A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
Százd (Sazdice) Énekelte: Pénz Antal (1910) Gyűjtő: Ág Tibor 1975 Parlando ISTBLfŰggl Tempo giusto »-tea 12.0 —^3 U. : ľ — _____________R_____1______U___A_____-U________________J---------------------VT.»tol “ ..................................................... — _j K____fl —•—4—■-------------1 Ma vagyon szent Gergely doktor nap-ja. HÍ rés ba — ni—tónk—nak ne—ve-nap-ja . Re— gi szo-kas $ze-rinl3 megyünk is-ten sze-rint ís-ko-la — ba. * * Lám a ma—da — fák i3, Lom mt is e|—jŐt—tünk úgy -3ZQ-po —ro—da — nqk, mojd el—jon-nek. fci—te—két meg-kér-ni, na—gyón 5zé-pen. A szép ki—ke — let—kor, sok szép é— nek— szó — val, zen-ge-dez-nek Ne hq-ra—gud—ja—tok, in— kabb csők ad—ja—tok, a ko—SCin— ba. AZ IPOLY MENTE NÉPZENÉJE V. Régen március 12-én Gergely napján az iskolás gyerekek végig járták a falut és énekkel köszöntötték a felnőtteket. Közben terményt és pénzadományt gyűjtöttek a tanítójuknak. A Gergelyjárás legrégibb feljegyzése Ács Mihály: „Zöngedőző mennyei kar, az az németből magyarrá fordíttatott szép isteni dicséreteket magába foglaló könyvetske" című gyűjteményben található, amelyet 1696-ban nyomtattak Lőcsén. A hangzatos cím szerint a Gergelyjárás is német eredetű lenne. Ez azonban nem valószínű, mert Ács Mihály énekeskönyvének nem minden dicsérete németből való fordítás. Ugyanis a fordítások mellett kiteszi az eredeti német kezdősort, ami a Gergely-ének mellett hiányzik. Maga a szokás nagyon régi eredetű lehet, mert egyes adatok szerint a Brassó-megyei csángó magyarok is ismerték ezt a szokást. Írásos feljegyzésekből tudjuk, hogy a csángók a XVI. század közepén tértek át a református vallásra. Nehezen képzelhető el, hogy a merőben katolikus szokást a csángók, a reformáció után vették volna át. Az éneknek tehát a reformáció előtti időkből kell származnia. A múlt századból több feljegyzésünk is maradt a Gergelyjárásról. Dugonics András: „Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások" című könyvében, melyet 1820-ban adtak ki, azt írja, hogy 1767-ben Erdélyben, Megyeren saját szemével látta a Gergelyjárást. Szőllősi Antal, tanító 1899-ben a következőképpen jegyezte fel a Gergelynap-i szokást a Vasmegye-i Iváncon: „Az év március 12-én Gergely napján 6 vagy 8 fiú a helyi szokás szerint ünnepi ruhába öltözködött, elmentek az iskolába, hogy bemutassák magukat a tanítójuknak. — Kap egyik nyársat a vitézség jelvényéül, melyre mint bátor vitéz, ha kap — a szalonnát tűzi fel, egy másik kosarat tojásnak, - egy harmadik a pénzkezeléssel bízatik meg." A Magyar Népzene II. kötetében a „Jeles napok“-ban a Gergelyjárás dallamának csak 9 változatát találjuk, amelyből 3 a Zoborvidékéről származik. Kodály Zoltán: „Gergelyjárás" című gyermekkórusra írt művét a Nyitracsehiben gyűjtött dallamokra komponálta. A mai kutatásaink azt igazolják, hogy a Gergelyjárás, 60-70 évvel ezelőtt az Ipoly-mentén is élő szokás volt. Sajnos ma már csak töredékeiben kerültek elő változatai: Az itt közölt két változat kiegészíti egymást. Az hómban (Dolinka) feljegyzett változat tulajdonképpen az ipolynyéki szokás dallamának töredéke. Petrezsély Ferenc ipolynyéki származású, s gyermekkorában ott még tartották a szokást, de a hosszú évtizedek során elfelejtette a bevezető részt, ami viszont a százdi (Sazdice) változatban teljes egészében fennmaradt, AG TIBOR Inam (Dolinka) Énekelte: Petrezsély Ferenc (1897) Gyűjtő: Ág Tibor 1977
