A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-05 / 14. szám

RÖVIDEN JÓZSEF ATTILA LEGYŐZTE NAPÓLEONT A mi kisvárosunk esti fényei bizony nem csalogatnak ki bennünket otthonunkból, hogy a kultúrház felé vegyük oz irányt és szórakoz­zunk, művelődjünk. Az energiovólsóg ürügyén Szepsi (Moldava nad Bodvou) utcai világítása a háborús időkre emlékeztet. Jókoro tá­volságra egymástól egy-egy világítótest, azok is elmésen beprogra­mozva, időnként felváltva elolszonok. A környező falvakban semmi hasonló intézkedés nem történt, nálunk oz illetékes szervek jól tű­rik a bírálatot, lepereg róluk mint a vízcsepp. Reméljük, időnként közlik velünk, hogy koronában kifejezve mennyit eredményezett a „takarékosság". űrügynek minden jó, gondolják a szembenálló felek, mentegetőz­ni már ugyancsak megtanultunk. Nem nagyon tolakodunk a kultu­rális rendezvényekre, akár ki van világítva a város, okár nincs. Va­lószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki február 19-én este zseb­lámpával a kezemben, ilyenféle morfondírozás közepette igyekez­tem a meghirdetett József Attila előadásra. Gondosan kerülgetve a fogyos hóbuckákat, jégfelületeket és pocsolyákat, nagy megköny­­nyebbülésemre szolgált, hogy a rendezvény színhelyén tökéletes vi­lágítás fogadott. Városunk legfiatalabb középületében került sor az emlékestre. A CSEMADOK klubhelyiség híján hol itt, hol ott vendégeskedik, de ez a hűséges tagok közül senkit sem zavar. Ezen az estén az úttörőotthonhoz tartozó kis színházterem tárult ki o költészet tisz­telői előtt, és ez a terem nagyon szépen meg is telt. Sok volt a fia­tal. a diák, pedig a Magyar Televízióban aznap indult a Napóleon és a szerelem című új sorozat. A középkorúak jólesően állapították meg, hogy a terem hőmérséklete kifogástalan. (E téren nem va­gyunk elkényeztetve.) Az ünnepi est előadója Máté László tanfelügyelő, a CSEMADOK kassai járási bizottságának tagja volt. Már a megjelenése sejtetni engedte, hogy itt a szokványostól eltérő valami készül. Féltucatnyi könyvet rakott ki maga elé az asztalra, és minden tudálékos vagy hivatalos póz nélkül beszélt József Attiláról. Közvetlen előadásmódja magával ragadta a hallgatóságot. Egy ízben mentegetőzve megje­gyezte, hogy már régen adott elő magyar nyelven. A magamforma hallgató eltűnődhetett, hogyan is van ez ná­lunk? Gyakran panaszkodunk, hogy megfelelő előadó híján nem lehet ismeretterjesztő előadásokat tartani. Kevesen tudnak magyar nyelven színvonalasan előadni. A közelmúltban a polgári védelmi akció keretében hallhattunk egy előadást. A rokonszenves fiatal katonatiszt szemmel láthatóan és füllel hallhatóan küzdött a ma­gyar szöveggel. Másrészt adva van egy kiváló képességű közéleti ember, oki ólig egy évtizeddel az Eötvös Lóránd Tudományegyetem elvégzése után kijelenti, hogy ritkán tart magyar nyelven előadást. Na de maradjunk József Attilánál. Az előadó remek érzékkel válogatta ki a költő életéből azokat a mozzanatokat, amelyeket nem ismer unásig mindenki. Hangsúlyozta József Attila és Fóbry Zoltán kapcsolatát, idézett levelezésükből.' Beszélt József Attila Wolker-vers­­fordítósairól, és viszont; méltatta a költő szlovák nyelvű tolmócsoló­­it. Szólt Ján Smrek és Emil Boleslav Lukáč érdemeiről. Érdekes megoldás volt, hogy a költő verseiből maga az előadó olvasott fel szemelvényeket. Mindent egybevetve, értékes este volt, a különféle korcsoporthoz