A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
kommunistát tartóztattak le, ezek közül tizenheten tornaijai lakosok voltak. 1932. február 22-én a kommunisták újabb éhségtüntetést szerveztek. Az előkészületeket ezúttal Fábry István rozsnyói pártfunkcíonórus irányította. Az ő visszaemlékezése szerint is ez az éhségfelvonulás volt a legnagyobb Tornaiján. Mintegy háromezres tömeg gyűlt össze a főtéren. A csendőrök ismét kivonultak és több elvtárst letartóztattak. E nagy akció után a járási hivatal elrendelte, hogy a kommunista párt befolyása alatt álló munkásszervezeteket jjl kell oszlatni. Felszámolták az akciós bizottság okát, valamint a Szovjéíi?0 rátok Szervezetét, az Antifasisžtá önvédelmi Szervezetet és a Vörös Úttörőik szervezetét. A dolgozó parasztságra is súlyos terhek nehezedtek a gazdasági válság idején. Ezt igazolja az a tény, hogy OZ egykori tornaijai járásban a váir ság éveiben 4200 végrehajtást eszközöltek. Bejében o tízgyermekes Barartkai János házából az összes bútort elvitték. Rimaszécsen a jegygyűrűket is lehúzták a végrehajtók az emberek ujjáról. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a sajógömöri Újpál József és az alsófalus! Csonka Zoltán koldulásra kényszerült. A mezőgazdaságban még 1936-ban is tartott a válság. Abban az évben igen gyenge volt a termés, az őszi búzát nem volt érdemes learatni. Ekkor zajlott le a legnagyobb mezőgazdasági sztrájk a járásban. Klement Gottwald és Osztrik András több alkalommal ellátogattak Tornaijára, ök szervezték meg Királyiban a Hámos- és a Bozsek-birtokon az aratók sztrájkját, amely végül is oz egész járás területére kiterjedt. Moravcsik József és felesége így emlékezik vissza Gottwald elvtárs itt-tartózkodására: „1936 tavaszán és nyarán járt ide, Hámos cselédjei közé agitálni. A cselédség nagy áhítattal hallgatta. Az urasági földek felosztásáról beszélt, s lelkesen biztatta c szegényeket, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor majd nekik is jobbra fordul a sorsuk." A fasizmus hatalomra jutása után a kommunisták nagyon nehéz körülmények között harcoltak tovább. A bécsi döntés után megkezdődött a kommunisták üldözése. Az első napokban letartóztatták Réthy Istvánt, Szlovencsák Istvánt, Koziner Imrét, Kárpáthy Gyulát, a többi kommunista pedig rendőrségi megfigyelés alatt állt. 1944 telén a medvesaljai Óbást térségében tartózkodott a Fábry-féle magyar partizáncsoport. Horthy csendőrsége büntetőexpediciót küldött ellenük, mire a pratizánok a Poltór-Rimabónya-Babinec háromszög irányába vonultak vissza. Csatlakoztak a szlovák partizánokhoz, és velük harcoltak a fasizmus leveréséért, az igazságos, boldog jövőért, a szocializmusért. ZSÁMBOK TAMAS A kommunista párt népgyűlése 1932-ben Rozsnyó főterén Zászlószentelés Major Istvánnal 1935-ben Rozsnyón Major István egy rozsnyói nép' gyűlésen ROZSNYÓ és környékének munkásmozgalma Ha Rozsnyó munkásmozgalmáról akarunk beszélni, tudnunk kell, hogy ebben a városban és környékén évszázadokon keresztül bányászattal, fakitermeléssel és földműveléssel foglalkoztak az emberek. Ez a tény kényszerítette rá a népét, hogy harcot indítson legalapvetőbb emberi jogai elismertetéséért. Ahhoz, hogy megértsük ezt a harcot, vessünk egy szempillantást a XIX. sz. második feiére, amikoris az iparosítás már erőteljesebben bontakozik ki. Á munkásosztály harcának első megnyilatkozása a bánréve-dobsinai vasútvonal építése idejére esik. Magyar, szlovák, ruszin, sőt olasz munkások is részt vesznek ezen az építkezésen. 1873 novemberében az embertelen bánásmód, az alacsony bérek és az építővállalat mesterkedései arra kényszerítik a munkásokat, hogy beszüntessék a munkát és hatalmas tüntetést szervezzenek Rozsnyón a Bányászok terén. Ez volt az első szervezett munkássztrájk, mely nagy visszhangot keltett nemcsak Rozsnyón, hanem egész Magyarországon. A legszámottevőbb munkáscsoportot a bányászok, kohászok, fakitermelő munkások és a bőrcserzők képezték. Bár ebben a korban még csak ösztönös munkásmozgalomról lehet beszélni, mégis már 1897-ben megünneplik — első ízben — május elsejét. A forradalmi munkásmozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására bontakozik ki szervezettebb formában. A munkásság egyre határozottabban lép fel jogai érdekében. Döntő szerep jutott itt is, mint máshol, azoknak a katonáknak, akik orosz hadifogságból jöttek haza. Az oroszországi példa és azok az eszmék, melyeket az Októberi Forradalom megvalósított, az itte-. ni munkásokban is reményeket keltett, hogy leszámolhatnak a gyűlölt kizsákmányolókkal. Rozsnyó és környéke 1918. október 28-án még nem tartozott Csehszlovákiához. Itt egész 1919. január 21-ig, amikor az 52. csehszlovák gyalogezred katonái elfoglalták a várost, a Magyar Nemzeti Tanács gyakorolta a hatalmat. A Magyar Nemzeti Tanács 1918. november 1-én dr. Markó János elnökletével alakult meg, de ennek összetételével nem értett egyet a rozsnyói munkásság, ezért november 2-ón nyilvános gyűlésen közfelkiáltással választották meg a tanácstagokat. Ennek élén dr. Gorzó Gelľéŕt állt, de igen nagy szerepet töltöttek be a tanácsban Vanyiga József és Szerencsés István munkások is. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása nagy visszhangra talált a rozsnyói munkások körében. Az első önkéntesek már március 20-án és 21-én jelentkeztek a vörös hadseregbe, hogy megalakítsák a gömöri zászlóaljat. A várost júniust 11-én éri el a magyar Vörös Hadsereg, de a csehszlovák légionáriusok ellentámadást indítottak és csakhamar visszafoglalták a várost, melyet a Vörös Hadsereg alakulatai 1919. júniust 16-án kénytelenek voltak elhagyni. A csehszlovák burzsoá kormány nagyon félt a bolsevistáktól, mivel ezek továbbra is terjesztették a forradalmi eszméket. Ezért egyrészt megfélemlítésként, de egyben megtorlásként eljárást indítottak azok ellen a személyek ellen, akik a Vörös Hadsereggel elhagyták a várost. Eljárás indult mindazok ellen, akik a munkástanács tagjai voltak, vagy bármilyen módon részt vettek a mozgalomban. Közülük három személyt, nevezetesen Grek Lajos tanárt, Fábián László bányászt és Potocsny András bányászt halálra ítéltek. Az ítéletet azonban nem merték végrehajtani. A Tanácsköztársaság megbukott, de a rozsnyói munkásság további harcában igen nagy jelentőséggel bírt. A Kommunista Internacionálé 21 pontja követőkre talált, és már 1920-ban találkozunk olyan szociáldemokrata szervezettel, amely elítéli a jobboldali politikát és „szocialista munkáspártot", alakít. Egymás után írják be a szociáldemokrata pártigazolványokba a „kommunista párt" elnevezést. Mindez még a fenyőházai (Ľubochňa) konferencia előtt zajlott le. Úgyhogy már 1921 márciusában a rozsnyói „szocialista munkáspártnak" 6000 tagja volt, ebből a város területén 1800. A vezetőségben ott volt Gasparecz Lajos, Feckó András, Hanzo Pál, Vanyiga József, Vávra Ferenc és Horncsok István. Ennek a szervezetnek a székhelye először a Vajner-féle házban volt, ahol később a körzeti párttitkárság íj székelt. A párt megalakulása után egészen 1927-ig, több sztrájkot szervez. Nevezetes az a sztrájk, amelyet a kommunista munkások két társuk szabadon kocsájtásáért indítanak. Ebbe bekapcsolódnak a gömörhorkai, kuntapolcai ipari munkásak, de a berzétei és krasznahorkai mezőgazdasági munkások is. Az 1923-ban a köztársaság védelmére hozott törvény alapján a hatóságok a mi járásunkban is elsősorban a szervezett munkások és a kommunisták üldözésére szolgált. A legjobb kommunista szervezőket elbocsátották munkahelyükről és különféle koholmányok alapján börtönbe vetették. A törvény ellen is volt egy nagy tiltakozó gyűlés, ezen több mint 500-an vettek részt. A kommunista ifjúsági szervezet is ebben az időben, 1924. április 4-én alakult meg véglegesen. 1923-ban a tagkönyvcsere alkalmával csak a rozsnyói szervezetnek 475 tagja volt. Nem csoda, hogy Roth Ernő kommunista tanácstag lett a városbíró. Ezekben az években kölcsönösen nagyszabású május 1-i ünnepséget szervezett a kommunista párt. 1925-ben, amikor Ambruzs László volt a szervezet elnöke, a május 1-i ünnepségen több mint 1800-an vettek részt, és tüntettek a drágaság ellen. Nem véletlen tehát, hogy éppen járásunk területén alakítja meg Balogh Edgár és Győry Dezső a gombaszögi völgyben a Sarlós mozgalmat. A húszas évek legnagyobb munkásmozgalmi akciója volt járásunk területén a pelsőci konferencia. A kommunisták harcot indítottak a gömörhorkai, kuntapolcai és nagyszlabosi gyárak leszerelése ellen. A cseh burzsoázia a szlovákiai ipar leépítésére törekedett. A pelsőci konferencia, melyen Klement Gottwald is jelen volt, országos jelentőségű. A konferencián nem csupán a szlovákiai gyárak leszerelése ellen indult meg a harc, hanem egy egységfront megteremtéséért is. Ezen a konferencián valóban kialakult az egység, győzött a kommunisták állásfoglalása, és a gömöri gyárakat a cseh burzsoáziának nem sikerült leszerelni. Ehhez a sikerhez nagyban hozzájárult az a körülmény is, hogy Gömörhorkán, a „kis Moszkvában", nagyon erős volt a szervezett munkásság és a kommunista párt befolyása. A fasizmus elleni harc nagy megnyilatkozása volt, hogy járásunk területéről többen jelentkeztek a Spanyol Köztársaság védelmében harcoló nemzetközi brigádokba, mint Fábry István, Nagy Károly, Lach Lajos, Gáspár László és még mások. Ál :tteni kommunisták 1938 nyarán hatalmas tüntetést rendeztek Rozsnyón a Csehszlovákiát egyre jobpan fenyegető fasiszta veszély ellen. Csehszlovákia feldarabolása új helyzetet jelentett a munkásmozgalom harcában. A pórt illegalitásba kényszerült. A Horthyrendszer első cselekedete volt, hogy internálták az ismert kommunistákat, Subovits János például Dachauban fejezte be életét. A földalatti mozgalom kicsúcsosodása volt a Szlovák Nemzeti Felkelés, melyben a járás magyar munkásai is részt vettek. BOCSÁRSZKI PA1 11
