A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
(Folytatás a 14—J 5. oldalról) őry Dezsőnek gyermekkori jóbarátja voltam, s élete végéig kapcsolatot tartottam fenn vele. Csupán néhány eseményt szeretnék felidézni életéből, olyanokat, amelyek kétségkívül összefüggnek az irodalmi műveiben később megnyilvánult életfelfogásával, társadalmi nézeteivel, szociális állásfoglalásával. Az elemi fiúiskolában — mely a mai közgazdasági középiskola helyén volt — az első osztályban Schloss tanító osztályában járt. Korán megmutatkozott rajzolási készsége, amely a további években művészi színvonalra emelkedett. Egy időben azzal a gondolattal foglalkozott, hogy hivatásos festőművész lesz. Mint kisdiákok kezdtük első kirándulásainkat Rimaszombat környékén, Gömör területén. Nagyobb kirándulásaink alkalmával már távolabbi vidékekkel s azok történelmi hagyományaival is megismerkedhettünk. Részben vonattal mentünk, de a különösen szép tájakon, például Ruttka és Zsolna között, a gyaloglás mellett döntöttünk, hogy jól megszemlélhessük Sztrecsnót és az Óvárat. Az e helyekhez fűződő történelmi epizódok felhívták figyelmét a történelmi esemé-Aligha kell bizonygatnom, mennyire megörültem, amikora hatvanas évek végén a pedagógiai főiskolán megtudtam, hogy Győry Dezsőről kell szakdolgozatot írnom. Városunk szülöttjét kaptam témáulI Győryt, aki költészetében a „kisebbségi magyarokért" emelt szót, s akinek személyére és verseire az idősebb rimaszombatiak még jól emlékeztek a két háború közötti évekből. Lelkesen láttam munkához. örömömbe különös félelemérzet vegyült, arra kellett ugyanis gondolnom: mi lesz, ha egyik rimaszombati látogatása során Győry tudomást szerez munkálkodásomról, s el akarja majd olvasni dolgozatomat? Wallentinyi Idával, a költő húgával, folytatott beszélgetéseim értékes adatokat szolgáltattak Győry életének és életművének feldolgozásához. Ida néni barátságos otthonában kezembe vehettem s élvezettel lapozgathattam Győry első kiadásban megjelent köteteit. Győry egykori küzdőtársához, Koziner Imréhez is eljórogattom, aki 1919-ben a városi direktórium alelnöke volt. Tőle tudtam meg, hogyan vált a fiatal költő igazi harcossá. Győry Dezső születésekor a Wallentinyi-család a fűzfás malomág melletti Tímár-soron lakott. Édesopja, dr. Wai lenti nyi Dezső a régi gimnázium irodalom és latin szakos tanára volt, majd később az új gimnáziumban tanított, melynek építését 1904-ben fejezték be. A költő aprócska gyermek volt, amikor a család átköltözött az ún. Wallentinyi-hózba, hol Ida néni életének utolsó szakaszában már csöndes magányban éldegélt. A családi ház az új gimnázium mögött áll, a Gorkij utcában (egykor Honvéd utcának hívták). nyekre, amelyeket azután műveiben Is- feldolgozott. Az osztrák-magyar monarchia fővárosába is eljutottunk (1916- ban történt), ahol cserkész-ismerettségünk révén az osztrák csekészszövetség elnökének gondoskodását élvezhettük. A cserkészettel való kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy 1914- ben az iskolában hírét vettük: Budapesten országos cserkészegyesületet szerveznek. Tanulmányoztuk a szervezet elveit és szabályait, sokunknak megtetszett a kezdeményezés, s mi ketten Dodával elhatároztuk, hogy elmegyünk az első országos kiképzőtáborba, Keszthelyre. Részt vettünk két további cserkésztáborozáson is: Balatorvbogláron és Bolatonlellén. A tanfolyamok eredményeit sikeresen felhasználva, megszerveztük a rimaszombati gimnáziumi cserkészcsapatot. Haladó szociális elveinket is megvalósítottuk Rimaszombatban. A cserkészmozgalom