tartozó résztvevők az elismerés hangján szóltak róla . .. Nem lát­szott az arcokon, hogy sajnálják a lekésett vagy elmulasztott té­véműsort. Ezen az estén Szepsiben József Attilo legyőzte Napóleont. GYŐRI SAROLTA Sudolský István SUD0LSKÝ ISTVÁN festőművész kiállítása Érsekújvárban (Nové Zámky) ünnepélyesen megnyitották Sudolský István festőművész kiállítását. A megnyitón jelen volt az SZLKP járási bizottságának és a jnb kulturális osztályának a képviselője is. Mlinárik Štefan a galéria igazgatója üdvözölte a közönséget. Laka­­tová Márta, a galéria dolgozója pedig Sudolský István festőművész munkásságát méltatta. Sudolský István festőművész a leiszabadulás 35. évfordulójának tiszteletére állította ki képeit. 1925-ben született Érsekújvárott, jelenleg is itt él. Autodidaktaként foglalkozott a festészettel, majd a leiszabadulás után Prágában tanult. A bratislavai Képzőművé­szeti Főiskolán Mudroch professzor tanítványa. Tanulmányai be­fejezése után hazánk több városában is kiállította műveit. 1978-ban Bratislavában a Cyprián Majernik galériában önálló tárlata volt. Ugyanebben az évben részt vett a csehszlovák művészek közös bratislavai kiállításán. Régebben szülővárosában, továbbá Párkány­ban (Štúrovo) állította ki képeit stb. Tavaly Nyitrán grafikai munkái­val aratott sikert. Több szocialista országban végzett tanulmányo­kat. Mostani tárlatán 24 olajfestményt és 21 grafikai alkotást láthatott a közönség. Képeit mély emberi érzések hatják át. A szülőföld iránti szeretet dominál szinte minden alkotásában. Portréi is ki­tűnőek. Az anya. Asszony kék kabátban, Az öregember stb. Értékes az „Erdőben" című nagy olajfestménye, amelyben a Szlovák Nem­zeti Felkelést örökíti meg. „Fasorozat" című olajképei is tehetségét bizonyítják. Festményei és grafikái az elmúlt húsz év művészi fejlődéséről nyújtanak átfogó képet. A tárlat mind a művészi anyag, mind az elrendezés szempontjából kitűnő. HOFER LAJOS SZOMBATHY VIKTOR ELŐADÁSA A rimaszombati születésű Szom­­bathy Viktor íróval, a magyar szellemi élet sokoldalú képvise­lőjével találkoztak január végén az ipolysági Honti Közművelő­dési Klub tagjai. Szombathy Viktort szoros szá­lak fűzik Szlovákiához, hisz an­nak idején szerkesztője volt a Prágai Magyar Hírlapnak, A Ko­máromi Lapoknak és a Magyar írásnak. 1928-ban több haladó szellemű fiatallal együtt szer­vezte a Sarlósok gombaszögi táborát, 1930-tól pedig a Szlo­­venszkói Magyar Kultúr Egyesü­let (SZEMKE) titkári funkcióját töltötte be. Hosszabb ideig Ko­máromban élt, s tíz éven át az akkori Jókai Múzeumot is igaz­gatta. Ipolysági előadása tartalmas, színvonalas volt. A jelenlévők nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatták a gazdag tapaszta­latokról szóló színes beszámolót. Az előadás keretében szó esett az egykori szülővárosról; Blaho Lujza, Jonko Jesenský, Pósa La­jos és Mikszáth Kálmán emlé­kének rimaszombati légköréről, a két háború közti szellemi élet­ről, a szlovenszkói magyar új­ságírásról, a cserkészmozgalom­ról, a palóckutatás eddigi ered­ményeiről stb. Szombathy Viktor felelevení­tette o Blaho Lujzával való ta­lálkozását; visszaemlékezett Győry Dezsőre, Fóbry Zoltánra és Gwerk Ödönre; meleg sze­retettel beszélt a Komárom kör­nyéki egyszerű parasztokról, a régi Sarlósokról s mindazokról, akik a nehéz körülmények közt is megpróbáltak emberségesen - anyanyelvűk és nemzetiségi műveltségük szerint élni. Az