A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-05 / 14. szám
— Valóban, mit tartalmaz a városmag rendbehozatalának, újjáépítésének részletes terve? — A felszabadulás óta, de főképpen az utóbbi évtizedben, amióta Bratislava a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa lett, sokat fejlődött és változott a hagyományos értelemben ismert belváros. A Mihály-kapu, az opera és a Hal-tér háromszögéből kitiltották a gépkocsiforgalmat s a szűk utcákat szegélyező házakon rendbe hozták a homlokzatok egy részét. Célunk, hogy a Váralja és az ősi városközpont történelmi hitelű, de korszerű legyen. Ennek a városalakitási elképzelésnek megfelelően „berendeződnek” az utcák, a terek és látványosabbak lettek a kirakatok is. Jópár évvel ezelőtt a város szive tele volt még aládúcolt, elhanyagolt, olykor piszkos és sötét házakkal. Mindezt egy átfogó és részletes tereprendezési terv alapján eltűntettük, s a zömmel értéktelen, elavult épületek helyén a téresztétika korszerű követelményeinek megfelelően folyik a belváros rekonstrukciója. A legfontosabb feladat a Béke-tér ésszerű átalakítása s mielőbbi átadása a forgalomnak. A jövő ötéves tervben néhány szolgáltatóipari létesítmény, szálloda és több lakóház épül itt. Már folyamatban van a Lakatos, a Bástya, a Káptalan utcák, illetve a Mihály-kapu környékén lévő többi utcácska felújítása, ahol elsősorban kikapcsolódást s felüdülést talál majd az erre bolyongó, nézelődő látogató. A tágabb értelemben vett belváros többi részének korszerűsítési terve nem csupán építészeti „felfrissítést", hanem egyben a továbbfejlesztés lehetőségét is szorgalmazza. Ennek az elképzelésnek megfelelően alakul át az egykori Széplak utca, o mai Obchodná, ahol kétirányú villamosforgalmat létesítünk; továbbá a valamikori Kórház utca vagy akár az alagút és a Hajósok Háza közötti szakaszon a Duna-part. — Amennyiben napi tapasztalataimnak hinni lehet, úgy a közlekedéslejlesztés gondja is ezzel a leiadatkörrel függ össze . .. Május 1. tér, a Szárazvám utca és a Békevédök útjának átalakítását. Ilyen nagyszabású korszerűsítésekre még nem volt példa a lovasszekerek és fiákerek útszükségleteire épült Bratislavában. Elképzelhető, hogy ez mit jelent majd a főváros életében. Ennek ellenére számolnunk kell azzal, hogy a felszíni közlekedés a jövőben lelassul, hiszen tovább gyarapszik majd a személy- és tehergépkocsik száma. Kérdéses, hogy útépítésekkel, forgalomkorszerűsitéssel megfelelő ütemben követni tudjuk-e majd ezt a növekedést... — Amíg hát nincs forgalmi dugó, ruccanjunk ki az új lakótelepekre! A lakosok gyakran panaszkodnak a tönbházak egyhangúságára, a zöldövezetek hiányára; arra, hogy az eredeti műépítészen elképzeléseknek csak egy része valósul meg a gyakorlatban. Mi a véleménye erről? — Ez, sajnos, tagadhatatlan tény, kár is lenne félremagyarázni a dolgot... Ennek fő okát a rendelkezésünkre álló anyagi, HOLNAP t — Minden nagyvárosban problémát okoz a rohamosan növekvő forgalom. Bratislavában minden negyedik-ötödik lakosnak személygépkocsija van, igy a szlovák főváros közlekedése nemcsak számszerűleg gyarapodott, hanem minden tekintetben sokat fejlődött és most az átrendeződés korszakába került. Leglényegesebb feladatunknak a tömegközlekedés javítását tartjuk, mert becsléseink szerint a jövőben egyre többen veszik majd igénybe a közhasználatú járműveket. A bratislavai tömegközlekedés fejlesztésének legnagyobb beruházása az a helyi érdekű, a föld szintje alatt és a felszínen „hullámzó" gyorsvasát lesz, amely a most épülő ligetfalusi városnegyedet köti majd össze a mai belvárossal; onnan pedig, csatlakozásképpen, a Duna bal partján elterülő peremkerületekkel. E gyorsvasút építésének előkészületi munkálatai még ebben az esztendőben elkezdődnek, s azt szeretnénk, hogy mielőbb teljesen elkészüljön, hiszen a ligetfalusi lakótelep több mint 150 ezer embernek ad majd otthont. A felszíni tömegközlekedés tehermentesítését fogja szolgálni a téli kikötő mellett épülő új közúti hid, de nagyjavítása után a régi Duna-hid is. A belvárosi úthálózat korszerűsítési programjából főként a Prágai utcai csomópont átépítése fontos, ahol a jövő esztendő nyaráig egy gyalogosfelüljárónak is el kell készülnie, közben fokozatosan befejezzük a Gottwald tér, a Vám utca, a Kollár tér, a 4 Kontár Gyula felvétele műszaki és panelgyártási bázisban látom. Az építésügyi reszort feladata, hogy mielőbb változtasson ezen. A lakosság részéről jogos követelmény ez, hiszen korszerű lakásban és szép környezetben lakni, igazán nem jelenthet elérhetetlen álmot. Ennek kialakítását azonban behatárolják lehetőségeink, bár egyegy régebben épült „új” városrész már-már sejteti sajátos arculatát. Ezeken a helyeken viszont kétszeresen is érthetetlen a lakosság egy részének vandalizmusa, aminek szomorú tanúbizonyságát a rengeteg szemét, a kitaposott virágágyak, a derékbatört fatörzsek vagy a megcsonkított szobrok jelentik. Ez bizony nincs összhangban otthont teremtő igyekezetünkkel. — Talán ha az új lakótelepeken több mád nyílna a közművelődésre, úgy az emberek is szelidebbek lennének ... — Való igaz, hogy több olyan városrésznyi lakótelepünk van már, amely szinte kész, de majdnem mindenünnen hiányzónak a kulturális létesítmények. Ezek nélkül pedig elképzelhetetlen az aktiv kulturális élet. Ezt a helyzetet sem én, sem a Fővárosi Nemzeti Bizottság tanácsa nem tartja elfogadhatónak, mégis türelemmel kell lennünk, mert csak a meglévő anyagi lehetőségekkel és építési kapacitással lehet rendelkezni. Ez a két tényező pedig döntően meghatározza a megvalósulás ütemét. — Más szavakkal: nem lehet mindent egyszerre. — Igenl Ráadásul a lakótelepekhez kapcsolódó kereskedelmi és szolgáltató létesítmények úgyszintén fontosak, s az lenne az ideális, ha a lakásokkal egyidőben épülnének föl. Ehhez járul még a gyermekintézmények hálózatának bővítése és az egészségügyi ellátás biztosítása. Mindezt egybevetve bizony nem könynyű már az „első körben” beszorítani az építkezési keretbe egy-egy művelődési otthont. A soronlévö ötéves tervben az eddigieknél megfontoltabban és ésszerűbben kerülnek majd elosztásra a beruházási javak. Remélhetőleg, a művelődési tevékenység intézményrendszere is megfelelő teret és hangsúlyt kap majd, hiszen csak az önművelésre, a közös művelődésre lehetőséget adó művelődési otthonok vehetik fel a versenyt az egyre inkább elharapódzó papucskultúrával. — A lakótelepre költözök életforma-váltásának gondjait leszámítva, milyennek érzi Bratislava lakosságának hangulatát? És milyennek látja Szlovákia fővárosának jövőjét? — Akárcsak az egész országban, a mi városunkban is nyugodt, kiegyensúlyozott az élet és ennek megfelelő a közhangulat is. A párt és a városi közigazgatási szervek politikáját a lakosság bizalommal, elkötelezetten fogadja és támogatja. Valamivel több türelmet kérnék a bratislavaiaktól, mert a nagyszabású korszerűsítés, az otthont teremtő várospolitika gyakorlati megvalósítása nem történhet egyik hétről a