eleinte kizárólag a középiskolások ügye volt, mi azonban tanonc-cserkészőrsöt is alakítottunk, rimaszombati „specialitásként". Ezzel a mozgalom keretében egyenrangúvá tettük a tanoncokot - az iparosok „inasait" —. akiket az akkori társadalom alacsonyra értékelt. A költő nagyopja, Kalla Mihály anyagi segítséget nyújtott a házépítéshez, s az alapkövet a kis Dezső tette le. A költő „Nyugdíjas család” című versében felidézi azt a boldog időszakot, amikor édesapja reggelenként a közeli iskola csengőjének hívására tanítani indult, s összehasonlítja azokkal a nyomorúságos évekkel, amelyek apja halála utón nehezedtek rájuk, s édesanyja az özvegyi nyugdijából tartotta el öt gyermekét. A rimaszombati gimnáziumban szerzett alapműveltséget. A tanárok felfigyeltek az eszes, értelmes gyerekre, főként Törköly József foglalkozott vele odaadóan. Ceruza és tollrajzai képzőművészeti tehetségéről tanúskodtak. Tizenhét éves volt, omikor — éppen édesanyja születésnapján — a Gömör című lapban megjelent első költeménye. 1917—18-ban a Fóy családnál nevelősködött, azután letette a hadiérettségit, s Eperjesen és Kőbányán tisztiiskolába járt. A proletórforradalom kitörése utón visszatért szülővárosába, ohol Hayni Géza és Berkovitz szerkesztésében új lapot Indítottak, Gömöri Vörös Újság volt a címe. Győry Dezső itt kapott először szerkesztőségi asztalt. Németországi tartózkodása idején már rendszeresen írt, verseit a hazai lapok közölték. „Hangulatok" című első könyve még Wallentinyi Dezső név alatt jelent meg, csak később kezdte használni a Győry nevet. Forrón szeretett édesanyja lánykori nevét vette fel; a Győry-ágon már nem voltak a családban utódok. Külföldről való hazatérését követően a Gömöri Gazda című folyóiratnak dolgozott. Haladó gondolkodása miatt egyre gyakrabban gyűlt meg a baja a reakciós körökkel. Ha megjelent egy-egy új kötete, mindig e sza-Osztálytársoinknak úgy segítettünk, hogy akik szükségét érezték, délután eljöhettek a gyakorlókörbe, ahol a jó tanulók megmagyarázták nekik az egyes tantárgyak időszerű leckéit: Dodó algebrát „adott elő”, én pedig latint. Az iskolában mi szerkesztettük az „Ez Bátyi" című, kézzel sokszorosított, humoros tartalmú újságot. Érdekes mozzanata Győry Dezső életének, hogy a hetedik osztálybon, azaz 1917-ben váratlanul magántanuló lett, s egy időre elszegődött egy családhoz nevelőnek. A szülői házból kikerülve új körülmények közé csöppent, jellemérlelő tapasztalatokkal gazdagodott, s betekintést nyert egy akkori földbirtokos család belső életébe. Mindez szintén hatással volt későbbi írói tevékenységére. A húszas évek elején fontos szakaszhoz érkezett életpályáján. 1921-ben - több rimaszombati főiskolás társaságában — kimentünk tanulmányútra Németországba. Mi ketten egy darobig Sachsen-Altenburg városkában időztünk, hogy mielőtt főiskolára mennénk, tökéletesítsük német nyelvtudásunkat. Naponta ötven új német szót tanultunk meg együtt (mindketten huszonöt-huvakkal tudottá a hírt anyjával: „Született egy vers-unokád." 1924-ben kiadott „Százados adósság" című kötetét Rimaszombatban nyomtatták, Cseh, Gerő és Tichy illusztrációival. A húszas évek derekán megrendítő csapás érte a költőt: meghalt az édesapja. Ráadásul állásából is ismét kitették, immár harmadíz-ben. A „nyugdíjas család” súlyos anyagi gondok között élt. 1925-ben újra elszakadt anyjától és testvéreitől, a Kassai Napló felelős szerkesztője lett, majd Dzurányi hívására Prágába ment. Sok versében, írásában vetíti elénk szülőföldjét. A „Nyugdíjas család" ciklus — amint címe is jelzi — családverseit tartalmazza. A családi házat így láttatja, a távolból hazatérve: „Szomorúan néztem körül. A kis ház kívül-belül kisebbnek tűnt, csúnyább lett elhanyagolt. A virágosként elárvult, gyomos. A kút lécházikója félreroskadva, szétszakadva. Este életveszélyes is volt idegeneknek az udvaron közlekedni. A szobában málladozott a húszéves festés. És betegen, nyugdíjtaianul, kézimunkózóssal keresett valami kis pénzt a házra, a kisírdogált bankkölcsönök mellé. Ügy élt, mint a templom egere, s csak izgult, nyugtalankodott az öt gyerek sokszor bizonytalan sorsa fölött." A szülőföldhöz való ragaszkodás Győrynél elválaszthatatlan a proletár nemzetköziség eszméjétől. „A Duna mint egy hosszú sóhaj fogja összébb kis népeit" — írja egyik ismert versében. Az emberiséget és szeretteit rettegve félti a háború borzalmaitól. Az „Anyám felé" soraiban ez az aggodalma szólal meg. Nemcsak verseiben, hanem prózai müveißen is jelen vannak szonöt szót irtunk ki az újságokból). Hogy az időt jól kihasználjuk és a német nyelvet praktikusan is elsajátítsuk, négyhetes sofőrkurzuson vettünk részt a városi technikumbon. Dodó zsenialitását bizonyitja, hogy négy hét múltán mór német nyelven irt költeményt. Színházba jártunk, ahol Schi Her-műveket és kiváló operaelőadásokat láttunk. Németországban később szétváltak útjaink. Dodó kereskedelmi főiskolára iratkozott be (ez volt az ösztöndíj feltétele), s behatóbban is megismerte a német kultúrát és a német emberek életkörülményeit. Ezeknek az élményeknek a nyomait is föllelhetjük életművében, költészetében. Az idő tájt adta ki „Hangulatok" című, útleírás jellegű, költői ihletettséggel megírt könyvét. Én Hamburgban tanultam, időnként meglátogattuk egymást, s ilyenkor sokat beszélgettünk. Éberen figyeltük a csehszlovákiai eseményeket. Mélyen átérezte és pontosan értette a nemzetiségi kérdés jelentőségét, s már akkor megalapozódott kultúrpolitikai szemlélete. A problémák megoldását hasznos tettekkel és nagyszerű irodalmi művekkel igyekezett elősegíteni. Dr. Bálint Géza a szülőföldhöz kötődő élményei. Az 1943/49-es szabadságharc eseményei kelnek életre „Viharvirág” című könyvében, amelyet eredetileg nem történelmi regénynek szánt: „Ezt a regényt édesanyámnak kezdtem írni, mikor elvesztette szeme világát, de Petőfi és Miska nagyapám iránt még akkor is töretlenül élt benne a rajongás, amit belém is átörökített... Fájdalom, e regényt könyvalakban már csak fejfájóhoz tehetem le a Rimaparti temetőben, ahol nagyapámmal közös sírban nyugszik." Nagyopja, a regényhőssé lett Kalla Mihály, egy kis kapcsoskönyvet (naplót) hagyott rá, amely értékesebb volt számára minden örökségnél. Abból tanulta meg, hogy azonosulni kell a néppel. „Magasabbra lő az, aki az eget veszi célba, és nem a szomszéd akácfa tetejét." Ida néni jóvoltából én is belelapozhattam a híres kapcsoskönyvbe. Meghatódva simogottom kopott lapjait. S utóbb beltoVeiltezett az is, amire diplomamunkám írása közben sokszor szorongva gondoltam. Egy nyári itt-tartózkodása alkalmával Győry Dezső kölcsönkérte tőlem dolgozatom bekötött másolatát Izgatottan várakoztam. Csak akkor lélegeztem fel, amikor a visszaadáskor tollat vett elő, s emlékezésül ráírta nevét az egyik lapra. így „láttamozta" jóváhagyólag a munkámat. Féltve őrzöm a költő kézjegyét, aki arra tanít bennünket, hogy mostoha körülmények között is meg lehet maradni embernek az emberek között. S aki műveivel bebizonyította, hogy a szőkébb pátriából indulva ei lehet jutni a legtágabb horizontokig. Csomósné M. Éva Borii László felvételei 22
