A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-29 / 13. szám
DÉL-SZL0VÁK1Ä ÚJONNAN FELFEDEZETT RÉGI KINCSE - A TERMÁLVÍZ • FÜRDŐK, FŰTÉS, MEZŐGAZDASÁG • ENERGIA A FÖLD MÉLYÉBŐL 1. „...Van aki akadékoskodik? El akarják fojtani a föld alól buzogó forrásokat, az anya-természetnek eme csodás ajándékait? Hiszen, mint írod, a Kárpátok gerincével szegélyezett rónaságon az ilyen kútforrások egész sora találtatik és én is bizonyíthatom, hogy egyre gyakrabban képezik beszéd tárgyát országszerte!" - írja levelében Ludovicus Brassicanus a XVI. században Wernher Györgynek, a Szepességi vár kapitányának, aki egyben természettudós, orvos és literátus ember is volt. Mi tagadás, akkoriban bizony kevesen hittek a humanista gondolkodású s nagy műveltségű várkapitánynak, aki fölismerte a mészkővonulatok repedéseiben föltörö hévizek gyógyító hatását; aki attól sem rettent meg, hogy a vár környékén olykorolykor szabad füllel is hallani lehetett a föld alatt áramló víz morajlását. A kor viszonyaira jellemző, hogy a kapitányt, aki egyben vármegyei kamarás is volt, még boszorkánysággal és az ördöggel való cimborálással is megvádolták. Terhelő bizozonyítékként azoknak a szerencsétlen madaraknak meg macskáknak pusztulását hozták föl, amelyeket - egy-egy hosszú rúdra akasztva - a meleg forrásvizek gőzében „pácoltak". Úgy gondolták, hogy a sziklarepedésekből előbuggyanó, gőzölgő vízben egyesegyedül csak valami sátáni erő lakozhat, ha az még a vásércrögöt is feloldja. .. Ki tudja, Wernher Györgynek talán még az egyházzal is meggyűlt volna a baja, ha a bécsi udvar képviseletében nem lép közbe Siegmund Herberstein báró s az uralkodónál nem szerez támogatást a vállalkozó kedvű várkapitány kutatási és gyógyitási terveihez, fgy hót Wernher a bárónak címzett háfalevelében büszkén vetheti papírra: „Nincs a világnak még egy olyan sarka, amely úgy bővelkedne gyógyhatású meleg forrásokban, mint Magyarország!" Az idő Wernhert igazolta: a Kárpátok lábánál elterülő Duna-medencében valóságos forróviztenger és az újabb kutatások szerint hatalmas ivóvízkészlet is rejlik a föld alatt. Annál szomorúbban állapíthatjuk meg, hogy az időközben tovaröppent századok során sokkal inkább beszennyeztük c külszíni és a felszín alatti vizeket, mintsem pontosan felderítettük volna őket, hogy kidolgoztuk gazdaságos kihasználásuk tervét. Igaz, ez ugyan világméretű probléma, de a megoldása - hazánk bő vízkészletére való tekintettel - nálunk különösen időszerű. Különben könnyűszerrel előfordulhat, hogy Wernher György kései követői közül valaki egyszer majd egy olyan „csodaforrásról" irhát elemző beszélyt, amelynek vizéből korlátlanul ihat és amit mosakodásra is használhat az ember anélkül, hogy megfertőzné az egészségét. .. Hagyjuk azonban az akasztófahumornak is beillő jövendölést, s fordítsuk figyelmünket inkább Dél-Szlovákia újonnan fölfedezett régi kincse - a termálvíz felé! 2. Földtani kutatások eredményei bizonyítják, hogy hévizkészletünk sokmilliárd köbméterre tehető. Ennek csak bizonyos hányada termelhető ki gazdaságosan, de a szlovákiai ásványvízforrások és termálvizek hasznosítható készlete így is több száz évre elegendő. Feltehető azonban, hogy a kutatók további készletekre is bukkannak majd. Hatalmas vagyon ez, hiszen a hagyományos energiahordozók válságának korát éljük. Szlovákiában, a fölszabadulást követő esztendőkben, dr. Anton Porubský, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa foglalkozott először a föld alatti „csodavizek" föltárásának kérdésével.- A termálvizek földerítését az ötvenes évek második felében iktattam kutatási programomba - emlékezik vissza a hatvankét éves tudós. - Első munkám a Pat környékén föltörö kénes illatú hévíz eredetének és forrásbőségének megállapítása volt. Egy időre aztán megint elült a hévizek törüli kíváncsiság, de a hatvanas évek második felében újra időszerűvé vált a föld alatti meleg tenger hasznosíthatóságának problémája. Az ötletet a csallóközi szövetkezetek magyarországi cserekapcsolatai adták, hiszen a Duna túlsó partján újabb meg újabb hévizkutakat fúrtak s több tekintetben nagyszerűen tudták hasznosítani a felszínre hozott meleg vizet... Nos, ha ott van hévíz, úgy nálunk is lehetne, gondoltam magamban és a felbári szövetkezet akkori elnökének támogatásával sikerült is termálvizet találnom Csallóköz neogén földrétegében.