét. A későbbiek folyamán meglátogattuk Lenin dolgozószobáját a Kremlben: itt idegenvezetőnk, Natasa, a rokonszenves irodalom- és művészettörténész kalauzolt bennünket, és nagy szakértelemmel szinte elénk varázsolta azt a kort és légkört, amikor és amelyben Lenin a Kremlben élt és dolgozott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, 1918 márciusában ide tette át székhelyét a népbiztosok tanácsa, s ezzel Moszkva a világ első szocialista államának fővárosa s a nemzetközi kommunista mozgalom központja lett. Lenin itt élt és dolgozott 1918. március 12-től 1922. december 12-ig. A polgárháború a külföldi in-CSELEKEDJÜNK AZ EMBERÉRT!... (NÉHÁNY GONDOLAT AZ IDEOLÓGIAI DIVERZIÓRÓL - EGY KÖNYV ŰRÜGYÉN) Nem tudom, ki az a Malcolm Muggeridge, s hat évvel ezelőtt kiadott könyvét sem tartanám említésre méltónak, ha nem éppen a közelmúltban került volna kezembe egy gömöri vonaton, Fülek (Fiľakovo) és Rozsnyó (Rožňava) között. A Valami nagyon szépet Istenért című könyv nem éppen terjedelmes olvasmány: az ember fél óra alatt (akár két állomás között, a gyorsvonaton is) végigolvashatja. 5 a figyelmes olvasó nagyon hamar rájön, mi célból íródott és kinek az érdekeit szolgálja. Csak az a baj, hogy nem minden olvasó elég figyelmes, nem minden olvasó ismeri fel mindjárt az ideológiai diverzió fegyvereit. Főleg akkor nem, ha azokat a bizonyos fegyvereket ártalmatlannak látszó vallási köntösbe bugyolálják. A kalkuttai Teréz anyáról szóló könyvet egyébként az eisenstadti (Ausztria) Prugg Verlag adta ki „egyházi jóváhagyással", 1974- ben (hogyan kerülhetett Szlovákiába? Ki terjeszti?), s napjainkban mindenekelőtt azért „aktuális", mert arról a Teréz anyáról van szó benne, aki 1979-ben Béke Nobel díjat kapott „a népek közötti testvériség terjesztéséért". Bár nem tudom, mivel is terjesztette a jugoszláviai albán származású apáca a népek közötti testvériséget, semmi kifogásom a Béke Nobel díj ellen, megkapták azt már - nem is olyan régen — érdemtelenebbek is. Annál több kifogást emelhetek Teréz anya életrajzírója, Malcolm Muggeridge ellen, aki - nem kétséges — ideológiai ellenfeleink táborába tartozik, s mint könyvéből kiderül, egyáltalán nem bánná, ha a világ proletárjai egyszer s mindenkorra lemondanának a forradalmi osztályharcról és bevonulnának a Szeretet Misszionáriusainak Teréz anya vezette menedékházaiba, s ott beletörődve a tervenció, az éhség és a rombolás éveiben itt vezette az ország politikai és gazdasági életét, s állt a fiatal szovjet állam védelmének és építésének élén. Lenin élete és tevékenysége kétségtelenül összefügg a Moszkvai Kremllel. A Kremlben, a Szovjetunió kormányépületében található Lenin dolgozószobája és .lakása. Boldog az az ember, aki megtekintheti ezt az egyszerű, de szellemi értékekben oly gazdag munkahelyet. Kísérőnk megemlítette, hogy a moszkvaiaknak is két-hórom évet kell várniuk a szerencsés pilla-ÁBAN natra, hogy meglátogathassák e dolgozószobát. Lenin dolgozószobája világos, magas, kétablakos helyiség. Nem messze az ablaktól egyszerű íróasztal áll, rajta a szükséges íróeszközökkel: fémtoll, füzetek, borítékok, két telefon, zöld színű fátyollal takart asztali lámpa. Az asztalnál egyszerű faszék (Lenin nem kedvelte a puha bútort, ezt munkára alkalmatlannak tekintette). A folyosón levő szekrényekben mintegy kétezer könyv található. E könyvgyűjtemény mellett a meglepően sok térkép lepi meg a látogatót. Lenin itteni dolgozószobájában jó állapotban levő gazdag ajándékkollekció tárul elénk, amelyeket Leninnek küldtek vagy személyesen adtak át a dolgozóknak a Szovjetunió minden tájáról érkezett küldöttei. Az íróasztallal szemben látható a régi falióra, mely azt az időt mutatja, amikor Lenin utoljára tartózkodott dolgozószobájában. Ez 1922. december 12-én, 18 óra 15 perckor volt. Lenin naponta több emberrel találkozott. Az ország minden részéből jöttek a Kremlbe a társadalom valamennyi rétegét passzív szenvedésbe vegetálnának életük végéig: szerinte ugyanis ....... a szenvedés emberi drámánk lényeges kiegészítő része (...), beletartozik Istennek ránk vonatkozó szándékába itt a földön, úgyhogy végül is minden élettapasztalat annak kimondására tanítson meg: Legyen meg a te akaratod." Szóval, szenvedés, munkanélküliség, éhhalál nélkül nem is lenne teljes az élet — ezt bizonygatja Malcolm Muggeridge a kapitalista világ éhező százezreinek, s ezt próbálná bebeszélni nekünk is. Szerinte még a gazdasági osztályharc, a sztrájk is badarság, vagy - az ő szavaival élve, ahogy a londoni elektromossági munkások sztrájkjával kapcsolatban megjegyzi - „esztelen viselkedés", „hiú nyerészkedési harc", szabotázs. Aki 2
