A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
A MAYÁK PUSZTULÁSÁNAK REJTÉLYE Közép-Ameriko dzsungeljeiben sűrű bozóttal (selva) borítva némán és elhagyatottan állnak egy régi kultúra romjai. A dzsungel olyan sűrű, hogy a maya városok - mint például Palenqueromjait csak repülőgépről lehet észrevenni. Pedig palotáik és templomaik óriási méretei meghökkentik a kutatót, így a palenquei templom alapjának mérete 103x73 négyzetméter; magassága pedig 18 méter. Falait reliefek borítják, ezért az újkori kutatók a „Feliratok templomának” nevezték el. A mayák szent városában, Chichen Itzában, a legmeglepőbb egy köralakú torony, melyet a maya csillagászok obszervatóriumnak használtak. A legnagyobb tiszteletnek örvendő maya istent, a „Tollas kígyót", Quetzalcootlt ábrázoló monumentális szobrok díszítik. Egy népnek, amely az i. e. első évezredben a tengerpartra tudott szállítani szobrok kifaragásához és templomépitéshez használt 20—50 tonnás bazalttömböket, méghozzá 130 km távolságból a Tuxtla tűzhányó vidékéről, egyébbel is kellett rendelkeznie, mint mérhetetlen hatalommal és szervező készséggel. A mayák kultúrájának gyökerei a távoli múltba nyúlnak, a történelemelőtti olmékek idejébe, akiket a neves cseh amerikanológus, dr. M. Stingl, Jaguár-indiánoknak nevez általánosan használt törzsi jelvényeik és szent könyvük a „Chilam Balaam” — a Jaguár-próféta könyve alapján. Az oszlopokra (sztélékre) vésett hieroglifeket tanulmányozó régészek megállapítása szerint a maya időszámítás a „4 Ahuan 8 Gumun" évvel kezdődött; ez az i. &. 3113. évnek felel meg. Hozzávetőlegesen i. e. 500-tól i. sz. 909-ig virágzottak a maya városok és városállamok, hihetetlenül tökéletes úthálózattal összekötve. Ugyanakkor a mayák nem ismerték a kereket és nem voltak igavonó állataik, de már használtak úthengert, ezek egyikét Cobá város romjai között találták meg. Mészkőből van kifaragva, több mint 4 méter hoszszú, egy méter átmérőjű, és 50 métermázsát nyom. (Ez a lelet elképeszti az embert, hiszen a hengertől a kerékig csak egy lépés választ el. Mire használták remek utóikat, ha nem voltak jármüveik? Lehet, hogy a jövő majd eloszlatja ezt a valószínűleg téves nézetet és a további felfedezések megoldják e ma még annyira vitatott rejtélyt.) Az i. sz. 9. században a mayo kultúra hirtelen pusztulásnak indult. 750 után állandóan csökken a hagyományaik szerint minden katun (húszéves időszak) határán felállított sztélék száma. Az utolsó feljegyzések i. sz. 889- ből származnak. Ez a hanyatlás, mely valószínűleg a kerületi központok körül kezdődött, hamarosan az egész országra kiterjedt. Nem épültek további templomok és paloták, és sok virágzó város, mint Tical, Uaxatun, Monte Alban, Palenque és mások a szó szoros értelmében elnéptelenedtek. E virágzó civilizáció meghökkentő hanyatlásának okai egyelőre felderítetlenek. Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a vidéki lakosság és a földműves osztály a helyén maradt azután is, hogy az uralkodó osztály elhagyta lakhelyeit. A legújabb kutatások viszont arra mutatnak, hogy a kivándorlás általános volt, a társadalom valamennyi rétege egyszerre hagyta el lakóhelyét. A tudósok egyéb tényezők - járványok, dögvész, földrengések, elemi csapások, barbár támadások hatását vették számításba, de részletes elemzés után kiderült, hogy ezek egyike sem jöhet számításba. A legvalószínűbbnek a demográfia robbanás látszik, s az, hogy a termőföld teljesen kimerült. A népesség száma abban az időben hihetetlenül megnőtt, és az őserdőktől elhódított területeket túlságosan kihasználták. Ezek a problémák viszont éles konfliktusokhoz vezethettek az egyes városállamok között, amire végeredményben adataink és bizonyítékaink is vannak. Ezenkívül az uralkodó osztály és a földműves népesség közötti osztályharc kialakulása is szerepet játszhatott. További tényező lehetett még a kívülről jövő nyomás. Viszont nincsenek adataink nagyobb arányú idegen támadásokról, annak ellenére, hogy a mayáknak éppen a harcias aztékokkal voltak közös határaik, akik szörnyű istentiszteleteiken a hadifoglyok tízezreit áldozták fel. De a maya kultúra pusztulására, hosszú töprengés után a tudósok találtak még egy - talán perdöntő és lényeges — tényezőt, saját fejlett kémiai tudásukat. A maya vegyészek és orvosok nemcsak szembe tudtak szállni a különböző betegségekkel és sikeresen le tudták küzdeni ezeket, de ugyanakkor népük pusztulásához is hozzájárultak. Volt egy dolog - a kábítószerélvezés, amely a múltban degenerálódáshoz, elnőiesedéshez, az erkölcsök fellazulásához vezetett, s végső soron mind az ázsiai sumérek, mind az amerikai mayák vesztét okozta. Igaz, a mayák utódai ma is élnek, bár sakkal szerényebb körülmények között. Kultúrájuk pusztulását azonban nem az európai hódítók, hanem saját maguk okozták. Ugyanezt látjuk manapság Nyugat-Európa és Amerika ifjúságánál, és sajnos Kelet-Délkelet-Európában is egyre jobban terjed ez a folyamat. Nem szükséges, hogy virágzó kultúrákat atom-, hidrogénvagy neutronbomba zúzzon porrá, elég erre egy egyre jobban terjedő vész, veszedelmesebb mint a középkori pestis vagy a keresztes lovagok és a tengeren túli utak nyomán behurcolt nemibetegségek, amelyeknek a középkorban embermilliók estek áldozatul - elegendők erre a kábítószerek. A hódítók nyomában megjelent katolikus hittérítők között volt egy, aki rokonszenvezett az indiánokkal s nem tekintette irataikat és szokásaikat a démonok jeleinek és ördögi praktikáknak, hanem komolyan vette őket és foglalkozott tudományukkal. Bernardino de Sahagún tudományosan képzett ferencrendi szerzetes irataiban olvashatjuk, hogy az aztékok birodalmában a papokon, jósokon és varázslókon kívül orvosok, valamint gyógyszerészek is voltak, akik növényeket gyűjtöttek. Ezek až orvosok elsősorban a sebkezeléshez értettek. A sebeket hajszállal varrták össze, csonttöréseket hoztak rendbe, s ezekre merev kötést alkalmaztak. Nehezen gyógyuló esetekben bizonyos fenyőfajtából készült szöget alkalmaztak. Garat mögötti tályogokat apró obszidiánkéssel nyitottak meg és obszidiánporrol akadályozták meg a gennyesedést. A gőzfürdő (temascal) más specialisták működési területe volt. Sikerrel gyógyították a reumatikus és idegbántalmakat, amikor is gyógymasszázst alkalmaztak. Fürdőikben ugyanúgy, mint a mai szaunákban, forróra hevített kőre vizet locsoltak, és a betegeket kukoricahóncsból font korbáccsal ütögették. Erről a vidékről írja Sahagún: „Kakaóbokrok nőnek ottan, ezek bogyóit porrá törve vaníliával, mézzel és fűszerekkel vízben megfőzték s ezt a főzetet erősítő italként használták. Amikor Cortéz 1528-ban visszatért Spanyolországba, magával hozta a kakaóbabot is. A dohány mellett a csokoládé fontos erősítő gyógyszerré vált kimerítő betegségek utón, a lábadozó mielőbbi talpraállítósóra. A kakaóvaj, mint végbélkúpok alapanyaga, ma sem vesztett jelentőségéből. Más orvosok kizárólag az emésztőszervi és a húgyhólyagmegbetegedések gyógyításával foglalkoztak. Ismerték a diétás ételek készítését, gyönge kukoricából főzött nyákot ajánlottak. A kukorica egyébként ugyanúgy, mint régen közép- és délamerikai indiánoknak ma is egyik legfontosabb tápláléka. Az indián orvosok kiváló megfigyelőképességgel rendelkeztek, amiről egy azték szöveg tanúskodik: „Az orvos a szemekből és az orról állapítja meg, hogy a beteg felgyógyul-e vagy meghal ... Az egyik jel a szem közepének elsötétedése . .. aztán az egész szem megsötétül és o beteg megszűnik látni ... Az orr meghegyesedik... A fogak vacogni kezdenek . .. Aztán már csak értelmetlen morgást hallat a beteg . . . Akkor meg kell kísérelni a mell bedörzsölését vízben oldott, törött borókával, vagy megszurkálni a bőrt farkas-, sas- esetleg pumacsonttal ... Ha semmi sem használt. a vég elkerülhetetlen - a halál kaszája bevégzi az aratást..." Doktor Nicolas Monardes sevillai városi orvos 1565-ben évtizedes munka után megjelentette háromkötetes művét Mexikó gyógymódjairól. Több száz gyógyszert próbált ki és saját gyakorlatában alkalmazta pontosan az azték orvosok előírása szerint. Sikeresnek mondható gyógymódja nagy elismerést váltott ki és pacientúrájo megnövekedett. Francisco Hernandez, II. Fülöp király udvari orvosa részletesen feldolgozta az Újvilág természetrajzát. 