A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-29 / 13. szám

„Alegységük feladató meghatá­rozott területen felderíteni, von­nak-e az ellenségnek tömegpusz­tító fegyverei, hol helyezkednek el tüzelőállásai. A feladat vég­rehajtása után a kitűzött állásba vonulnak s ott megvárják saját alakulataink megérkezését; — hangzik a parancs, amit jól be­vésett az emlékezetébe a felde­rítő osztag minden tagja. Beszállnak a helikopterba, s ez máris felemelkedik, hogy el­vigye őket az ellenség hátába, ahol majd kiteszi őket. A kato­nák arcán feszültség. Nem esik több szó, amit el kellett mon­dani, azt mór elmondták. Az al­egység parancsnoka hol a tér­képet, hol az alattuk elvonuló tájat nézi, összehasonlítva a lá­tottakat. Valami nem tetszik ne­ki, ceruzával mutatja a térképen, hogy mi. A helikopter rövid körözés után leszáll egy kiserdő szélén a fűben. Még mielőtt a fiúk ki­szállnának, a megfigyelő cso­port egy tagja jön szaladva s már messziről kiabálja:- A rádiós megsebesült, ke­resztüllőtték a jobb kezét! Még mielőtt bárki si meggon­dolhatná, mit is jelentene ez iga­zi harci bevetésen, nem pedig mint most, verseny jellegű gya­korlaton, a katonák már ki is ugráltak a gépből és harci ál­lást foglaltak az erdőszélen. Pil­lanatok alatt fertőtlenítik a rá­diós sebét, bekötözik a kezét. A parancsnok közben a térképet nézi s a terepen tájékozódik, s aztán megelégedetten mosolyog. Közben hozzálátnak üzembe helyezni a rádió-adóvevőt. Je­lentést kell tenni a gyakorlatot irányító parancsnoknak, hogy pontosan hol szállt ki a járőr. Egyelőre még csak nem is sejti, hogy az osztag csaknem har­minc kilométerre szállt le a kije­lölt helytől. A készülék azonban süket. Minden kísérlet hiábavaló, nem akad működni. Kisvártatva egy másik helikopter érkezik, s már ugrálnak is ki belőle a katonák, a következő járőr tagjai. Ha a rádiós valóban sebesült lenne, biztosan nem állná meg szó nélkül, hogy olyan szaksze­rűtlenül vigyék a géphez. Egyéb­ként azonban minden a legna­gyobb rendben megy. Néhány rövid parancs, s máris fölállítják az őrséget a járőr biztositásóra, perceken belül pontosan megha­tározzák a kiszállás helyét, már csak az van hátra, hogy rádión jelentést tegyenek a gyakorlatot irányító tisztnek és parancsot kérjenek a további teendőkre. Vajon miért nem próbálkoz­nak meg a morzejeles híradás­sal, ha nem sikerült beszélő összeköttetést teremteni? De már itt a harmadik járőr. Ez ugyan hogy boldogul? Azonnal összeköttetést teremt, de a pa­rancsnok helytelenül határozza meg az állását. Idegesség vesz erőt rajta, s ez átterjed a töb­biekre is, úgyhogy igen soká tart nekik az érkezett parancs rejt­jelezésének a megfejtése, s csak akkor indulnak tovább, amikor rnór megérkezett a negyedik járőr. Ennél rendben mennek a dol­gok. Az egyetlen hiba, hogy a rádióst maga a parancsnok ápol­ja. A jelentést nehézség nélkül leadják, s nem sokkal később a rejtjeles parancsot is megfejtik. Mind a négy csoportnak mint­egy 30 kilométert kell menetel­nie, a térképen pontosan meg­jelölt négy ellenőrző pontot érintve. A fiúk tudják, hogy nem lesz könnyű megtalálni ezeket. A járőrök eltűnnek az erdőben, mi pedig az egyik helikopterrel visszatérünk a támaszpontra, ahova néhány ára múlva az osztagoknak meg kell érkezniük. Figyelmesen nézzük magunk alatt a terepet, nem lótunk-e páncélo­zott csapatszállító járműveket, mert olyan terület fölött repülünk, ahol ilyen járműveken kiküldött felderítő osztagok vetélkedőjé­nek befejező