A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
sem az eladott jegyek számáról kell beszélnünk, de erről majd inkább később . . . Gondolom, azt is aligha sejti az otthonából néha csak nehézkesen kimozduló néző, hogy egy-egy előadás „ürügyén" körülbelül százötven kilométert utazik a társulat, ami a tíz évvel ezelőtti kapunyitás óta mintegy 230 ezer kilométernyi út megtételét jelenti. Ez pedig akkora távolság, hogy a Thália Színészei eddig már hatszor körbekocsikázhattók volna a Földet az egyenlítő mentén! A társulat azonban mindezt szívesen, zokszó nélkül vállalja, hiszen egy színész számára minden gondot és fáradtságot kórpótló érzés, ha a nézőtéren fölzúg a taps, ha a széksorokban ülő emberek arcán öröm s elégedettség tükröződik. A színház alkalmi tagjaként jómagam is „Thália szekerére" szálltam, hogy eredeti helyszínen rögzíthessem benyomásaimat, hogy néhány napra belekóstoljak a tájoló színészek munkájába, életébe. De arra is kíváncsi voltam, hogy miként jön létre az a varázs, amitől estéről estére szép élményekkel gazdagodik a néző, aki az alkalmilag színházzá alakult művelődési ház nézőterén szemlélője annak a csodának, amit ősidők óta színháznak neveznek. • • • — Alapos köd lesz megint az este! — dünnyögi a társulat Cimborinak becézett, mosolygós sofőrje, tisztességes nevén Dereán Sándor. — Mindenki megvan? Hát akkor isten neki, indulhatunk. Cimbori még egy pillantást vet a fészkelődő színészekre, becsapja a busz ajtaját és indít. Irány: Feled (Jesenské). Esteledik. A hőmérő higanyszála a fagypont alá süllyedhetett, mert rfappali párásság és az olvadt hóié most síkossá teszi az utakat. Az időjárás viszontagságaival azonban senki hány napja vagyunk már távol otthonról — mondja Gyurkovics Mihály, a társulat egyik vezető színésze, aki Gombos Ilonával, Szabó Rózsival, Lengyel Ferenccel, Várady Bélával, Kovács Józseffel és Csendes Lászlóval tíz évvel ezelőtt vállalta az új próbálkozások törvényszerűen jelentkező útkereső buktatóit, hogy Komáromból (Komárno) Kelet-Szlovákia központjába szegődve részt vegyen a színházalapítás nehéz, de örömteli feladataiban. A színpadon töltött évek tapasztalatai szólnak belőle, amikor leszögezi: — Akár kétszáz kilométer megtétele után is éppen olyan frissen kell játszanunk, mintha előzőleg órák hosszat pihentünk volna. Ez nálunk szentírás! Tanúsíthatom: a Clízia feledi előadásán senkinek mégcsak eszébe sem juthatott, hogy a művészek már negyedik napja miért ilyen jó a látogatottság? Úgy érzem, egy fejkendős néni valamennyi színházba jött feledi lakos nevében fogalmazott: — Ha ellátogat hozzánk a Thália, az mindig eseményt jelent a faluban. Különösen ha vidám, szórakoztató darabbal jönnek, de azért szívesen megnézzük a komoly darabot is, ha valóban színvonalas az előadás. Persze, nevetni azért mindanynyian jobban szeretünk, mint komoly dolgokon rágódni. Király Bertának, a Thália Színpad utazó titkárának most sincs egy pillanatnyi nyugta: hátraszalad az öltözőbe, a kultúrotthon vezetőjével tárgyal, útiköltséget számol, napidíjat fizet. A munkája egy adminisztrátor, egy diszpécser s egy megértő művésziélek tevékenységének szintézise. — Hogyan lesz valaki színházi titkár? — kérdezem tőle, amikor a közönség a második figyelmeztetés után bevonul a nézőtérre. — Színházi titkárnak az ember nem születik, nem is készül. Én például a SZISZ járási bizottságán dolgoztam, amikor nyolc évvel ezelőtt fölajánlották ezt az állást. — Mi a legfontosabb ebben a munkakörben? — Hogy az embernek mindig kellő áttekintése -legyen és teljes szívvel a színházat szolgálja. Hogy a legnagyobb rumliban se veszítse el a fejét, mert általában legalább kétfelé kell figyelni egyszerre és hiba nélkül „váltani". • • • Vége az előadásnak. Taps, színpadi tabló, meghajlás, újabb tabló. A közönség kifelé tódul a teremből, csak egy középkorú há-A ködös, sötét éjszakában némán suhannak el mellettünk a fák. Szótlanul ülünk a buszban. A színészek lemosták ugyan a sminket és a parókákat is dobozokba zárták, de gondolatban mintha még most is a színpadon lennének ... Jó alkalomnak tűnik ez arra, hogy Lengyel Ferencfő/ a tájoló színészek legfájóbb gondja felől érdeklődjem. Egyből, határozottan