író elmondta, hogy Blaha Lujza elsősorban a szülőföld­höz s a gömöri néphez való ra­gaszkodásával hatott rá; Bo­­logh Edgártól pedig kitartást, lendületet és erkölcsi tisztasá­got tanult. De egyszerűségével, őszinteségével maradandó él­ményt váltott ki benne o Ko­márom környéki Koczka János bácsi is, aki a maga módján értékes anyaggal gazdagította a Jókai Múzeumot. Az író nagy élvezettel szólt szlovákiai uta­zásairól, illetve útikönyveiről is. Úgy gondolom, Szombathy Viktor előadását érdemes volt meghallgatni, műsorra tűzni. A jelenlévők gazdag élményben részesülhettek, s egyben látókö­rüket tágíthatták, újabb ismere­tekre tehettek szert. Olyan is­meretekre, melyek szerves tarto­zékai múltunknak és jelenünk­nek, melyek jól kiegészítik ön­ismeretünket, nemzetiségi tuda­tunkat. CSAKY KAROLY ■ A „Hogyan mondjuk szé­pen, jól magyarul" nyelvi ve­télkedő élénk visszhangra ta­lált a komáromi (Komárno) já­rásban. összesen húsz háromta­gú csoport nevezett be a vetél­kedőbe. A komáromi magyar gimnáziumból két, a gépipari szakközépiskolából öt, az ágyai­­lai (Hurbanovo) gimnáziumból négy, a CSEMADOK búcsi és a CSEMADOK nemesócsoi (Ze­mianska Olča) helyi szervezeté­ből három illetve egy csoport nevezett be. A járási döntőre két helyen került sor. A gépipa­ri szakközépiskolában az iparis­­tók, az ógyallaiak és a nemes­­ócsaiak, a magyar gimnázium­ban az iskola hórom csoportja és a búcsiak versenyeztek. Az ipariban lezajlott vetélkedő el­ső helyén a „hazaiak" végeztek. A gimnáziumban szintén „ha­zai" siker született. A két győz­tes csoport a nyelvi vetélkedő országos elődöntőjében képvise­li majd járásunkat. N. G. ■ A CSEMADOK nagytúri (Veľké Túrovce) helyi szerveze­te a legaktívabbak közé tarto­zik. Tóth Gézától, a szervezet kultúrfélelősétöl tudjuk, hogy az elmúlt évben sikeres tevékeny­séget fejtettek ki. Előadást tar­tottak a februári győzelem je­lentőségéről, emlékünnepséget rendeztek Móricz Zsigmond szü­letésének 100. évfordulója tisz­teletére. Ez utóbbi rendezvé­nyen fellépett a vegyeskórus és o folklórcsoport. Nagy figyelmet szentelnek a népművészetnek, az ének- és folklórmozgalomnak. A vegyeskórus részt vett a nem­zetközi nőnap ünnepségein, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet évzáró közgyűlésén és a felsza­badulási emlékünnepségeken. Az év folyamán átszervezték a jelenleg huszonnyolc tagú Hont folklórcsoportot. Bemutatták a kosárfonás mesterségét. A mű­sorral sikeresen szerepeltek a május elsejei ünnepségeken, o Vili. Honti napokon Ipolyságon (Šahy) és Ipolyszakállason (Ipeľ­ský Sokolec) a Daloló Ipoly völ­gye járási dal- és táncünnepé­lyen. Ábel Gábor ■ Az érsekújvóri (Nové -Zám­ky) járás harmincöt CSEMA­DOK helyi szervezetének 6359 tagja von. Tavaly 374-gyel nö­vekedett a taglétszám, Dicsére­tet érdemelnek e tekintetben a a muzslai, szolkai, andódi (An­­dovce), párkányi (Štúrovo), nagykéri (Milanovce) és újvári helyi szervezetek, amelyek száz százalékro teljesítették a tagto­borzás tervét. A CSEMADOK járási bizottsága külön figyel­met szentel a klubmozgalomnak és az amatőr népművészeti te­vékenységnek. A legtöbb fiatal o Keller Gábor vezette modern tánckedvelők klubját látogatja. Ami az amatőr népművészeti te­vékenységet illeti, a járásban számon tartott húsz éneklő cso­port és énekkar közül évente egy-egy csoport jut el az orszá­gos döntőbe. Dániel Erzsébet 7

Next

/
Thumbnails
Contents