szakasza folyik a helikopteres felderítőkével pár­huzamosan. De csak a maket­tekkel jelzett „ellenséges” raké­tákat vesszük észre. Kíváncsiak vagyunk, megtalólják-e őket a felderítők. ■i Az egész verseny több részből tevődik össze. Száz- és ezermé­teres futásban, akadályfutósban és akadálymászásban lehetett megelőzően pontokat szerezni. A fizikai erőnlét azonban nem minden. További pontok szerzé­séhez jól kell ismerni az idegen hadseregeket. Természetesen a lövészet sem hiányozhat. A sor­rend minden versenyszóm utón változik, teljes erőbedobással küzdenek a fiúk, senki sem akar lemaradni. Most következik az utolsó szóm, ahol a taktikai felkészültségből kell vizsgálni. Most derül ki, mi­lyen o katonák harci tudósa, fel­­készültsége, határozottsága, fizi­kai erőnléte és akaratereje. 5 mivel itt lehet szerezni a leg­több pontot, a sorrend még ala­posan megváltozhat. Az egyéni teljesítmények ka­tegóriájában mór véget ért a verseny. A páncélozott jármű­vekkel végzett felderítésben részt vett katonák közül lakatos Jó­zsef és Bárczy István harcosok, valamint Emil Motúz őrvezető szerezte meg a legtöbb pontot. A mélységi felderitők között Morvay István tizedes lett a leg­jobb Veszelszky Gyula és Jón Répán harcosok előtt. — A kiképzés kezdetén nem nagyon ment a titititózás - mondja Morvay tizedes, aki o mostani gyakorlaton rádiós volt s jócskán megelőzte a többie­ket -, de most már kimondottan élvezem a dolgot. A mostani ver­senyben 100 és 1000 méteren meg akadályfutásban is egyéni csúcsot javítottam. Ami az éles­lövészetet illeti, itt általában ki­váló eredményeket érek el, így is féltem azonban egy kicsit, de a végén én szereztem meg a leg­több pontot. ■ Közben eleredt az eső. Már csak ez hiányzott a nehéz me­neteléshez. Ďe már itt kellene lennie az első csoportnak. Ezalatt a páncélozott jármű­veken kiküldött felderítők egy ré­sen át behatoltak az ellenség állásai mögé, s a rádiólokátort keresik, amely valahol a Honest John rakéták telepe közelében dolgozik, összesen nyolc célt kell meghatározniuk és három jelentést küldeniük. E tekintetben Jiŕí Miček járőre teljesíti a legjobban a feladatot, de mivel lövészetben sok pontot vesztett, mór nem végezhet az első helyek egyikén. Végül is Dóczy Imre szakaszvezető járőre szerzi meg a győzelmet. ■ - Nem is értem, hogy nem jutott eszükbe leadni az egész jelentést, tekintet nélkül arra, hogy ők nem hallanak minket - dühöng az első felderítő járőr parancsnoka, aki jól hallja a csoport adását, de mindig csak a szüntelenül ismétlődő hívójelet. Tapasztalt katonával ez nem lenne szabad, hogy előforduljon, de néhány hónapi kiképzés után, az első ilyen „előre nem látott" esetben ez még megbocsátható. Ez a helikopterről kiszállított járőr azonban Így is az első he­lyen végez, jelentős pontszám­mal előzve meg a többit. Megkérjük egyik szervezőt, röviden értékelje a versenyt. - A legjobb felderítő, a legjobb felderítő járőr és a legjobb mély­ségi felderítő járőr címért éven­te rendezünk versenyt, ezt újab­ban a legjobb rádiólokátor­­operátor címért folyó versennyel is kibővítettük. A cél a felderí­tési feladatok minél tökéletesebb végrehajtása, az idegen hadse­regek minél jobb ismerete. A mostani verseny teljesítette cél­ját. Hozzájárult a felderítő egy­ségek kiképzésének tökéletesíté­séhez. A katonák a politikai fel­készítés terén is kitűnő eredmé­nyeket mutatnak fel. IOZEF KENU Peter Fakan (2) és a szerző (1) felvételei. 22

Next

/
Thumbnails
Contents