- Tisztázottak már e meleg tenger létrejöttének körülményei is? Porubský doktor Dél-Szlovákia termálvizes területeinek térképére pillant:- A Kárpát-medence kétszeresen is szerencsés helyzetben van. A föld szilárd kérge itt vékonyabb, harminc kilométer helyett csak mintegy 25 kilométer vastagságú. Alatta kezdődik a MIKLÓSI PÉTER nagyon magas hőmérsékletű, folyékony massza. E nagy mélységekben általában víztartó réteg: szivacsos homokkő található. A mi hévízkészletünk az egykori Pannon-tengerből származik, amelynek helyén évmilliók óta bezárt, hatalmas víztömeg van, s ez átvette a belső anyag hőmérsékletét. Ez hévíztartalékunk egyik része. A másik viszont két ősrégi, föld alatti repedezett rpészkövonulat, amelynek töréseiben viz halmozódott s melegedett föl. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon mindez eddig pusztán a föld titka volt? Nos, csupán részben, amint azt - többek között - Wernher György példája is bizonyítja. A természetes hőforrások a világ számos pontján, de a Kárpát-medencében is réges-régen utat törtek már a felszínre. A hévizek mesterséges kiszabadítása viszont csak a múlt század derekán kezdődött és napjainkban már önálló, világszerte egyre fölkapottabbá váló tudományágnak számit. Ezért a lábunk alatt húzódó hazai meleg tengerben rejlő mérhetetlen energiakészlet tudatában hadd mondjam ki kerek-perec: nagy kár, hogy a termálvízkutatás s legfőképpen a hévizek gyakorlati alkalmazása nálunk tulajdonképpen még csak gyermekcipőben jár! Csupán két példát említek. Az egyik: Talán a kezemen is meg tudnám számlálni, hogy Dél-Szlovákiában hány helyen hasznosítják a már feltárt melegvízi kútforrásokat, és azt már csak „zárójelben" teszem hozzá, hogy ezeken a helyeken is - különböző objektiv gondokra való tekintettel - csupán a tényleges lehetőségek töredékével élnek. A másik példa: geológuskörökben csak hosszas bizonytalankodás után derült fény arra, amire a hasonló jellegű külföldi kutatások már korábban következtetni engedtek - hogy a forróvizű Pannon-tenger „tájegységébe" nemcsak a Csallóköz, de a Mátyusföld, a vele határos Vág, Nyitra és Garam mente is beletartozik; sőt, a föld alatti meleg tenger övezetének nyúlványai - a legfrisebb kutatási eredmények szerint - egészen Kelet-Szlovákiáig is elérnek. Mi sem volna hát kézenfekvőbb, minthogy — pótolva a lemaradást - mielőbb s minél teljesebb mértékben hasznosítani kezdjük ezt a mélyben rejtőző kincet. 3. A jelenleg feltárt szlovákiai kutak zöme harmincöt Celsiusfokosnál melegebb vizet ad, de némely helyeken 90-95 fokos víz tör a felszínre. Régebben a hévizeket (a nemzetközi szóhasználatból eredő termálvíz fogalma csak az utóbbi esztendőkben látszik meghonosodni) kizárólag üdülésre és gyógyhatású fürdésre használták. Joggal, hiszen a természetes hőforrások többségének jóindulatú, gyógyító hatása van. Az ilyen hévizek hasznosításával az országos egészségügyi szervek foglalkoznak, élükön a Csehszlovák Állami Fürdővállalattal. Az utóbbi két-három évtizedben azonban a világ számos sarkán a hévizek szélesebb körű felhasználása is előtérbe került. Elsődlegesen a fűtés gondolata, de egyre többen próbálkoztak a termálvíz mezőgazdasági hasznosításával is. A Szovjetunióban például a termálvizes lakásfűtésnek csaknem negyed évszázados hagyománya van már, és a legnagyobö hévízfűtésű lakótelepen több mint tizennyolcezer lakás kap meleget a föld alól. A szovjet szakembereknek a hévizek másodlagos felhasználásában szintén jelentős eredményeket sikerült elérniük: főként a nehézfémkohászatban és a vegyiparban értékesítik újra a tömbházak fütőtestjeit egyszer már megjárt melegvizet. Japánban több jól jövedelmező tyúkfarm hőellátását biztosítja termálvíz, néhány országbon a mélyből nyert víz forró gőzét is felhasználják a villanyművek turbináinak meghajtására, Islandon a lakások ötven százalékát fűtik hőforrások vizével; de Magyarországon is használatos a termálvíz fűtésre, gyógyhatású fürdőzésre, üdülésre és mezőgazdasági célokra egyaránt. Déli szomszédainknál az így temperált hajtatóházak összterülete meghaladja a 400 ezer négyzetmétert és azokban a lakásokban, ahol hévíz adja a meleget, ott a fűtés- és melegvizszolgáltatási árak a hagyományos fűtési költségeknek mégcsak az egy harmadát sem teszik ki! Kellenek-e ennél nyomosabb érvek a hévizkutak feltárásának és hasznosításának gazdaságosságára? Gondolom, aligha! Bár a teljesség kedvéért az is idetartozik, hogy a termálvíz alkalmazása, számos előnye mellett, egy-két gondot is okoz. A legnagyobbat a kövesedés, ami sokhelyütt - például Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) - nem teszi lehetővé, hogy a kincset érő melegvizet a lakótelepek lakásaiba vezessék. A tudományos és vegyipari ismeretek mai szintjén azonban ez a 12
