A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-29 / 13. szám
AZ IPOLY MENTE NÉPZENÉJE 6. A virágvasárnapi kiszehajtásra, az ipolymenti falvakban még ma is emlékeznek. A század elején még szokásban volt, sőt, néhol még az 1920-as években is tartották a szokást. A kiszehajtás, különböző néphiedelmeken alapszik. A szalmabábu vízbedobásával vagy elégetésével elsősorban is a bajt (járvány, dögvész) űzték ki a faluból. Manga János szerint, a szalmabábu a nevét a „kisze" nevű böjti ételtől kapta, ami korpából készült savanyú leves volt. A kiszehajtás dallamainak szövege is erre utal. „Haj ki kisze haj, Gyűjj be sodor, gyűjj," ... A savanyú böjti korpaleves után, jöjjön a húsvéti sódar, azaz a sonka. A bábu készítésénél általában egy hosszabb és egy rövidebb karót tettek keresztbe és azokat összekötözték, majd szalmából és rongyból testet formáltak. A rövidebb, keresztbe tett bot képezte a karokat, a hosszabb a derekat. A hosszabb bot felső végén alakították ki a fejet. Virágvasárnap, litánia után felöltöztették a bábut. A lányok népes csoportja élén két lány vitte a kiszét. Százdon (Sazdice) végig vitték a falun, majd lementek a patakpartra, ott levetkőztették a kiszét és bedobták a patakba. Régebben csak öreg rongyokba öltöztették a bábut, és valószínűleg ezért ruhástól dobták a vízbe. Ahol nem volt patak vagy folyó, ott a falu határában elégették, és az üszköt a szomszéd falu területére dobták, ha a szomszéd falubieliek ebben nem akadályozták meg őket. Az ipolymenti kiszehajtás dallamai túlnyomórészt gyermekdalszerű ütempáros dallamok, amelyek a legtöbb esetben alkalomhoz nem kötött, kopus vagy hidasjátékkal kapcsolódtak. Százdon pl. a bábu vízbedobása után, visszafelé „újházaztak". „Üjház, fényes ház, borsos kapitanyka, Megyek bátor jó vitéz, megyek hídon áltál.“ Menyhard Sándorné Lipták Lídia (1913), szózdi lakos így mondta el a játékot: „A két legnagyobb lány, kaput tartott o sor elején, az alatt bújtunk át. Addig jártunk, míg végig nem értünk a falun." J=116 ja-sza-)i so-dór na-n góm-bö-ke, Ho»j ki ki—sze, haj ki, ott-hon ül, <3 ki— sze- re j-iz6-m pen-tát szó, ki—sze Gyűjj be sá-dar göm-bo-ke, stb Heg ki haj ki esi—nq)-hi, Mer kükdött az ur-asszony, ha-ja gyöngyöm ha-ja Ilim n'Tr^ Ne—kunk h*-dat ha- ja 9yön - gyom ho- ja, ha-jQ gyöngyóm Mi—nek nek-tek ho—ja az. a Nyisd meg Hagy ke — Nekünk a—zon ha—ja gyöngyöm ha—jQ at —jar—nyi as2-*szony Kíl—jem ka-pu—ciat, va—rq- dal, ka-pu - dot, vá—ro— da», Szi-ta, szi- ta., p4n-tek, sze-re—lem C5U — tör—tők, dob szer—do. J-t20 Ipolybalogon (Balog nad Ipľom) szintén hidasjátékkal fejezték be a kiszehajtást (A dallam). Zolcer Ferencné Dénes Ilona (1919) a következőképpen mondta el a hidasjátékot: „Az összes lány párosával fölsorakozott, oszt az első pár énekelte, hogy — haja gyöngyöm,.haja, — és mikor mondták, hogy — nyisd meg asszony kapudat — feltartották a kezüket, a többi átszaladt rajta és aki első pár lett, az megint feltartotta a kezét. Ez így ment végig, míg csak föl nem értek ide a faluba." Az ütempáros, - dúr trichord hangkészletű - „kisze" dallamokon kívül, Tesmagon (Tešmak) strófikus szerkezetű dallammal kísérték a kiszehajtást. (B dallam) A kiszebábu vízbedobása utón itt is, kézenfogva hosszú sort alkottak és a „Bújj, bújj zöld ág" kezdetű kapusjátékkal vonultak vissza a faluba. Közben visszatért az itt közölt strófikus szerkezetű dallam a következő szöveggel: Ipolybalog (Balog nad Ipľom) Énekelte: Zolcer Ferencné Dénes Ilona (1919) Gyűjtő: Ág Tibor, 1976 Nyisd meg asszony kapudat, Csak kerüljem váradat, Megnyitom én kapudat. Csak kerüljed váradat. Nyisd meg asszony kapudat, Csak kerüljed váradat, Jaj de soha nyitod ki. Majd megfagyunk ide ki. Snírer Jánosné Mészáros Julianna (1911) tesmagi lakos szerint azokat a lányokat, akik nem jöttek a „kiszét vinni" kidaloltók. AG TIBOR Tesmag (Tešmak) Énekelte: Zatyko Imréné Kapás Mária (1913) Gyűjtő: Ág Tibor, 1977 ki-------sze, Ki—szó-ce. Haj be só—dar göm-bő—ce,-sze, Ki—szá-^-ce, Haj be dar göm-bo— CQ. Varga Mari otthon ül, A kiszére pentőt sző, Ha megszövi, megvarrja, A kiszére ráadja.