érkezik a válasz: — Ha félig üres, vagy ennél is foghíjasabb nézőtér előtt játszunk! Mert ilyesmi is előfordul, nem is egyszer. Nem, nem a közönségszervezéssel van a baj, hiszen szinte mindenütt valamennyi jegy elkelt, elvileg egy gombostűt sem lehetne leejteni a nézőtéren. Számtalanszor előfordul, hogy a közönség egy része egyszerűen nem jön el. Pedig minden előadásra egyforma igyekezettel készülünk. A közönség elmaradozásának oka, legalábbis szélesebb körvonalakban, már régebben közismert: a kultúrotthonok vezetői vagy a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemek illetékes dolgozói megveszik ugyan a színházjegyeket, olykor az egész előadást, de azzal már keveset törődnek, hogy időben szétoszszáik a jegyeket, vagy olyanoknak adják, akik ráérnek s szívesen el is mennek. Itt lenne az ideje átgondolni ezt a rossz gyakorlatot! Ne tűnjék nagyképűségnek, de néhány napra belekóstoltam a tájoló színészek életébe s velük együtt állítom: közönség és taps nélkül nem érzik igaz értelmét . munkájuknak. A film, a tévé, a szinkron szinte elérhetetlen számukra és a rádió sem kényezteti őket túl gyakori szerepléssel. Ma Feled, tegnap Rapp, holnap Újbást, aztán Síd, Ragyolc, Szepsi, Rás; azu-THALIA SZEKEREM sem törődik, Feled igazán nincs messze Fülektől, a Clízia című komédiával tájoló társulat jelenlegi ideiglenes otthonától. Legföljebb harmincöt-negyven kilométer, oda—vissza nyolcvan. Ha minden jól megy, akkor tízre, fél tizenegyre már vissza is érkezünk majd a füleki (Fiľakovo) szállodába. Az ilyen korai „hazajövetel" pedig valóban kivételes alkalom. A színészek és a velük utazó láthatatlan főszereplők: a kellékes, a súgó, az öltöztető és a maszkkészítő igyekszenek kényelmesen elhelyezkedni. Cukorkát szopogatnak, társalognak, van aki „előre” szundít egy sort. — A közönségnek sohasem szabad észrevennie, hogy hány kilométer van mögöttünk vagy vannak úton, s az otthoniakkal legjobb esetben egy-egy telefonbeszélgetés jelenti a kapcsolatot. Frissen, vidáman, a novemberben látott bemutatónál ötletesebben pergett az előadás, nem egyszer a közönség nyíltszíni tapsaitól kísérve. — A mi munkánkban az a leggyönyörűbb, hogy estéről estére új közönséget hódítunk meg — mondja mielőtt színre lépne Kövesdi Szabó Marika, aki a beteg Gombos Ilona helyett játssza beugrásképpen Sofrónia szerepét ezen a turnén. — A tapsért nekünk napról napra új csatát kell vívnunk ... Mi minden van ebben a vallomásban! Emberi őszinteség, sok. évi tapasztalat, drukk a sikerért meg az íróért, legyen az Goldo■ ni vagy Ibsen, Osztrovszkij vagy Gogol, Tamási Áron vagy Barta Lajos. Mert a közönség egy-egy darab ötvenedik előadásán is új és más, mint az azt megelőző negyvenkilenc volt. Ennek megfelelni pedig már a legnehezebb színészi feladatok közé tartozik. Illyés Gyula szavaival: „A vándorszínhóz nekem ma is Déryné Széppataki Róza és Petőfi útrakelését jelenti. És rangját!" • • • Véget ért az első felvonás, szünet van. Az emberek kijönnek a kultúrotthon előcsarnokába, hogy beszélgessenek, rágyújtsanak egy-egy cigarettára. A televízióban a Jogi esetek, utána pedig egy tévéjáték fut, de itt csaknem teltház van. Vajon zaspár ballag a színpad felé, aztán a férfi nagy torokköszörülés után kiböki: Gyurkovics Mihállyal szeretnének néhány szót váltani. Kiderül, hogy a valóságban ez annyit jelent: szeretnék őt vendégül látni a házukban, óm erre nincs mód, hiszen a kultúrotthon előtt már fölberregett az • autóbusz motorja. így hát az idős házaspár csak enynyit mond: „Köszönjük, köszönjük a falunk nevében .. Ezt mondja a kultúrház vezetőnője is, miközben szendviccsel kínálja a társulatot. Tizenéves iskolásgyerekek kopogtatnak az ajtón, hogy autogramot kérjenek a színészektől. Néhány szó búcsúzóul s máris indulunk „haza”: Fülekre. tán meg alig ismert nevű falvacskák Kelet-Szlovákia többi tájain. Egyetlen, valóban mindent kárpótló fizetségük: a rivaldafény tündöklése, a „világot jelentő deszkák" ragyogása és a taps. 1. Egy elindulás. Feledre készülőben a társulat 2. Tükör előtt és tükörben 3. Szoby Gabi színrelépés előtt 4. Délelőtti kirakatnézőben 5. Gyurkovics Mihály sminkelés közben Gyökeres György felvételei 17