A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
A haza 35 A februári eseményekre következő években valósult meg a CSKP történetének egyik legjelentősebb kongresszusa, mely nemcsak a kommunista párt, de az egész nép szempontjából történelmi jelentőséggel bírt. Ez a kongresszus úgy vonult be a történelembe, mint a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásának kongresszusa. A kongresszuson elfogadták a szocializmus építésének fő irányelvét, és ezen belül a mezőgazdaság kollektivizálásóinak végrehajtását. A szocializmus építésének szempontjából különösen a mezőgazdaság kollektivizálásáról hozott döntés volt igen nagy korderejű. A párt és az államvezetés előtt teljesen világos volt, hogy a mezőgazdaságban is — ugyanúgy, mint az iparban — létre kell hozni a szocialista termelési viszonyokat és hogy ezeknek alapját az egységes földművesszövetkezeteknek kell képezniük. Világos volt: nem lehet olyan helyzetet megengedni, hogy amikor az iparban már teljes mértékben érvényesülnek a szocialista termelési viszonyok, a mezőgazdaságban még mindig a kisüzemi termelés, lényegében a kisparaszti gazdálkodás domináljon, amely képtelen kihasználni az új mezőgazdasági termelés intenzitását. Nemzetgazdaságunk nem állhat egy lábon, két lábon kell állnia, mondotta a párt. És ahhoz, hogy két lábon A ■7 SZABAD 7 HAZA 35 zS UJ > EVE CĽ LU UJ M > U) álljon, meg kell teremteni a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. Ennek szükségességére figyelmeztetett bennünket.a második világháború utáni aszáfyos év is, amikor a kisüzemi mezőgazdaság nem tudott kenőképpen reagálni az időjárás viszontagságaira, minek következtében problémák álltak be a népgazdaságban. Az átállás természetesen nem ment könnyen, hiszen meg kellett küzdeni az emberek gondolkodásában évszázadok óta kialakult konzervatív nézetekkel: „Az én földem, amit apámtól örököltem, amire mindig támaszkodtam'"' stb. Ezért virradatig húzódó gyűlések és személyes agitáció kellettek ahhoz, hogy a kis és középparaszt megértse art az örök igazságot, hogy a föld csak akkor igazán az övé, ha az jólétét és kulturális felemelkedését szolgálja. Hősies, de feszültséggel teli nehéz korszak volt ez a szó szoros értelmében vett osztályharc, a volt kapitalista elemek és a meglevő kuiákság ellen. Ennek a harcnak eredménye többek között, hogy ma a szövetkezeti parasztok aránytalanul jobban élnek, mint a magángazdálkodás idején. És egész társadalmunk megbecsülését élvezik. Ma már bizonyos, hogy az eísz-ek tagsága sohasem akarna visszatérni a látástól valculásig tartó kisparaszti munkához. Parasztságunk szövetségben a kommunista párt KÉRDÉSEK: vezette munkásosztállyal és ennek segítségével megteremtette az új szocialista mezőgazdaságot, amelyet a magas fokú gépesítés és kemizálás s a termelékenység növekedése jellemez. A CSKP kongresszusa tehát útjára indította a szövetkezetesítés gondolatát és megszabta a szocializmus építésének fő irányelveit. Ezzel párhuzamosan további változás történt a legfelsőbb állami szervekben is. Eduard Benes, akí 1948 februárjában a reakciós miniszterek lemondásának tulajdonképpen fő szervezője volt, belátva végleges vereségét, hogy már nem lehet visszaforgatni többé a történelem kerekét Csehszlovákiában, lemondott köztársasági elnöki tisztéről. A nemzetgyűlés egyhangúlag megválasztotta az új köztársasági elnököt. A Csehszlovák Köztársaság történetében először munkáselnök került az ország élére. Ezzel is kifejezve, hogy hazánkban visszavonhatatlanul a munkásosztály vezető szerepe fog ér. vényesülni. Ezzel betetőződött a konszolidációs folyamat az állami szervekben. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megerősödött vezető szerepe a Nemzeti Frontban s az ország dolgozó népe a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezetésével hozzáláthatott a szocializmus építéséhez. Foto: Absolon (2) és archív 1. A CSKP melyik kongresszusán hagyták jóvá a mezőgazdaság kollektivizálásának, a falu szocialista átépítésének tervét? 2. Ki volt a felszabadult Csehszlovák Köztársaság első munkáselnöke? 4