1200 különböző növény és egyéb gyógyítószer hatását írta le huszonnégy kötetben, ebből tíz kötet képeskönyv. De Bernardino de Sahagún írásaiban a gyógyszerek áldásos hatásán kívül még valami megrendítőt is felemlít: „Van egy növény, peyotlnok hívják, az ország északi részében tenyészik. Aki ilyet eszik vagy főzetét issza, nevetésre ingerlő képeket lót vagy szörnyűségeket. Segít elfelejteni a félelmet, a szomjúságot és az éhséget. Aki peyotlt eszik) meglátja a jövőjét.” A peyotl egy kaktuszcserje szárított gumója, amit a yucatáni orvosok alkalmaztak, és olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek közül némelyek nyugtatólag hatnak, mások meg kellemes hallucinációkat idéznek elő. Fő hatóanyaga o mescalin. Egy másik drog a nanacoatl, a légyölő galóca egyik válfaja, egyebek között atropint tartalmaz. Ez testi és szellemi nyugalmat vált ki, de nagy adagokban szellemi eltompulást és bódulatot idéz elő, s ez csak néhány óra múlva szűnik meg. A légyölő galóca főzetét egyébként a régi szibériai népek is ismerték és ez a kultusz lassan terjedt délkeletről északnyugati irányban, mig eljutott a vikingekhez. E méreg okozta bódulat váltotta ki a vikingek halált megvető bátorságát és féktelen dühét, melynek hatása alatt feltartóztathatatlanul és rémületet keltve törtek az ellenségre - és győztek. Ezenkívül a mayák, más közép- és dél-amerikai népekhez hasonlóan, módfelett rabjai voltak az alkoholnak. Kedvenc italuk volt a pulque, vagy agavebor, amelyet a megcsapolt agave cukros levének erjesztésével nyertek. Ennek lepárlása útján pedig a nagyon részegítő meskalt kapják. A camoti alacsony gumós növény, az ebből kivont készítmény megszünteti a testi fájdalmat, s apátiát, a külvilág iránti közömbösséget eredményez. Ez a kivonat ugyancsak népszerű volt a mayáknál. Az érzéketlenséget, könnyelműséget és apátiát a növény gumójában rejlő szaponin idézi elő. Azok, akik átadták magukat élvezetének, csakhamar egészségükkel fizettek a múló mámorért. Ez a növényi méreg (tolin) elroncsolja az izom-, ideg- és nyálkasejteket s főleg a vörös vérsejteket. Ha ezekhez hozzávesszük még az acayatlt, a mai szivarokhoz hasonlító csőformára sodort dohányleveleket és a tabascót, ezt a csípőspaprika hatását jóval felülmúló, erősen izgató fűszert, látjuk, hogy kevés antik kultúra rendelkezett az érzéketlenséget vagy őrjöngést, vagy mindkettőt együtt kiváltó drogok ilyen széles skálájával. A mayák hatalmas civilizációja és kultúrája fölött beteljesedett a végzet. Fegyver, elnyomás és rabigo nélkül megszűnt addigi fejlődése. Nem építettek már templomokat, megfeledkeztek a tudomány ápolásáról, éltek a valóságtól idegen, absztrakt világukban, az álmok birodalmában, részeg kábulatban. A peyotl, a nanacatl, a camoti, a pulque és más növényekből nyert mérgek, amelyeket itt mind nem volt alkalom felsorolni, tökéletesen elvégezték romboló hatásukat és az a mogasfokú kultúra, amelyet évezredek folyamán felépítettek, megölte önmagát jóval az európaiak megjelenése előtt. Az aztékok borzalmas istentiszteletei, az élő testből kitépett, még dobogó szívek látványa szexuális orgiákra emlékeztetnek. A papok és a főnemesek valóban szexuális élvezetet, kielégülést találtak ebben a látványban. Ez a degenerálódás volt a tulajdonképpeni oka, hogy egy többmilliós büszke nép alulmaradt a csekély számú konkvisztádorokkal, kalandorokkal szemben. Elvesztették érzéküket a szép és magasrendű iránt, kevés ellenállást tanúsítottak a betolakodókkal szemben, letörölte őket az élet színpadáról egy ótkos szenvedély ... A mayák országánok északi részén, ahol a toltékok telepedtek le, ez a hanyatlás kevésbé volt észlelhető. A toltékok birodalma még vagy kétszáz évvel tovább .élt. A mayák ugyan kis időre magukhoz tértek, és felépítették fővárosukat, a falakkal és bástyákkal megerősített Mayapant. A 15. században azonban Mayapan is elesett a maya városok közötti polgárháború idején, úgyhogy amikor 1520 után megjelentek a spanyolok, nem találtak a Yucatónfélszigeten komoly ellenállásra, hanem csak egymásra acsarkodó államocskákra. A maya városok lakói abban az időben mór régen megfeledkeztek híres őseik életmódjáról és szokásairól. (Megjegyzés: Dr. Schramm László okfejtését, mely szerint a maya civilizáció pusztulását a mértéktelen kábítószer-fogyasztás idézte elő - hitelt érdemlő bizonyítékok híján ma még hipotézisnek kell tekintenünk. - a szerk.) Dr. SCHRAMM LÁSZLÓ 18