másikra, ez évekre, sőt, évtizedekre szóló feladat. Bratislava jövőjéről, beszélgetésünk folyamán, számos vonatkozásban szó esett. A fejlődés eddigi ütemére, az eddig megtett út eredményeire való tekintettel a jövőt szépnek látom. E biztató érzéstől azonban a holnap érdekeit szolgáló mai teendők semmivel sem lesznek könnyebbek; ellenkezőleg, valamennyi feladat komoly erőpróbát követel. A tervezőasztalnál, az esztergapad vagy a betonkeverő mellett és itt, az alpolgármesteri íróasztalnál is. — Belejezésül egy személyes kérdés: önt néhány hónapja választották meg Bratislava főpolgármesterhelyettesévé. Milyen egyéni elképzelésekkel logadta el megbízatását? — Igaz, csak december óta látom el ezt a munkakört, de bratislavai lakosként jól ismerem a város valamennyi örömét és gondját. A jövőben is adva van a dinamikus és gyors fejlődés lehetősége, s ez már önmagában számomra is nagy felelősség. Hogy élni tudjunk ezzel a kínálkozó eséllyel, ahhoz az irányító szervek, a beruházó és kivitelező vállalatok, illetve az egész lakosság összefogására van szükség, mert céljainkat csak közösen, szorgalmas és jó munkával valósíthatjuk meg. — Köszönjük az interjút. MIKLÓSI PÉTER HÉTVÉGI LEVÉL Közép-Délkelet-Európa országainak többségében az idén ünnepük a leiszabadulás 35. évfordulóját. Ugyanezen időszak alatt az imperializmus erőinek minden kardcsörtetése ellen is a világon béke van, és sikerült lokalizálni azokot a válsággócokat, amelyek nemegyszer háborúval fenyegették a világot. Az eltelt 35 esztendő a békéért folytatott kemény harcban telt el s ennek sikere elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország kitartó és következetes békepolitikájónak köszönhető. A bé. kéért folytatott harc frontján egyesülnek a világ haladó erői, világnézetre való tekintet nélkül, a háború és az imperializmus erői ellen. Igen, a harc a békéért egyben a háborús imperialista erők elleni harcot is jelenti. Ennek az egész világot átfogó küzdelemnek az eredménye az, hogy a világ népei a történelem egyik leghosszabb békés időszakát élik. Felszabadulásunkra em. lékezve akaratlanul is felidéződik bennünk a 35 évvel ezelőtti esemény, emlékezünk a rombadőlt városokra, falvakra, a soksok emberáldozatra, a mérhetetlen szenvedésekre, amelyeket a háború zúdított az emberiségre. Emlékezünk arra a felemelő érzésre, amikor mindez a szenvedés és pusztítás véget ért, és eljött az első szabad békés nap. Ezeknek az emlékeknek felidézéséből kell hogy újabb erőt merítsünk a békéért folytatott harcban. A béke számunkra az életet, a békés épitömunkát jelenti. De többek között jelenti azt is, hogy a békéért folytatott harccal védelmezzük mindazokat a javakat, amelyek 35 év alatt szorgalmas munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek kezének és agyának munkája nyomán létrejöttek hazánkban. A harmincöt év alatt szemünk láttára vált naggyá és széppé Bratislava, ahol új városnegyedek nőttek ki a földből, kényelmes otthont és kulturált környezetet biztosítva lakói számára. A jeles évforduló alkalmából köszöntjük Bratislava dolgozóit, mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak a város fejlesztéséhez. Ugyanígy köszöntjük déli szomszédunk a Magyar Népköztársaság dolgozó népét, amely ugyancsak most ünnepli felszabadulásának 35. évfordulóját. A három és lél évtized alatt sokat változott Magyarország, behegedtek a háborús sebek és döntő lépést tett előre a szocializmus építésének, a gazdaság és a kultúra fejlesztésének útján. 3
